Kötet, Fezejet

 1    I,      I|   megmerevedett, lélegzete elállt, hiába csiklandák az orrát, a talpait,
 2    I,      I|         szerencse istenasszony nem hiába dáma, mert egészen belém
 3    I,     II|        másik milliomot szerezni. – Hiába, a pénz is a társaságot
 4    I,     VI|        másnak szóratja a koszorút. Hiába, nem lehet első előadásnál
 5    I,   VIII| tanácsbeliek is átlátták, hogy itt hiába feleselnek, de meg nem is
 6    I,   VIII|   futásával végződik. Ilyenkor már hiába iparkodnak őket a pásztorok
 7    I,      X|          Teréz jól volt értesülve. Hiába. Az embernek mindig vannak
 8    I,      X|         megjegyezni, miszerint nem hiába mondám az elébb, hogy „követelem”,
 9    I,     XI|      gondolatot, és kitépte onnan. Hiába, elébb a gyomot kellett
10    I,    XII|          dolgozott legényeivel, de hiába vegyült a lárma közé, minden
11    I,   XIII|             olyan halkan mondta.~ ~Hiába mondták neki, hogy ne tartsa
12    I,   XIII|           is átment, és gratulált. Hiába, még a bolondok között is
13   II,    XIV|       kitűzének egy nőt áldozatul, hiába töröd rajta a fejedet, édes
14   II,    XIV|         miként szabadítsd azt meg; hiába adsz neki acélból jellemet,
15   II,    XIV|              Én is azt kívánom, de hiába, az ördög sem alszik, kivált
16   II,    XIV|          azt akarom, hogy Abellino hiába várjon halálom órájára,
17   II,     XV|            az a család büszkesége. Hiába, a vér csak a vérhez szít,
18   II,     XV|         vele a szerencsétlen. Csak hiába, sokszor jót akarnak a szülék,
19   II,     XV|            angyala, istennője. Nem hiába támadt ő fel halottaiból.~ ~–
20   II,    XVI|         vágassanak rajta eret.~ ~– Hiába minden beszéd – monda Konrád –,
21   II,  XVIII|      felbuzdít.~ ~Nem használt az. Hiába felelt ily magát megalázó
22   II,  XVIII|         ily magát megalázó hangon, hiába iparkodott azt állítani,
23   II,  XVIII|           teherré válni szükséges. Hiába, ez a mi sorsunk. S ebben
24   II,    XXI|       agarak is ismerik úrnőjöket; hiába, mindenkit meg tud hódítani,
25   II,   XXIV|        annak bebizonyítására, hogy hiába is akar tekintélyt tartani,
26   II,   XXIV|         élc volt. De jó élceket is hiába mondanál, mert azzal nem
27   II,   XXIX|   templomban meggyógyulásomért, az hiába volna; hanem imádkozzanak
28   II,   XXXI|   Esztendei fizetést rendelt neki; hiába, félt, hogy megátkozza a
29   II,   XXXI|        meghal, még a másvilágon is hiába fog vele találkozni, mert