Kötet, Fezejet

 1    I,      I| kocsmárost, és beszéljen vele per kend.~ ~Akik ismerik a magyar
 2    I,      I|          tudni fogják, hogy ez a „kend” szó nem fejez ki valami
 3    I,      I|    merényt pedig, hogy őt „hallja kend”-nek szólítsa valaki, csupán
 4    I,      I|           ablakán:~ ~– Keljen fel kend szaporán kocsmáros! Jöjjön
 5    I,      I|        szaporán kocsmáros! Jöjjön kend ki gyorsan, és szolgáljon
 6    I,      I|         ki gyorsan, és szolgáljon kend ízibe!~ ~Bús Pétert mintha
 7    I,      I|   vonásaiból.~ ~– Jöjjön közelebb kend! – kiálta a kocsmárosra
 8    I,      I|      felcsapott hangon. – Nyisson kend nekünk szobákat, és készítsen
 9    I,      I|         szándéka.~ ~– Hát mit tud kend adni vendégeinek? – folytatá
10    I,      I|           Gyárfás, ízibe! Mondjon kend verset erre a csárdára,
11    I,      I|              No hát süttessen meg kend nekünk egy egeret.~ ~– Csak
12    I,      I|       könnye csorog.”~ ~ ~– Ejnye kend szemtelen tolvaj! – kiálta
13    I,   VIII|            Ejnye, majd alig látja kend kimondani a szedtevettét.
14    I,   XIII|   firkálva.~ ~– Ész nélkül beszél kend! – förmedt rá Jancsi úr.~ ~–
15    I,   XIII|         öreg szolga.~ ~– Fogja be kend a száját! – rivallá rá Jancsi
16    I,   XIII|          Palkó.~ ~– Megint beszél kend?~ ~– Én? Egy szót sem szóltam.~ ~–
17    I,   XIII|         agárnak.~ ~– No mit tátja kend a száját? – kiálta Jancsi
18    I,   XIII|          tartotta nevettében.~ ~– Kend is olyan számadást csinál,
19    I,   XIII|        felelet.~ ~– Most lóduljon kend a fiskálisért! Mondja meg
20    I,   XIII|       Ejnye Pál, be simplex ember kend!~ ~– Hát mit tudom én, kit
21    I,   XIII|           Nos? Mi az? Tanulja meg kend, hogy egy Kárpáthyról mindig
22    I,   XIII|        kalappal.~ ~– No válasszon kend a leányának férjet, szaporán.~ ~
23    I,   XIII|      három! Ne sokat hányja-vesse kend.~ ~Végre talált a paraszt
24    I,   XIII|   csárdánál felválthassák; menjen kend! Azazhogy ne kend menjen!
25    I,   XIII|          menjen kend! Azazhogy ne kend menjen! Küldjön magánál
26    I,   XIII|         erővel, menjen, szaladjon kend!~ ~– Üm. Szaladjak? – dünnyögé
27    I,   XIII|        újra megdicséré:~ ~– Látja kend, hogy mégis jó szíve van
28    I,   XIII|           ordítá Kutyfalvira:~ ~– Kend cimborájával együtt egy
29   II, XXVIII|          majd megálljunk, atyafi. Kend térjen be amoda a csárdába,