Kötet, Fezejet

 1    I,    III|    sugár ifjú, simára borotvált arccal. Viselete egyszerű, arcán
 2    I,     IV|        Rudolf komoly, figyelmes arccal hallgatta a márki meséjét,
 3    I,     IV|     ajtaja, dicsőségtől ragyogó arccal lép be rajta Kárpáthy, kisérve
 4    I,      V| természet gazdag szívvel, bájos arccal, elragadó hanggal ajándékoza
 5    I,      V|           Jeanette kétségeskedő arccal jött vissza.~ ~– Az igazgató
 6    I,    VII|         én! – szólt változatlan arccal a gavallér.~ ~– De hát az
 7    I,    VII|     fogadni, uram! – szól hideg arccal Rudolf kezét nyújtva elé.~ ~–
 8    I,      X|      maga Teréz. Nyugodt, hideg arccal megszólítá:~ ~– Nehány szóm
 9    I,     XI|         csinos alakkal, kedvező arccal jelenik meg. Pedig hisz
10    I,     XI|    szemekkel, mélyen piros teli arccal, mely még a szemek körül
11    I,     XI|       asszonyom – monda szomorú arccal az ifjú lovag –, ezelőtt
12    I,     XI|       napon találkozott hasonló arccal, hasonló szemekkel, hasonló
13    I,    XII|  bramarbasi * termet imposant * arccal volt ellátva, és hangja
14    I,   XIII|       Jancsi úr örömtől ragyogó arccal.~ ~– Nos? Találd ki.~ ~–
15    I,   XIII|          kinek ez örömhírt síró arccal tudtul adák. A nagy filozófusi
16   II,     XV|         Azzal nevetve, tündöklő arccal lépett a társaság közé,
17   II,   XVII|   paripán, a széltől kigyulladt arccal, sebesen, sebesen, és elgondolá,
18   II,  XVIII|  helyett komoly redőkbe szedett arccal (volt ott sok mindenféle
19   II,    XIX|     sóhajta Fanny, lángra gyúlt arccal. Most értette át a tréfát,
20   II,    XIX|  Egyenesen hideg, visszautasító arccal fogadd. Ezért, hátad mögött
21   II,     XX|         A két hölgy örömsugárzó arccal tért vissza a társaság közé,
22   II,  XXIII|          Kecskerey úr neheztelő arccal felel:~ ~– Édes barátom,
23   II,  XXIII| Indiákról * – szólt, protektori arccal öltve karját Abellinóéba,
24   II,   XXIV|  valahol e rá nézve kellemetlen arccal. – Ez Kecskerey úr..~ ~Vajon
25   II,   XXIV|         Ezzel a tiszta, őszinte arccal akarsz te hazudni? Ezekkel
26   II,    XXV|         legnyájasabb, hízelgőbb arccal, a legvalódibb, a legszeretőbb
27   II, XXVIII|       szerelemben kétségbeesett arccal omlott keblére, hogy ott
28   II,   XXIX|       Rudolf hideg, mozdulatlan arccal ült ott a beszélő mellett;
29   II,   XXXI|         látta erre egész komoly arccal megjegyezni, miszerint ezt