Kötet, Fezejet

  1    I,      I|              szakad az eső két hét óta, mint a parancsolat; minden ér
  2    I,      I|             elnézte boldog nyugalommal, mint kárhozik el négy ló szekerestül
  3    I,      I|              könnyebben eljönnek rajta, mint a csinált úton, sőt vannak
  4    I,      I|                 hamarább megszűnt élni, mint meghalt volna, úgyhogy most
  5    I,      I|             tűnik elő egy távol dombon, mint valami vár megnagyítva az
  6    I,      I|               olyan könnyen kapni tőle, mint összeszidást; egy görbe
  7    I,      I|             pedig, amint tetszik látni, mint belefúltak a nagy vízbe,
  8    I,      I|                   Nekem nem kell egyéb, mint egy tál kolibrimadár-tojás,
  9    I,      I|              irtóznak tőle. Csak olyan, mint a mókus, mint a tengerimalac,
 10    I,      I|               Csak olyan, mint a mókus, mint a tengerimalac, miket szobában
 11    I,      I|                 ragyogó, fekete szemei, mint a gyémánt, s mikor játszik,
 12    I,      I|            lábra, oly ügyes, oly módos, mint akármely más állat.~ ~Attól,
 13    I,      I|             frakkban járatta a bohócát, mint amely öltözet előtte igen
 14    I,      I|          hajerdeje előre-hátra mozdult, mint a babuka * bóbitája, azzal
 15    I,      I|               kétes kifejezésű pofával, mint mikor a durcás gyermek nem
 16    I,      I|            körülrakták égő gyertyákkal, mint valami ravatalt, s a hajdúknak
 17    I,      I|               énekelni kellett fölötte, mint valami halott felett mindenféle
 18    I,      I|            kalap, körülbelől oly alakú, mint egy kis pléh casserole, *
 19    I,      I|                is úgy viselték magukat, mint a katonák, s az egész elegáns
 20    I,      I|                néha ugyan még nevet is, mint ez egy hazánkfiával megtörtént,
 21    I,      I|               Waroff, és hazajött végre mint Herr von War.~ ~De nem ez
 22    I,      I|               az ember nem lát egyebet, mint gólyát.~ ~Bús uram gondolá
 23    I,      I|             való. Szolgálóm pedig csúf, mint az éjszaka.~ ~– Csúf! Ah
 24    I,      I|             Aschenbrödel; * egyik szép, mint istenasszony, másik cudar,
 25    I,      I|              istenasszony, másik cudar, mint Macbeth boszorkányai, ott
 26    I,      I|                oly ügyesen megcifrázva, mint akármelyik cigány; erre
 27    I,      I|                 hagyott az apám többet, mint rongyos négyszázezer frank
 28    I,      I|               segíthetett rajtam egyéb, mint egy gazdag örökség, akkor
 29    I,      I|     felöltözteti cifrára, csak olyanok, mint a marokkói hercegasszony;
 30    I,      I|                 nagy hidegvérrel nézte, mint harapódzik tovább a láng.
 31    I,      I|                 nem volt mit tenni más, mint szedni a köpönyegét, s leguggoltatván
 32    I,      I|               olyan volt a tűzvilágnál, mint egy bukdácsoló óriás.~ ~
 33    I,     II|               találta; egy napon aztán, mint a cifra szappanbuborék,
 34    I,     II|             kiköszörült késsel mívelni, mint hogy az ember vele a saját
 35    I,     II|                 közé vegyült, és kiáltá mint a többi: „À bas les aristocrates!” * ~ ~
 36    I,     II|             akkor úgy tisztelhetjük őt, mint élelmezési biztost majd
 37    I,     II|                 tesz, hogy kétannyihoz, mint amennyit adott. Mert éppen
 38    I,     II|              kigömbölyödtek az arcok, s mint a napsugártól a fű, úgy
 39    I,     II|         angolkertecske * oly áron kelt, mint egy középszerű magyarországi
 40    I,     II|           énekeltek ugyan olyan szépen, mint a költők el akarják hitetni
 41    I,     II|                 akkor még drágább volt, mint a tiszta búza.~ ~Ha az ember
 42    I,     II|              visel magánál egyéb pénzt, mint aranyakat, azokat is legújabb
 43    I,     II|                legújabb találmány volt, mint mondák, igen jó a mellfájás
 44    I,     II|    költőietlenséget akarják képviselni, mint szükségesnek érzett ellentétek,
 45    I,     II|             különösen finomak és simák, mint szokott rendesen lenni olyan
 46    I,     II|                székre úgy kellett ülni, mint a nyeregbe s a támlájára
 47    I,     II|                sincs olyan rossz lábon, mint a törvénykezés, kivéve az
 48    I,     II|     prókátoroknak nincsen egyéb dolguk, mint mindenütt keresni a pört,
 49    I,     II|                visszaél, senki sem más, mint önnek nagybátyja maga, ki
 50    I,     II|   Kelet-Indiában éppen úgy ismeretesek, mint a legelső spanyol grand *
 51    I,     II|                éppen úgy hasznomra van, mint a másiknál a fénnyel takargatott
 52    I,     II|                 jeleit fogja elmondani, mint amiben szenved, s arról
 53    I,     II|              dühvel Abellino. – Ha csak mint Don juan de Castro, a fél
 54    I,     II|                      Majd megpróbáljuk, mint lehetne önön segíteni.~ ~
 55    I,     II|            világon; ön elébb meghalhat, mint rokona, aki után örökölni
 56    I,     II|         semmivel sincs jobb állapotban, mint Don Juan de Castro, ki a
 57    I,     II|                 hosszabb találna lenni, mint az ön kezében az egy millió?~ ~–
 58    I,     II|         mosolygott. Jobban tudta ő azt, mint maga Abellino.~ ~– Tehát
 59    I,     II|                hajlamuk, s évek múltán, mint a kőszénbe szorult rovar,
 60    I,     II|              szólt derülten a bankár –, mint ahogy beszélik egy nálamnál
 61    I,     II|                 nehogy elébb meghaljak, mint nagybátyám.~ ~– Találva
 62    I,    III|              súlyt, sem erősebb hangot, mint a másiknak, s inkább azon
 63    I,    III|             tudjanak oly erősen sietni, mint ő. Végre kitűnt a domb,
 64    I,    III|          látogatja Rousseau sírját más, mint a békák, kik Homer óta nagy
 65    I,    III|                e szóra.~ ~– Óh, ez több mint előszeretet, ez öntudat;
 66    I,    III|        közbeszólt:~ ~– Hát a magyarnak, mint a vénasszonynak, csak a
 67    I,    III|                 áll előttünk egyéb tér, mint a versírás és a könyvnyomtatás,
 68    I,    III|               alig várna egyéb hivatás, mint hogy szántson és vessen,
 69    I,    III|                 találkozhatol nevekkel, mint Dessewffy, Teleky Ferenc,
 70    I,    III|           státusférfiúi bölcsesség van, mint a legelső…~ ~(Maga is átlátta,
 71    I,    III|             átvettünk valamit tőle, az, mint a tüdő leheletétől a fehér
 72    I,     IV|                 pikétasztaloknál * úgy, mint a biliárdok körül csoportok
 73    I,     IV|                 lord jobb élceket mond, mint magam – nevetett a márki –,
 74    I,     IV|                végezzen egy anecdotont, mint Scott a regényeit: ki meddig
 75    I,     IV|             csak nem fördik tán tejben, mint az asszonyok?~ ~– Sőt igen,
 76    I,     IV|           egymás széltében mind a négy, mint valami római diadalszekér
 77    I,     IV|                elrendezése.~ ~– Hogyan, mint végezett? – száz kérdés
 78    I,     IV|            nyerve van, többet kivívtam, mint amennyit kívánt a klub;
 79    I,     IV|                    Általános kacaj.~ ~– Mint mondom, egy pudlikutya képében.
 80    I,     IV|             azelőtt senki sem járt más, mint matrózok, diákok és débardeurök, *
 81    I,     IV|                 úgy nézek én ki, uraim, mint akinek azt lehet mondani,
 82    I,     IV|           kiálték a fickóra – Monsieur, mint nevez ön pénznek? Hiszi,
 83    I,     IV|               pedig senki sem volt más, mint a claque entrepreneurje, *
 84    I,     IV|                 sokkal többet fog érni, mint valami elhatározott fütty,
 85    I,     IV|           sokkal lesújtóbb nyilatkozat, mint a pisszegés és fütty, mely
 86    I,     IV|               magyar születésű hölgy, s mint ilyen európai hírű volt. –
 87    I,      V|               Londonig; beszéltek róla, mint csodatüneményről; a költők,
 88    I,      V|              diadala tökéletesebb volt, mint Napóleoné, mert ő nemcsak
 89    I,      V|      Angolhonban éppoly nagynak tarták, mint Oroszországban, s a Tuilériákban *
 90    I,      V|                 elismerék fensőbbségét, mint a Kremlben. Nevét úgy ismerte
 91    I,      V|             Nevét úgy ismerte mindenki, mint most Lind Jennyét – és ennek
 92    I,      V|               Nagybátyja, Fodor Károly, mint magyar huszárkapitány a
 93    I,      V|                 beszélt Mainvielle-ről, mint Jozefine-ről. A hír, ez
 94    I,      V|               jól ismerte a Mainvielle, mint a Fodor nevet, s nem kellett
 95    I,      V|                szoknia, midőn kegyencét mint nőt látta a színpadon.~ ~
 96    I,      V|           Párizs kedvencévé lőn. Rögtön mint első énekesnőt szerződteték
 97    I,      V|          szerepeket játszva az életben, mint a színpadon, vagy ha éppen
 98    I,      V|        fiatalabb, sem nagyobb művésznő, mint Jozefine, de volt egy talizmánja,
 99    I,      V|           minden munkától felmentett, s mint társalkodónőt, mint barátnét
100    I,      V|       felmentett, s mint társalkodónőt, mint barátnét tartott magánál.~ ~
101    I,      V|                 alszik.~ ~– Ah, madame, mint örülök, hogy Mainvielle
102    I,      V|             Mainvielle úr meggyógyul, s mint szeretném, ha ön ma hirtelen
103    I,      V|               egy percre halavány lett, mint a fal, szerepe kihullott
104    I,      V|                 Tharaud; nagyobb a hír, mint a való; én nem hiszem, hogy
105    I,      V|             bátorsággal a közönség elé, mint aki tudja, hogy őt szeretik.
106    I,      V|      Magyarországban születtem, s önre, mint hazám leányára, büszke vagyok.
107    I,      V|                 nagyobb diadal énnekem, mint egész halmazai az illatos
108    I,      V|               hallá az ajtón keresztül, mint parancsolá emelt hangon
109    I,     VI|               öltözete jellemző legyen, mint inkább, hogy kellemeit emelje;
110    I,     VI|             szólítá fel Abellinót, hogy mint a szépészetnek legavatottabb
111    I,     VI|                mód a hibát helyrehozni, mint signora Brussit skiccírozni, *
112    I,     VI|            márpedig semmi sem nehezebb, mint egy tapsoló közönséget megkérlelni,
113    I,     VI|              énekelni! Hangja csengett, mint az üvegharmonika * zenéje,
114    I,     VI|          harmadfél oktáván keresztül, s mint a megütött harang zúgott
115    I,     VI|            elragadtatásnak, mely olyan, mint az arany: nem lehet mondva
116    I,     VI|                 éppen azért oly becses, mint ama nemes érc, s többet
117    I,     VI|                 Az ember úgy nézett ki, mint akinek az orra vére foly.~ ~
118    I,     VI|                a halk pianissimo alatt, mint Oignon úr eleve jól elrendezé,
119    I,     VI|           ábécében, nem levén az egyéb, mint egy goromba tenyérnek a
120    I,     VI|              első pisszenés megtörtént, mint a parancsolat fúródott a
121    I,     VI|             Oignon nem képzelt egyebet, mint hogy embereit elnyelte valami
122    I,     VI|                kísérték, érteni fogják, mint adhat egy igazgató 14 ezer
123    I,    VII|           hajtatott be, hol őt a herceg mint vendéglős fehér előkötővel,
124    I,    VII|               augusztus 10-ig. Ekkorra, mint előre megmondá, minden~ ~
125    I,    VII|             senki sem beszélt egyébről, mint a csodás Chataquéláról,
126    I,    VII|                hadifőnök leánya volt, s mint olyan, az angolokkali harc
127    I,    VII|               ígér.~ ~Arc- és testbőre, mint az ezüsttel vegyített arany,
128    I,    VII|             parányiak, pirosak, töltek, mint egy meghasadt cseresnye,
129    I,    VII|            éppen a cél előtt állít meg, mint a tenger fenekén látszó
130    I,    VII|           Játszik, enyelg, mulat velök, mint játszanék szelídített állataival;
131    I,    VII|             intézetek oly jól rendezve, mint most, s minden gyulladásnál
132    I,    VII|                 apró szűk sikátorokkal, mint a St. Médard * , Arras * ,
133    I,    VII|             terjedését; a többi lovagok mint hadi nyargoncok száguldanak
134    I,    VII|          gyújtogatást követ el ezáltal, mint maga a tűzvész. Pompás termetét
135    I,    VII|               termetét nem rejté egyéb, mint egy vállait szabadon hagyó
136    I,    VII|          tartania, csak nézi csendesen, mint hajlik felé az égő szálfa.
137    I,    VII|              nézzétek ezt az őrjöngést; mint szorítják kebleikre, sírnak,
138    I,    VII|            kötél felhúzására fordítani, mint eddig. Látszik, hogy az
139    I,    VII|                 meg szokott fordulni.~ ~Mint szeretne vele még egyszer
140    I,    VII|          életben. Talán semmi egyébért, mint hogy megmondhassa neki: „
141    I,    VII|                 valami újat mondhat, ki mint afféle muszka, ezt bajosan
142    I,    VII|        bizarrabb csoportozatot festeni, mint e két arcot, így egymással
143    I,    VII|           tartani.~ ~Abellino kacagott, mint szoktak azok, kik megijedtek
144    I,    VII|               oly távol az életveszély, mint a hold. Először annak kell
145    I,    VII|       föltekinteni.~ ~Félt, reszketett, mint ifjú hajadon, ki vőlegényét
146    I,    VII|                  s nem marad hátra más, mint ön, ekkor ahelyett, hogy
147    I,    VII|                 halok. A delnő elsápadt mint a viasz, ajkai elfehérültek,
148    I,    VII|             szerelem, vagy semmi egyéb, mint egy neme azon vágyaknak,
149    I,    VII|               unta magát oly mértékben, mint ekkor. Az egész világ rendkívül
150    I,    VII|             mondtak annyi ízetlenséget, mint ma; kín, bosszúság volt
151    I,    VII|               eleget látott évek előtt, mint lóti-futi gyerkőcöt, s alig
152    I,    VII|           cigánycsoportot a falu végén, mint készítenek dorombot, * s
153    I,    VII|            tüneményt alig látni másutt, mint a mi köreinkben. Végignézek
154    I,    VII|                hazát; játszik életével, mint unott játékszerrel, melynek
155    I,    VII|             nincs előtte nagyobb becse, mint egy citromhéjnak, melynek
156    I,    VII|                és nő? – kérdé Flórától, mint ahogy gyermekeket szoktunk
157    I,    VII|                 s midőn meghalt a férj, mint ezt őshonában szokták, utána
158    I,    VII|              Tehát Byron elébb meghalt, mint Chataquéla tőle elválhatott
159    I,    VII|             érzést tapasztalt keblében, mint ki egy nyomasztó álomból
160    I,    VII|                 jobbak, szebbek voltak, mint azelőtt, s midőn pillanatai
161    I,    VII|                 lassan pirulni kezdett, mint a napsugártól érő gyümölcs.~ ~
162    I,    VII|              nem lehet; úgy érzé magát, mint ki gazdag örökséget nyert;
163    I,   VIII|              volna. Viselete nem olyan, mint más közemberé, vászon lábravaló
164    I,   VIII|              omlanak a legény vállaira, mint hosszú leányhaj, csak arcát
165    I,   VIII|              került a községnek, s több mint száz mulatság bomlott meg
166    I,   VIII|         ivótársait, inni pedig úgy tud, mint egy nílusi ló, és sohasem
167    I,   VIII|         hintóját oly apróra faragtatni, mint a forgács; a házat felgyújtani,
168    I,   VIII|      árvaleányhajjal úgy tudja viselni, mint akármi gavallér.~ ~Akárhol
169    I,   VIII|           hintókrul szépen lehet látni, mint vágtat előre a többi között
170    I,   VIII|               hosszabb, de amazé gyors, mint a szellő. Már csak kétszáz
171    I,   VIII|               Egyet pattantott, s repül mint a fergeteg; milliom adta,
172    I,   VIII|     másodperccel hamarább ért a célhoz, mint Márton, s ott a zászló előtt
173    I,   VIII|                legény hamarább odaérni, mint ő. Utoljára még az is kisült,
174    I,   VIII|               előbbre a lovának a feje, mint az övé.~ ~Az idegen legény
175    I,   VIII|               odaveté a kantárszárat.~ ~Mint a vihar száguldott előre
176    I,   VIII|            hajtjuk, úgy megszelídül az, mint a bárány, vagy mi is ott
177    I,   VIII|               ott maradunk.~ ~Hirtelen, mint a futó tűz terjedt el e
178    I,   VIII|              könnyebben bánhatott vele, mint itt ez ismeretlen söppedékben,
179    I,   VIII|             fővel és üres erszénnyel.~ ~Mint a magyarázatból látjuk,
180    I,   VIII|         gyönyörűségét találhassa abban, mint hány a poéta cigánykereket
181    I,   VIII|             állapotban kellene lennünk, mint ők, márpedig olyankor olvasni
182    I,   VIII|                 hogy nagyobb úr leszek, mint eddig.~ ~– Hátha esztendő
183    I,   VIII|              még nagyobb úrrá tennélek, mint amekkorának képzeled magadat;
184    I,   VIII|               igyál és kártyázzál velök mint nemes Kiss Mihály úr, nádudvari
185    I,   VIII|          nemességed, addig oly úr vagy, mint a többi, minden hónapra
186    I,   VIII|        bemutatta az érkezőt vendégeinek mint nemes Kiss Mihály nádudvari
187    I,   VIII|                nádudvari földesurat, ki mint „eredeti fickó” csikósnak
188    I,   VIII|               pénzt, nyert egyre-másra, mint a bomlott óra, s még csak
189    I,   VIII|               egyet kortyantana. Ehhez, mint tudva van, igen jó öblös
190    I,   VIII|   visszacsapódva az elfojtott lélegzet, mint a tengerből felmerülő cethal
191    I,   VIII|         tengerből felmerülő cethal vagy mint a szökőkutakra faragott
192    I,   VIII|              megüté a földet, s látták, mint terül el a nagy erejű ember
193    I,   VIII|               feleségeikkel úgy bánnak, mint szolgálóikkal, és szolgálóikkal,
194    I,   VIII|        szolgálóikkal, és szolgálóikkal, mint feleségeikkel. Az ilyen
195    I,   VIII|          skárlát montúrban * bemutatni, mint hajdút, ki a bakra szokott
196    I,   VIII|            egyéb változott volna rajta, mint hogy mente helyett atillát
197    I,   VIII|               itt-ott lehetett hallani, mint kérdezős ködnek gondos édes
198    I,   VIII|         karzaton ülő delnők lornyettjei mint keresik a körülcsoportosult
199    I,   VIII|                annyiszor diadalmas hőst mint inast mutatni be a társaság
200    I,   VIII|            nekem nem volt egyéb dolgom, mint kiválasztani, amelyiknek
201    I,     IX|                örök emlékkel bírandnak, mint utolsó csillagai az éjszakának
202    I,     IX|         közelebb van fejőkhöz a szívök, mint másoknak, őt kezdi a közvélemény
203    I,     IX|            elfeledtetni az utókorral.~ ~Mint egykor megjövendölé, amit
204    I,     IX|           örömét alig korlátolná egyéb, mint annak tudata, hogy ez ősmagyar
205    I,     IX|                oly maró méregbe mártva, mint unokaöccseé, kinek ha semmi
206    I,     IX|              hódító hadjáratot kezdhet, mint azon eszme, hogy nagybátyjával
207    I,     IX|                egyebekről is beszélnek, mint vadászatról és divatkelmékről,
208    I,     IX|               országgyűlési karzatokra, mint a színházba, s este a haza
209    I,     IX|              színházba nagyobb kedvvel, mint az országgyűlésbe.~ ~Ma
210    I,     IX|        torzképet rajzolt; a jámbor urat mint türelmes kost állítva elő,
211    I,     IX|                 kapacitálja őket. Nézd, mint mutatja nekik nagy büszkén,
212    I,     IX|                 Nem volt más választás, mint kényelembe helyezni magát
213    I,     IX|                látszik, ajkai remegnek, mint aki fél; szemeivel az előtte
214    I,      X|            eszményibb, gyönyörűbb alak, mint a másik.~ ~Milyen istenáldás
215    I,      X|               is nevezték őket másként, mint a „szép Mayer lyányoknak".~ ~
216    I,      X|               foglalkozás között, hanem mint kikre nagyobb hivatás vár
217    I,      X|            jövedelem is kellett, pedig, mint tudjuk, egy közhivatalnok
218    I,      X|          háztartás sokkal többe került, mint amennyit szabad volt kiadni;
219    I,      X|              midőn nem volt több pénze, mint éppen az utolsó napok konyhaköltsége,
220    I,      X|            fennsőbb hatóságok hirtelen, mint szokás – előleges tudtul
221    I,      X|          beszéltek a városban egyébről, mint az ő bukásáról.~ ~Élt azonban
222    I,      X|             egész nap nem tesz egyebet, mint imádkozik, templomba jár,
223    I,      X|                sincs olyan gyűlölettel, mint testvére családja iránt,
224    I,      X|               nem leend egyéb feladata, mint kedves nénje jótékonyságát
225    I,      X|                 megkeresheti a kenyerét mint divatárusnő, mert ért a
226    I,      X|               magát egy kereskedőházhoz mint segéd, leányaival közlé
227    I,      X|               követni. Előbb ugyan csak mint kardalnoknő szerződtetett,
228    I,      X|                 úgy nem tűnt volna fel, mint az isten madarainak a meglepett
229    I,      X|                 De mit néz ön maga elé, mint egy bornyú a vágóhídon! –
230    I,      X|              alatt nem tesznek egyebet, mint egyre sóhajtoznak. Sóhajtozni
231    I,      X|                E szóra az egész család, mint egy orgona kezdte rá a sírást,
232    I,      X|              értelmében nem volt egyéb, mint egy ágy és számtalan orvosságos
233    I,      X|               érez, az semmi sem egyéb, mint a művészet iránti tisztelet,
234    I,      X|      természetesen oly egészséges volt, mint a fáról szakasztott alma,
235    I,      X|                 deli. Egyik szebb volt, mint a másik; életkorukban alig
236    I,      X|                is hosszú öltönyt kapni, mint nénjei?”~ ~Egy napon szokatlan,
237    I,      X|         Bemutassa-e a vidám társaságnak mint testvérnénjét, vagy eltagadja,
238    I,      X|               megismertesse-e Terézzel, mint házának mindmegannyi tisztelőit?~ ~
239    I,      X|            olyan nyájas lenni Terézhez, mint egy citromkereskedő.~ ~–
240    I,      X|              öntől egyebet nem kívánok, mint hogy sem önnek, sem családja
241    I,      X|                bizony nem akar egyebet, mint Fannyt elvinni a háztul
242    I,      X|                 bánok-e én leányaimmal, mint a szemeim fényével? Hallott-e
243    I,      X|               szobában nagy lépésekkel, mint egy színpadi hérosz, s bámultatta
244    I,      X|                 személy több a világon, mint a vénkisasszony; ne is próbálja
245    I,      X|                van egy leánygyermekkel, mint három fiúval. Én bizony
246    I,      X|    törvényszéket úgy forgatja az ujján, mint a gyűrűt.~ ~Mayer úr egy
247    I,      X|                hogy kínálva lett volna, mint a hajdani boldog időkben
248    I,      X|          felelni, csak a szája mozgott, mint egy megtaszított gipszfigurának.~ ~–
249    I,      X|             szolgálónak jobb dolga van, mint teneked fog lenni Teréznél.~ ~–
250    I,      X|               csak dühét elégítette ki, mint egy kalitkájából kiszabadult
251    I,     XI|              gazdagok a mennyországhoz, mint a szegény emberek!~ ~Mennyi
252    I,     XI|             igen derék, jeles fiú volt, mint mondák, Boltay kedvence,
253    I,     XI|                 hivalkodó nézők előtt – mint énekelni isten templomában,
254    I,     XI|                vigyáz a másik leányára, mint tulajdon gyermekére, s anyja,
255    I,     XI|            nincs egyéb foglalatosságuk, mint hasonló felfedezések után
256    I,     XI|                 látni. Ah! ez több volt mint könnyelműség; ez lelki aljasság,
257    I,     XI|             ablakából nézték felváltva, mint tépelődik az egérfogóba
258    I,     XI|                újra megjelent. Most már mint régi ismerősök üdvözlék
259    I,     XI|        dallamokat oly szépen éneklendi, mint ő, az ő emlékeért minden
260    I,     XI|           közöttük, s lelke oly tiszta, mint azon gyermekeké, kiket az
261    I,     XI|               meg?~ ~Mi természetesebb, mint hogy a leány képzeletében
262    I,     XI|           Krammné nem hihetett egyebet, mint hogy az ismeretlen úr ugyan
263    I,     XI|          éjjel-nappal azon gondolkozik, mint lehetne országát és népét
264    I,    XII|               valaki, hogy mást kapott, mint amit adott.~ ~Úgy, de hogy
265    I,    XII|             lelkében maradandott e név, mint amelyet a fák kérgébe véstek.~ ~
266    I,    XII|              hogy a fűrész úgy szóljon, mint a hegedű?~ ~Teréz és Fanny
267    I,    XII|                 foglalkozva, szótlanul, mint egy idő óta szokták.~ ~Egyszerre
268    I,    XII|               erényes, oly szép legyen, mint ő volt, és oly szépen énekelje
269    I,    XII|             harminc krajcár kamatjáról, mint amely összeget alólírott
270    I,    XII|           gentleman bon jourt * kívánt, mint az ifjú hasonlóul viszonozva,
271    I,    XII|               tekinte körül a szobában, mint a mesebeli sárkány, aki
272    I,    XII|           uraságtoknak mit tenni egyéb, mint vagy visszavonni a kihívást,
273    I,    XII|                 felszakítá a levelet, s mint szokás, legelébb is a névaláírásra
274    I,    XII|                hogy ki lehessen jelen – mint ők mondják – a tragikomédián.~ ~–
275    I,    XII|              párbaj inkább mulatságnak, mint komoly dolognak tekintetik.
276    I,    XII|               nyugalommal viseli magát, mint aki már beleszokott az ily
277    I,    XII|              lelkesüléssel szólt hozzá, mint aki száz év haladó boldogságát
278    I,    XII|             felett látszott egyezkedni, mint a kiindulási és a lőtávolság
279    I,    XII|            viadalra. Itt nincs más mód, mint lőni.~ ~Abellino segédjeit
280    I,    XII|            gyereket kell értem küldeni, mint a kisujjam; mindjárt eljövök.~ ~
281    I,   XIII|              készíté titokban a tervet, mint lehetne akkorra megszökni
282    I,   XIII|            aholott nem lakik senki más, mint az ő vendégei, cselédjei
283    I,   XIII|        Üvegházat építtetett kétakkorát, mint őse, Daliáé volt, nem mintha
284    I,   XIII|                történt hivatkozás több, mint puszta frázis.~ ~Amint születésnapja
285    I,   XIII|          egy-egy olyan bohó akad hozzá, mint Varga Péter uram, aki nemcsak
286    I,   XIII|                kopasz homloka fénylett, mint egy templom kúpja, ősz hajzatának
287    I,   XIII|            dolmányban.~ ~Ez is oly ősz, mint ők; együtt nőttek fel, együtt
288    I,   XIII|                bánik a nagyságos úrral, mint mikor együtt labdáztak az
289    I,   XIII|               példátlanul többe került, mint amennyit behozott.~ ~Állított
290    I,   XIII|             sokkal több volt a költség, mint a nyereség az egész gazdaságból,
291    I,   XIII|                különb gyűjteményem van, mint annak a nemzeti múzeumnak,
292    I,   XIII|              eltette. Vagy utánajárjon, mint a serény gazdasszony a piacra
293    I,   XIII|              nem számol-e be drágábban, mint ahogy vesz. Ez mind nem
294    I,   XIII|                Péter – szólt Jancsi úr, mint negyven év óta mindig szokta,
295    I,   XIII|                   A jámbor tisztviselő, mint negyven év óta mindig, most
296    I,   XIII|                 csak olyan bolond volt, mint a többi, mint Vidra cigány,
297    I,   XIII|              bolond volt, mint a többi, mint Vidra cigány, aki mórióskodik, *
298    I,   XIII|              cigány, aki mórióskodik, * mint Gyárfás poéta, aki verseket
299    I,   XIII|             verseket köpköd maga körül, mint Lokodi színészdirektor,
300    I,   XIII|              aki Hamletet játssza, vagy mint Matyi agár, ki a levegőbe
301    I,   XIII|            alkalma volna. Ez is bolond, mint többi, s csak arra van rendeltetve,
302    I,   XIII|            kiválólag szereti Jancsi úr, mint a többi kedvenc bolondjait,
303    I,   XIII|           éppoly keservesen megsiratná, mint azokat, éppoly fényes sírkövet
304    I,   XIII|               sírkövet állíttatna neki, mint azoknak: a cigánynak, a
305    I,   XIII|                 olyan számadást csinál, mint az egyszeri deputáció; „
306    I,   XIII|                 az emberséges embernek, mint egy született mókusnak,
307    I,   XIII|              gombolva az egyik oldalán, mint kellene, minélfogva a másik
308    I,   XIII|                visszafordult a nábob, s mint aki jól tudja, hogy várakozik
309    I,   XIII|               magát boldogabb embernek, mint e pillanatban.~ ~Mivel fogja
310    I,   XIII|              reggelét; úgy örült előre, mint egy gyermek, kit valami
311    I,   XIII|                   Jól hallá, az udvaron mint jönnek-mennek az emberek,
312    I,   XIII|                oly vak hittel kedvesét, mint ő unokaöccsét. Úgy tetszett
313    I,   XIII|               erővel ugrott ki ágyából, mint akinek rögtön eszébe jut
314    I,   XIII|                 a szolgához.~ ~– Annyi, mint a szemét – szólt ez, ugyancsak
315    I,   XIII|                 ne gyújtsa az asztagot, mint tavaly.~ ~– Hát komédiások
316    I,   XIII|                 úgy örült a komédiának, mint egy gyerek.~ ~Ezalatt felöltözteté
317    I,   XIII|           hosszú prédikációkat tartott, mint inkább az, hogy esztendőben
318    I,   XIII|          kövessen el annyi ostobaságot, mint máskor szokott, hanem mulassunk
319    I,   XIII|          tányérjáról elszedni a koncot, mint máskor; cigányok, színészek
320    I,   XIII|            tartani kellett, imert ő is, mint a lokomotív, csak a síkon
321    I,   XIII|                 pénzt a patikára,~ ~ ~ ~Mint a Katikára.~ ~ ~ ~Ő úri
322    I,   XIII|         lehessen az égben.~ ~Jancsi úr, mint rendesen szoká, készen tartva
323    I,   XIII|              levetett pünkösdi királyt, mint akinek legjobban fel volt
324    I,   XIII|                 egyéb dolguk ne legyen, mint hogy a kegyelmed útjából
325    I,   XIII|         mártogassa minden boldogságban, mint Fáraó népét a Verestengerben,
326    I,   XIII|          találta ő olyan mulatságosnak, mint egyébkor.~ ~Most szép fiatal
327    I,   XIII|             megérkezését, miszerint azt mint valami elmúlhatlan örvendetes
328    I,   XIII|         kétannyi teríték szokott lenni, mint ahány vendég volt, hogy
329    I,   XIII|               kevesebb bort ivott most, mint másszor. Este is lett, a
330    I,   XIII|              hallható, nehéz, fuldokló, mint a szíven talált vadállaté.
331    I,   XIII|                  s nem gondolt egyébre, mint hogy mentül előbb nyergében
332    I,   XIII|               uram! – ordítá rá Kiss, s mint a veszett vad keresztülszökve
333    I,   XIII|              viselt. Lehete észrevenni, mint fordítja kövével kifelé.
334    I,   XIII|                 Mi volt természetesebb, mint hogy a kárpátfalvi kastélyból
335    I,   XIII|          hivatalnok tartozik a bajuszát mint dísztelen kinövést, menten
336    I,   XIII|                 cseléd és bohócbul más, mint Kiss Miska, az egykori pünkösdi
337    I,   XIII|         tiszttartó olyan képet csinált, mint akit jól tartottak vadkörtével,
338    I,     Sz|                előadott~ ~en carrière – mint a kocsi a versenypályán~ ~
339    I,     Sz|               idejönni Párizsból, annyi mint égből a pokolba pottyanni~ ~
340   II,    XIV|                tartott egy kurta botot, mint aki valami kutyára les,
341   II,    XIV|             naponta, dühös kezde lenni, mint kánikulában a bivaly. Dúlt,
342   II,    XIV|                kinek nincs egyéb dolga, mint az ő rászedésén törni a
343   II,    XIV|         szeretek, amit jobban szeretek, mint sokan, akik haza atyjainak
344   II,    XIV|                 utamba áll, összetöröm, mint egy rossz üveget; mondja
345   II,    XIV|                 gyűlölöm ezt az embert, mint ön. Nem szükség önnek tagadólag
346   II,    XIV|            rövidebb utam van a halálig, mint neki, a küzdés nagyon egyenlőtlen
347   II,    XIV|                bot csak embléma. Nekem, mint mondám, egy tervem van,
348   II,    XIV|          engemet; és ez nem lesz egyéb, mint hogy én megházasodom…~ ~
349   II,    XIV|          kortársai fogadásokat tesznek, mint lóversenyeken szoktak, hogy
350   II,    XIV|              tegnap a Dunából vonták ki mint öngyilkost, én gyámleányomat
351   II,    XIV|           törekvés. Nem vette ön észre, mint hidegült el egyszerre a
352   II,    XIV|      kötelességet nem vállalsz magadra, mint hogy nejévé esküszöl, és
353   II,    XIV|             egyébkor akár ne is lássad, mint mikor te keresed őt fel.
354   II,    XIV|                 fogják nézni, megvetik, mint kinek szépségén kívül semmi
355   II,    XIV|          jövedelemhez.~ ~– Azt tehetem, mint eddig, azért nem szükség
356   II,    XIV|                te egészen oly fiú vagy, mint amilyet szeretnék, ha volna
357   II,    XIV|              aki keresztüllátok rajtad, mint egy pohár vízen? Hiszen
358   II,    XIV|               is táncolnak örömükben.~ ~Mint látjuk, Boltay mester kérdezett,
359   II,    XIV|                   Vénebb vagyok én már, mint az apám. Majd keresünk neked
360   II,    XIV|           szökdelve tűnt el a konyhába, mint egy gyermek, mint egy gondatlan
361   II,    XIV|             konyhába, mint egy gyermek, mint egy gondatlan gyermek.~ ~
362   II,    XIV|               sokkal nagyobb szerencse, mint hogy egy nyugalmas, csendes
363   II,    XIV|              úgy szerették e két ifjút, mint tulajdon gyermekeiket; úgy
364   II,    XIV|                  amit a vén tapasztalás mint ércből öntött valóságot
365   II,    XIV|             kinyújtani, hogy a hatalmat mint jegygyűrűt ujjára vonják.~ ~–
366   II,    XIV|            büszke volt azon gondolatra, mint fogja ő e gazdag úrnak elmondhatni: „
367   II,    XIV|          titokban, bánatban utána eped, mint a holdnak nincs tudata a
368   II,    XIV|                 oly igazán, oly igazán! mint ő tudná szeretni. Nem mondaná
369   II,    XIV|                csak akkor tudhatná meg, mint volt szeretve, és azután
370   II,    XIV|                és akkor másra gondolsz, mint akinek kezében remeg kezed…~ ~
371   II,     XV|              felől, hanem az idő alatt, mint szokás, a kiházasítási cikkek
372   II,     XV|                  Látott-e ilyen esetet, mint ez az enyim, hallott-e ilyet
373   II,     XV|                   Hát uram, e szavakra, mint a megtestesült hárpiák,
374   II,     XV|             éhen, mert inkább elveszek, mint egy falatot elfogadjak többet
375   II,     XV|            annyit eszem én különben is, mint a madár, csak annyit tesz
376   II,     XV|                Óh, uram, ön úgy beszél, mint egy mennyből leszállt angyal.
377   II,     XV|           emeljen, elleszek én mellette mint szolgáló, mint konyhacseléd,
378   II,     XV|                 mellette mint szolgáló, mint konyhacseléd, csak hogy
379   II,     XV|               volt oly tisztult ízlése, mint megboldogult hazánkfiának,
380   II,     XV|              forinttal több pénze volt, mint amennyire számított. Ilyenkor
381   II,     XV|               elébb otthon akart lenni, mint a szekér megérkezik, s előre
382   II,     XV|           találkozásnál, a másik hideg, mint a fagy.~ ~Végre sikerült
383   II,     XV|                 elférhet, ne nagyobbat, mint egy pincegége, csak hogy
384   II,     XV|               minden szoba akkora volt, mint egy granárium. *~ ~Boltay
385   II,     XV|             szavát elhinné, és amellett mint az árnyék, úgy követni minden
386   II,     XV|             vannak, amikről hogy a főúr mint törvényhozó tag elfeledkezett,
387   II,     XV|        Valamivel figyelmesebb szemlélő, mint ő, észrevette volna azt
388   II,     XV|            tekercset, mely fekete volt, mint a bársony, és fényes, mint
389   II,     XV|              mint a bársony, és fényes, mint az acél, s kibontva annak
390   II,     XV|                 kibontott gyönyörű haj, mint egy varázsfátyol ömlött
391   II,     XV|     felemelkedék, hogy tovább láthassa, mint fonja nagy gondatlanul azt
392   II,     XV|               jobb alkalma nem volt rá, mint ilyenkor, mindkettő ágyban
393   II,     XV|                lett volna több leányom, mint te, vagy bár vette volna
394   II,     XV|                 leány, egyik bolondabb, mint a másik, mert ha bolondok
395   II,     XV|                volna magukat viselniök, mint ahogy ők viselték. Mindeniknek
396   II,     XV|                 másikba esik, dolgozik, mint a szolgáló, a sok rossz
397   II,     XV|                való, a leány boldogabb, mint akárhány asszony, s az az
398   II,     XV|                 ember hűségesebb hozzá, mint sok férj a feleségéhez,
399   II,     XV|              elébb kimondhatá az áment, mint anyja beleszólt volna.~ ~
400   II,     XV|               tükör van. Úgy ne járjak, mint a rozsnyói követ, aki másodmagával
401   II,     XV|          sóhajtozni s Istent emlegetni, mint ki az álmot érzi már jönni,
402   II,     XV|                  Óh! Feketébb az ördög, mint aminőnek festik.~ ~– Én
403   II,     XV|          megvetik; míg az olyan nőkkel, mint Halm Rézi, nem törődnek.
404   II,     XV|              valahova. Úgy jött hozzám, mint az őrült. Kérdezte, hogy
405   II,     XV|                 halavány arc, olyan kéz mint a bársony, gyönyörű száj
406   II,     XV|              szép, remek leánynak adta, mint az én Fánim…~ ~– Jó éjszakát,
407   II,     XV|                leány! Nem olyan szeles, mint a testvérei. Ez ám nem hagyja
408   II,     XV|              arca valamivel halványabb, mint máskor, de a halványság
409   II,     XV|        életemben nem lesz egyéb gondom, mint hogy kegyednek örömet szerezzek.~ ~–
410   II,     XV|           erősebb kötelességet ismerni, mint az ön nevének becsületére
411   II,     XV|             többé halvány, hanem piros, mint a hajnal, kinyílt, derült,
412   II,     XV|                hajnal, kinyílt, derült, mint a feslő rózsa.~ ~Boltay
413   II,     XV|              egyre pödrötte a bajuszát, mint ki rettentő fenyegető dolgokra
414   II,     XV|            honatyáinkat jobban érdeklé, mint a legújabbi válaszfelirat,
415   II,     XV|                tisztelt világcelebritás mint kebelbarátaink egyike, ez
416   II,     XV|             közel a vasutak Pozsonyhoz, mint most, hogy saját szemeivel
417   II,     XV|                 nem mondhatott egyebet, mint hogy véghetetlenül örül,
418   II,     XV|                keresni Abellinót.~ ~Az, mint Lót felesége, sóbálvánnyá
419   II,     XV|             megszorítva a háziúr kezét, mint régi ismerősét, neje kezét
420   II,     XV|             volna rá nézve úgy elzárva, mint e név talizmánja által: „
421   II,     XV|              összehúzta, és fehér volt, mint a fal.~ ~János úr odább
422   II,     XV|                dúdolva, fölemelt fővel, mint akinek semmi baja sincs,
423   II,     XV|              benyitott az ajtón, hallá, mint nevetnek, mint kacagnak
424   II,     XV|            ajtón, hallá, mint nevetnek, mint kacagnak mindannyian, Fennimor
425   II,     XV|              hiszen most már gazdagabb, mint te vagy, pénzed el nem bolondítja,
426   II,     XV|         szeressen. Ah, ah, ah! Abellino mint erényőr! Abellino mint garde
427   II,     XV|         Abellino mint erényőr! Abellino mint garde des dames! * Ez felséges
428   II,    XVI|               párbaji bírák a gyengébb, mint az erősebb eszközt.~ ~Ennek
429   II,    XVI|       közelségből nem is lehetett mást, mint életveszélyes vágásokat
430   II,    XVI|                 distanciát! Úgy vívtok, mint két mészároslegény.~ ~Ezt
431   II,    XVI|                 hogy valamelyik elesik, mint ők maguk.~ ~A vívók újra
432   II,    XVI|             szent sírhoz Palesztinába – mint a tréfás közvélemény mondá –
433   II,   XVII|                 bennvénült törzsvendég, mint mikor falevél hulltával
434   II,   XVII|                  hanem vele parádézott, mint mikor a gyermek új ruhát
435   II,   XVII|         beszélhetünk diákul és németül, mint amely két idióma * volt
436   II,   XVII|            sokkal több célt fog elérni, mint holmi eredménytelen dekrétumok,
437   II,   XVII|          szándékot tehát eltéve jövőre, mint már említők, szeretett nejével
438   II,   XVII|               ebben. Éppen oly kevéssé, mint a többi indítványokban és
439   II,   XVII|       akadémiában és lóversenyen egyéb, mint hogy némelyiket ezek közül
440   II,   XVII|               mind olyan jámbor legyen, mint a bárány, mert asszonyt
441   II,   XVII|            másolnak, s jobban ismernek, mint a leghírhedettebb költők
442   II,   XVII|                 eltávozván régi urától, mint komisz, közönséges lelkek
443   II,   XVII|        behamuzott kenyeret takart bele, mint amely általánosan ismert
444   II,   XVII|                 kellett magát váltania, mint a „kútba estem”-nél. * Ha
445   II,   XVII|              fráterek Kárpáthy udvarát, mint valami gonosz hírű calabriai
446   II,   XVII|           találja őket ismertetni, aki, mint mondják, igen finom és magas
447   II,   XVII|            neveletlenséget elkövetni.~ ~Mint már fülheggyel hallottuk,
448   II,   XVII|                  népszerűségnek örvend, mint megkezdetése napjaiban,
449   II,   XVII|                 kénytelenek vagyunk azt mint a társadalom világának egyik
450   II,   XVII|                is olyan könnyű nevelni, mint könyvet írni. Ahhoz nagy
451   II,   XVII|          lelkesültebb toll kívántatnék, mint az enyém. Felvillanyozta
452   II,   XVII|                 kellenek, mert az agár, mint már említők, „non nascitur,
453   II,   XVII|       biztossággal lehet reá számítani, mint hetyke, tréfás ötleteknél.~ ~
454   II,   XVII|            népes lakoma; ő ott fog ülni mint a ház asszonya, látva mindenkitől…
455   II,  XVIII|                Mindkettő nagyobb teher, mint áldás.~ ~Hisz a gazdag számára
456   II,  XVIII|                   Az egész világ tudja, mint jutott ő e névhez. Egy bolondosnak
457   II,  XVIII|                semmi sem lesz könnyebb, mint őt elejteni, s egyszer megbuktatva
458   II,  XVIII|              marad számára egyéb hátra, mint elveszni mások gyönyörűségére.~ ~
459   II,  XVIII|              közelebb van minden ember, mint egyéb úri hölgyekhez.~ ~
460   II,  XVIII|                fut a szobaleányok után, mint a többi; és még egy harmadik
461   II,  XVIII|         tépelődéseiben vékonnyá szárad, mint egy tőkehal; íme, ezekből
462   II,  XVIII|         vonzódjék, kitől féljen? Férje, mint mindenben bizarr, úgy itt
463   II,  XVIII|      társaságában úgy fog ő megjelenni, mint aki nem maga választja szerepét
464   II,  XVIII|                  kiket úgy tekinthetne, mint édesanyját (nem Mayernét,
465   II,  XVIII|           édesatyám volna, s most nekem mint leányának, tanácsot adna,
466   II,  XVIII|                 csizmák volnának húzva, mint az övére.~ ~– Azt a szívességet
467   II,  XVIII|                 olyan csekély embernek, mint ő, hogy neveiket kimondja.~ ~
468   II,  XVIII|                  hogy önt úgy tekintem, mint atyámat. Miért volt ön hozzám
469   II,  XVIII|               elhatározottan köhintett, mint végső adieu-t a gyávaság
470   II,  XVIII|                 olyan csekély embernek, mint az én személyem, olyan nevezetes
471   II,  XVIII|          ítéletet és véleményt mondani, mint akiknek a nevei itt előttem
472   II,  XVIII|                régen. Éppen ilyen idős, mint nagyságod, nem ilyen szép,
473   II,  XVIII|         nagyságos asszonyom, vegye úgy, mint a legjobb szándékból, a
474   II,  XVIII|                 rám nézve nagyobb öröm, mint ha e kettőt egymással egyetértésben
475   II,  XVIII|                   mondá inkább magában, mint kérdezé Fanny.~ ~– Valóban
476   II,  XVIII|                oly egymáshoz illő párt, mint ő és gróf Szentirmay Rudolf
477   II,  XVIII|               nejét is ott ismerte meg; mint mondják, addig nagyon életunt
478   II,  XVIII|                 tudja, hova kell ülnie, mint hogy azt mondassa magának.
479   II,  XVIII|                el magamat gazdagságért, mint te). No de ön is szerencsés
480   II,  XVIII|                 Ily szeretetreméltó nő, mint az öné, oly kincs, aminőt
481   II,  XVIII|       lehetetlen. Akit oly mágnes vonz, mint őt, annak igen sebesen kell
482   II,  XVIII|              nincs is több az ég alatt, mint Rudolf. Bocsánat, édes szomszéd;
483   II,  XVIII|                  Rudolf nem olyan férj, mint egy és más férfi, teszem
484   II,  XVIII|                 derék, jó szelíd anyát, mint néhai Eszékiné volt, bizonyára
485   II,  XVIII|            nevét is átugrotta az imént, mint egyikét azoknak, kik sok
486   II,  XVIII|            őszinte, salaktalan lélekre, mint a magáé; óh, jobb még mint
487   II,  XVIII|              mint a magáé; óh, jobb még mint a magáé, mert Flóra jósága
488   II,  XVIII|                 önt oly boldoggá az ég, mint amilyen boldoggá tett ön
489   II,  XVIII|                hétig!~ ~Ez annyit tett, mint Fannyt kényszeríteni, hogy
490   II,  XVIII|          parazoljával * hosszú kezében, mint Diána, * mikor a kutyáját
491   II,  XVIII|                 szedte ki a kerekeimet, mint más vendégeinél szokta.~ ~–
492   II,  XVIII|             pedig Marion kisasszony, de mint a kígyónak még ijedtében
493   II,  XVIII|                 eszibe jut a sziszegés, mint a macska, mely akkor tüsszög,
494   II,    XIX|           olyannak hitte Szentirmaynét, mint minő valóban.~ ~– Aha! Ti
495   II,    XIX|              sokkal nehezebb kitanulni, mint más embereket, mert nekik
496   II,    XIX|               nem lehet vele úgy bánni, mint más emberrel; hanem éppen
497   II,    XIX|         ostromolna, akkor úgy bámulják, mint a Nelson szobrát, aki négyszer
498   II,    XIX|              Mondhatni, olyan ártatlan, mint egy gyermek, úgyhogy bátran
499   II,    XIX|                 fiatal lyányokkal bálba mint garde des dames-ot * , senki
500   II,    XIX|              lehet őt képzelni másképp, mint így megfordított névvel:
501   II,    XIX|                 ellene, a diadal annyi, mint bizonyos.~ ~Itt egy kissé
502   II,    XIX|           látunk, s azután elfelejtünk, mint valami üstökös csillagot.~ ~
503   II,    XIX|           náladnál. Többet tudok róluk, mint kellene.~ ~– Végül a finom
504   II,    XIX|        kandikálva elő mosolygó arcával, mint egy leskelődő amourette. –
505   II,    XIX|                  akinek annyi elájulni, mint más embernek egyet sóhajtani.
506   II,    XIX|        szarvastól iszonyodik, fél tőle, mint valami öklelő vadállattól,
507   II,    XIX|                 beszél alantabb hangon, mint ha egy zászlóaljat vezényelne; „
508   II,    XIX|               mert úgy rájok ijesztget, mint akármely professzor, és
509   II,    XIX|            milyen.~ ~– Vénülj csak meg, mint én.~ ~Ezen természetesen
510   II,     XX|               viseli. Szépkiesdy grófot mint legtiszteletreméltóbb hazafit,
511   II,     XX|                 s biztosítja róla, hogy mint nagy szónokot, mint nemes
512   II,     XX|                hogy mint nagy szónokot, mint nemes keblű férfiút régóta
513   II,     XX|               kezdődött. Kárpáthy János mint elnök megnyitó beszéde által
514   II,     XX|              bűne, van-e rá példa, hogy mint a bosszúálló macska, álmában
515   II,     XX|               János úr, nem tudva, hogy mint mondja: „meghal” vagy „megdöglik”),
516   II,     XX|       elhagyának, ott feküdtem egyedül, mint halálra szánt áldozat, melynek
517   II,     XX|            között ült vissza helyére.~ ~Mint szokás és rendes dolog,
518   II,     XX|               mindennemű fizetés ellen, mint amelyben nagy romlás magját
519   II,     XX|             nekünk nincsen egyéb hátra, mint azon őszinte óhajtásunkat
520   II,     XX|                  a szalonok arszlánjai, mint bolygócsillagok rajzották
521   II,     XX|           mosolygó hölgy rózsaajkairól, mint Flóra, s erre bármelyikünk
522   II,     XX|            érezni.~ ~Ki volt boldogabb, mint a nábob?~ ~Eszébe jutott,
523   II,     XX|                jön ólálkodva, meglepve, mint aki féltékeny, hanem előre
524   II,     XX|             hanem előre tudatja jöttét, mint aki bizonyos róla, hogy
525   II,    XXI|            egészen más hangon beszélni, mint egyébkor. Sőt még ez sem
526   II,    XXI|            közös ez a gyermekekkel, úgy mint a vénekkel, s a nőkkel,
527   II,    XXI|                 a vénekkel, s a nőkkel, mint a férfiakkal.~ ~Hajnal alig
528   II,    XXI|               lett volna most is szebb, mint a mi két kedvenc hölgyeink?
529   II,    XXI|         leggyakorlottabbak egyike volt; mint lovagolnak a vasárnapi boltoslegények
530   II,    XXI|             Mutogatta lord Ychswichset, mint kapaszkodik a nyeregbe,
531   II,    XXI|          mindenki lovaglása módjáról, s mint a futótűz terjed el egyszerre
532   II,    XXI|                 Ki jött el? Hát ki más, mint a legdaliásabb lovas, a
533   II,    XXI|    gömbölyűséget vettek fel arcvonásai, mint olyan emberéi, ki soha sem
534   II,    XXI|               viselje magát irányomban, mint Diána * ?~ ~Marion kisasszony
535   II,    XXI|               hangosabb lehet a jókedv, mint egyébkor.~ ~Miska legjobban
536   II,    XXI|                kellemesebb nőnek lenni, mint özvegynek.~ ~– Mindenesetre
537   II,    XXI|               Mindenesetre kellemesebb, mint vénleánynak – felelt rá
538   II,    XXI|                  úgy vigyázzatok nőmre, mint a szemeitek fényére!~ ~–
539   II,    XXI|                csapatra oszlik, melyek, mint egy tábor, derekat és szárnyakat
540   II,    XXI|               egy példány volt, akkora, mint egy fiókfarkas, csakhogy
541   II,    XXI|          hosszabb; nagy bozontos farka, mint egy seprű húzódott utána;
542   II,    XXI|              nyári fürdések után ismert mint jó mély és széles vizet.
543   II,    XXI|              két fehér legközelebb éri; mint a szél, úgy vágtatnak utána,
544   II,    XXI|              nem ugrik rajta keresztül, mint a szeles Armida tett, hanem
545   II,    XXI|            egyszerre túlnan csap hozzá, mint a villám, s azon pillanatban
546   II,    XXI|        pirosabbá lesz, Fannyé halavány, mint a halál.~ ~Ez ő!~ ~Ráismernek
547   II,   XXII|             beszélt érthetlen dolgokat, mint betegek szoktak, kiknél
548   II,   XXII|                 s hamarább elhanyatlik, mint a vén. Fanny megszabadult
549   II,   XXII|                ahol úgy élhetett volna, mint rejtett fészkén az erdei
550   II,   XXII|             hozzá jobb, kedvesebb volt, mint minőt remélni tudott, és
551   II,   XXII|                 szépet beszélt a világ, mint mennyit ő lelkében reá pazarlott.
552   II,   XXII|                 annak boldogsága ellen, mint a házba fogadott tolvaj,
553   II,   XXII|             készítsen, rosszabb legyen, mint valamennyi testvérei, mint
554   II,   XXII|              mint valamennyi testvérei, mint mindazok, akik hozzájok
555   II,   XXII|                 akarna oly bűnös lenni, mint az úrrá lett szenvedély
556   II,   XXII|                 kívánja, nyerne-e mást, mint megvetést? Hasonlíthatja-e
557   II,   XXII|              hogy Rudolf is csak olyan, mint a többi lengeteg férfi,
558   II,   XXII|             lakban, nem törődve mással, mint virágaival.~ ~Mindennek
559   II,   XXII|               verítékes kezét, és sírt, mint a gyermek.~ ~Végre túl volt
560   II,   XXII|               Óh, ez nagyobb öröm volt, mint aminőt várni lehete. Neje
561   II,   XXII|              lehet nagyobb gyönyörűség, mint neked örömet szerezni.~ ~–
562   II,   XXII|               egy másikat, aláfűttetve, mint ahogy a moszkvai Kremlt
563   II,   XXII|                 el.~ ~Ah, ez több volt, mint amennyit emberi szívvel
564   II,   XXII|                 ez? Ez nem annyit tesz, mint tettetni a szerelmet, ennek
565   II,  XXIII|                róla; oly egyéniségeket, mint az övé, nem szabad egyszer
566   II,  XXIII|             Kecskerey úr kezdi hallani, mint beszél az érkezettel a néger
567   II,  XXIII|           megelégedésére szolgál látni, mint hökken vissza az érkező
568   II,  XXIII|                egyébről se beszéljenek, mint a te rongyos párbajodról.
569   II,  XXIII|             nálam, sokkal derekabb fiú, mint bátyja volt; nagyon fog
570   II,  XXIII|                  Kissé fádabb mulatság, mint Párizsban tölteni a szezont,
571   II,  XXIII|             melyben éppen akkora a köd, mint Londonban, s illúzióra ennyi
572   II,  XXIII|                 büszkén fúvá fel magát, mint egy béka, s torkának feszített
573   II,  XXIII|                 Annyit sem gondolok rá, mint arra, hogy a majmom mit
574   II,  XXIII|                tanulnom a gazdálkodást, mint akármely más filiszternek.~ ~–
575   II,  XXIII|               nekem? Úgy nézek-e én ki, mint aki ilyen dolgokban tanácsot
576   II,   XXIV|            gondokat osztani fogja vele, mint osztotta Szentirmayné az
577   II,   XXIV|            dicsősége, fénye tetőpontján mint ünnepelt hazafit, mint tekintélyt,
578   II,   XXIV|      tetőpontján mint ünnepelt hazafit, mint tekintélyt, kit nő és férfi
579   II,   XXIV|              nehezebb teher a szerelem, mint a gyűlölet, mennyivel nehezebb
580   II,   XXIV|                nehezebb eltitkolni azt, mint emezt.~ ~Amitől félt, amitől
581   II,   XXIV|                 veszélyesnek helyzetét, mint gondolá. A férfiideálok
582   II,   XXIV|               ügyekkel vesződni; látja, mint esznek, isznak, mint unatkoznak;
583   II,   XXIV|             látja, mint esznek, isznak, mint unatkoznak; látja őket be
584   II,   XXIV|                 élet apró szükségeivel, mint akármely közönséges ember,
585   II,   XXIV|                 pedig egyik órában úgy, mint a másikban, annyi mindenféle
586   II,   XXIV|               másként látni és hallani, mint szüntelen körülvéve komoly
587   II,   XXIV|                midőn szemei előtt volt, mint minőnek a távolból hitte
588   II,   XXIV|               látta Rudolfot szemeivel, mint látni szokta lelkével.~ ~
589   II,   XXIV|      tekintélynek tartottak, és azután, mint illett, sorban táncolt a
590   II,   XXIV|                halavány volt e percben, mint akit a sírba tesznek.~ ~
591   II,   XXIV|               az Kecskerey úr volt.~ ~– Mint a Karmel-hegyi * Madonna! –
592   II,   XXIV|        érdekelte őt ezek közül. (Ezeket mint tudhatja előre, hogy ott
593   II,   XXIV|                s karjába ölté karját, s mint akik legjobb barátok, sétált
594   II,   XXIV|           lehetett mégegyszer oly szép, mint volt, de gondolt arra, hogy
595   II,   XXIV|              hogy csak annyiba vesszük, mint azelőtt, hogy nem törődünk
596   II,   XXIV|                imádjon, úgy tiszteljen, mint én, hogy még gondolatban
597   II,   XXIV|                 igazságtalan énirántam, mint én legyek igazságtalan egy
598   II,   XXIV|            szobájába távozott.~ ~Hallá, mint záratott be belül neje hálószobája,
599   II,    XXV|                hódító, oly bájoló volt, mint egyébkor, férje irányában
600   II,    XXV|              szebb, még kedvesebb volt, mint valaha. Soha annyi elmésség,
601   II,    XXV|         hízelgés nem hangzott ajkairól, mint ez órában, s ami többet
602   II,    XXV|                 többet ért ez ajkakról, mint gyöngédség és hízelgés,
603   II,    XXV|               nem vagyok oly könnyelmű, mint gondolod, nem vagyok gyönge,
604   II,    XXV|              ajtajából, s Rudolf hallá, mint fordul kettőt a kulcs.~ ~
605   II,    XXV|                 Ez már mégis több volt, mint elég arra, hogy az ember
606   II,    XXV|             volt szeretetreméltóságban. Mint egy csábító szirén hálózá
607   II,    XXV|             volt oly kedvére való hely, mint Kárpátfalva.~ ~Fanny távol
608   II,    XXV|           örömei, fájdalma és szerelme, mint minekünk. A költők ábrándjai
609   II,    XXV|                abból.~ ~– Olyan fekete, mint a gyöngy – monda Rudolf.~ ~–
610   II,    XXV|              gyöngy – monda Rudolf.~ ~– Mint a gyöngy – rebegé utána
611   II,    XXV|             világosabb zöldnek tetszik, mint a másik; az azért van, mert
612   II,    XXV|                 kétszer oly álmos volt, mint egyébkor, Fannynak pedig
613   II,    XXV|                  éppúgy megijedt attól, mint akié lett.~ ~Rudolf szótlanul
614   II,    XXV|              mely önt elém hozza.~ ~Óh, mint fájt az ifjú lelke, mint
615   II,    XXV|                mint fájt az ifjú lelke, mint fájt neki az, hogy egy ily
616   II,    XXV|     vigasztalásnak? Tehetett-e egyebet, mint hogy kezét nyújtá neki,
617   II,   XXVI|             ismerőseinket. Úgy teszünk, mint az amerikai lapszerkesztő:
618   II,   XXVI|            megválogatása következtében, mint megszilárdult testületet
619   II,   XXVI|                ahol lábait átölelve ül, mint ahogy a régi magyar kártyákon
620   II,   XXVI|          odahaza. Az öregúr egészséges, mint a makk, mint a fáról szakasztott
621   II,   XXVI|                egészséges, mint a makk, mint a fáról szakasztott alma.
622   II,   XXVI|          mormolá fogai közt Abellino –, mint vagy magamat ölni meg, vagy
623   II,  XXVII|                 nemesebb nevelés által, mint minőben ősei részesültek!
624   II,  XXVII|                  erőteljes fiú volt az, mint egy kis piros képű angyal,
625   II,  XXVII|                szája alig volt nagyobb, mint egy szamóca, hanem ragyogó
626   II,  XXVII|                úr nem tehetett egyebet, mint hogy odalopózott a mellékszobába,
627   II, XXVIII|               leszállt a sír férgeihez, mint a legszegényebb kézműves
628   II, XXVIII|               talán még elhagyatottabb, mint azé.~ ~Sándor azonnal közlé
629   II, XXVIII|              éppen annyi joga van most, mint akárkinek a földön.~ ~A
630   II, XXVIII|                 És olvasá azt a nevet…. Mint a kísértethívás, oly csábítón
631   II, XXVIII|            sorba az öt betűt.... éppen, mint ama másik ifjú…~ ~Azzal
632   II,   XXIX|         mosolyogva, szomorúan – láttam, mint hajolt a félig kész hímzés
633   II,   XXIX|               kész hímzés fölé; láttam, mint hajtá szép fejét e vánkosokra;
634   II,   XXIX|               könnytelenül, mosolyogva, mint aki menyegzőjére készül,
635   II,   XXIX|                  hogy hadd járjon ő is, mint a többi cselédség, fekete
636   II,   XXIX| ünnepélyességgel üdvözlék az érkezőket, mint szokás és illő ilyen alkalmaknál,
637   II,   XXIX|          felsége kezeimre bízott, több, mint egymillió forintra menő
638   II,   XXIX|             készpénzzel rendelkezhetem, mint amely szerzeményem. Adja
639   II,   XXIX|                 több áldás legyen azon, mint volt az én kezeimben rajta!
640   II,   XXIX|                boldogabbá a túlvilágon, mint volt itt ezen a földön.
641   II,   XXIX|            törődtem rajta, éppen olyan, mint az „övé”, csakhogy ami azon
642   II,   XXIX|              szomorúság.~ ~Úgy beszélt, mint aki vőlegényi szobáját rendezi.~ ~–
643   II,   XXIX|            legyen jobb, legyen okosabb, mint apja volt. Írja ügyvéd úr
644   II,   XXIX|                  hogy fiam jobb legyen, mint én voltam. Talán az ő erényeiért
645   II,   XXIX|                ki megtanított volna rá, mint használjam a másik felét!
646   II,   XXIX|           hasznot hajtanak az önzőknek, mint erényeik. És elborzadok
647   II,   XXIX|       gondnoksága alatt kellene tudnom, mint unokaöcsém, Béla! – Ne aggódjék
648   II,   XXIX|                 védni fogja őt, jobban, mint ha én a sírból kinyújtanám
649   II,   XXIX|                ki jobb atyja lesz neki, mint lettem volna én, s ha nem
650   II,   XXIX|               is őt szerethetni jobban, mint én szerettem, de szeretni
651   II,   XXIX|              Olyan hideg vagyok iránta, mint akit sohasem láttam. Isten
652   II,   XXIX|         koldusbotra jut. Adóssága több, mint amennyi hajszála van. Mi
653   II,   XXIX|                is kiállítva, azt Rudolf mint megyefőnök átvette.~ ~Ekkor
654   II,   XXIX|                  s nagyokat sikongatva, mint ahogy a gyermekek szokták
655   II,    XXX|                álla görcsösen remegett, mint aki sírni akar, és nem tud.
656   II,   XXXI|              Abellinónak nem marad más, mint bebizonyítani, hogy nagybátyja
657   II,   XXXI|               leleményes illusztrációt. Mint látjuk, e percben senki
658   II,   XXXI|              sem oly nevetséges ember – mint Abellino.~ ~Abellinóról
659   II,   XXXI|              semmire se tanítsa a fiút, mint lovagolni és pipázni. Képzelem,
660   II,   XXXI|                temetőbe viszik: „Múlik, mint az árnyék, ez az élet” –
661   II,   XXXI|          gyermekemet.~ ~És azután sírt, mint a záporeső.~ ~A Mayer leányok
662   II,   XXXI|               kezének írása oly háznál, mint Mayeréké, hányódjék, vetődjék,
663   II,   XXXI|                 Boltaytól és Sándortól, mint aki bizonyosan tudja, hogy
664   II,   XXXI|            háznál mindenki úgy tekinté, mint egyikét a legtiszteletreméltóbb
665   II,   XXXI|               Tiszta, ártatlan volt az, mint egy gyermek szíve, s még
666   II,   XXXI|                 ha találkozandunk vele, mint boldog édesanyát látandjuk,
667   II,   XXXI|             azért ő most is úgy beszél, mint mikor még milliomokat prédált
668   II,    Veg|                 vádja nélkül nem írhat, mint nem írhattak hőskölteményt
669   II,    Meg|       alakjaival együtt; olyan volt az, mint mikor az ember álmában egy
670   II,    Meg|                 gyalog a kocsi mellett, mint fenn ülve, egy egész nap
671   II,    Meg|         életrajzai közt, sokkal jobban, mint én tudtam volna.~ ~A párizsi
672   II,    Meg|               honatyák nemzeti pompáját mint pozsonyi diák szemeimmel
673   II,    Meg|            egyéb öröme sem volt belőle, mint hogy minden este abba az
674   II,    Meg|               arcáról. Ezt már őrizték, mint drága kincset.~ ~Megtaláltam
675   II,    Meg|                 tudnám ezt így megírni, mint negyven év előtt.~ ~ ~ ~