Kötet, Fezejet

 1    I,      I|      kidugja fejét a világba egy gyönyörű szép – agár. Tehát őt illeté
 2    I,      I|         fel a levegőbe, miket az gyönyörű ügyességgel tudott elkapni,
 3    I,     IV|           kiáltának többen. – Ez gyönyörű, soha ügyesebben fel nem
 4    I,     VI|          semmi.~ ~A szép asszony gyönyörű mosolygással jutalmazá a
 5    I,    VII|  elhajító rizskalapját, felgyűré gyönyörű karjain vállig a hímzett
 6    I,    VII|         rá, s csövét megragadva, gyönyörű ügyességgel irányzá a vízsugarat
 7    I,    VII|     többé.~ ~Chataquéla ez éjjel gyönyörű képeket álmodott, pedig
 8    I,   VIII|          paripát, amelyen ül, de gyönyörű állat: nyugtalan erdélyi
 9    I,     IX|      kardok markolatát szorítva, gyönyörű pörge bajuszokkal vagy körül
10   II,    XIV|        be, egy pompás íróasztalt gyönyörű faragványokkal, meglelhetlen
11   II,     XV|          újra fonni; a kibontott gyönyörű haj, mint egy varázsfátyol
12   II,     XV|       szegény embert, mert szép, gyönyörű ifjú volt, sohasem láttam
13   II,     XV|        olyan kéz mint a bársony, gyönyörű száj és fölséges termet!…
14   II,     XV|          Ezt a szép kezet, ezt a gyönyörű kezet. Óh, te kedves, egyetlen
15   II,  XVIII|    szemébe ötlött Fannynak Flóra gyönyörű hajzata, mely oldalválasztékaiban
16   II,     XX|          is pedig csak jelenlevő gyönyörű neje iránti hódolatból kímélem,
17   II,    XXI|          sem esett le a lórul.~ ~Gyönyörű nyári reggel volt, midőn
18   II,    XXI|  agaraknak követte a vadászokat. Gyönyörű volt ellátni, egyetlen ismerős
19   II,    XXI|        annyit mégis láttak, hogy gyönyörű állat volt. Vénnek kell
20   II,    XXI|          vadászat érdeke. A róka gyönyörű egy példány volt, akkora,
21   II,    XXI|     alkalma nyílt a két delnőnek gyönyörű ügyességét kitüntetni; szerencsésen
22   II,   XXIV|       más alakot adott azoknak a gyönyörű keleti köntös és keleti
23   II,   XXIV|         szövetségtől. Kárpáthyné gyönyörű hölgy.~ ~– Nőm szebb… –
24   II,   XXIV|         Rudolfnak eszébe, hogy e gyönyörű termetet átölelje, és azután
25   II,    XXV|    melyben éppen akkor nyílt egy gyönyörű hófehér dália, alig észrevehető
26   II,    XXV|  észrevevé legfelyül az egyetlen gyönyörű dáliát.~ ~Azt hivé, hogy
27   II,  XXVII| elhervadtan, a halál verítékével gyönyörű arcain, a halál halaványságával
28   II,   XXXI|         angyali leányomat, az én gyönyörű Fannymat, nagyságos Kárpáthy
29   II,   XXXI|          angyali leányától, az ő gyönyörű Fannyjától, nagyságos Kárpáthy