Kötet, Fezejet

 1    I,     II|     komornyik a legjobb nevelő, aki valakit amaz előkelő idomtalanságokra (
 2    I,     II|       gyűlöletből meglőni, leszúrni valakit, de meggyilkoltatni azért,
 3    I,     IV|          támadt a szalonban, mintha valakit diadallal üdvözlenének,
 4    I,     IV|    Mainvielle-né ellen? Sértett meg valakit közületek?~ ~– Mindnyájunkat!
 5    I,    VII|        delnő körültekintett, mintha valakit keresne, de a három ismeretlen
 6    I,    VII|       gomolygó tüneményeken, mintha valakit keresne. Mindig kikerülik
 7    I,     IX|       közvélemény sújt és emel, hol valakit kegyence vagy üldözöttévé
 8    I,      X|            Meglehet, hogy szeretett valakit, s ajándékokat fogadott
 9    I,    XII|             nem próbált pisztollyal valakit eltaláljanak, hanem egy
10    I,   XIII|             vele, majd szerzek neki valakit, akin bosszúját töltse,
11    I,   XIII|       tekintet elég volt arra, hogy valakit vérben-fagyban hagyjon.
12    I,     Sz|           nyalánkság~ ~demontíroz – valakit lováról leránt, harcképtelenné
13   II,    XIV|           apám. Majd keresünk neked valakit, aki hozzád illik.~ ~– Jó
14   II,    XIV|      nyakába borulva a lyánka. – Ha valakit tudnék szeretni, az bizonyosan
15   II,     XV|          ember volt; ha már egyszer valakit házába befogadott, azt akarta,
16   II,     XV|           nem volt az az ember, aki valakit el tudott volna mulattatni,
17   II,     XV|            ebek, s futottak, mintha valakit kergetnének, a szél rázta
18   II,     XV|           ülteti, s állít háta mögé valakit, aki dicsérje, s mindenkinek
19   II,     XV|            látott még a társaságban valakit, ki ez eseten nagyon meg
20   II,     XV|       kénytelen vigyázni, hogy a nő valakit mást, derék fiatal embert
21   II,    XVI| jellemkérdésben gyöngének állítanak valakit.~ ~Ha egy nem kedvelt viszonynak
22   II,  XVIII|      történetesen kifelejtett volna valakit a névsorozatból, akit ott
23   II,  XVIII|         névhez ért. Talált vég tére valakit, akit megnevezhet, akit
24   II,  XVIII|           úr sztentorhangja, mintha valakit nagy örömmel fogadna s rá
25   II,    XIX| megismertetni, óvni, figyelmeztetni valakit, aki különben nagyon érzékeny,
26   II,   XXIV|             rá nézve. Mondjunk neki valakit, akiről még magunk sem tudjuk,
27   II,   XXVI|         fogja hinni. Azon nő szeret valakit! Szeret valakit gyalázatos
28   II,   XXVI|           nő szeret valakit! Szeret valakit gyalázatos átadással. És