Kötet, Fezejet

 1    I,      I|      bundáján heverészve, s utolján égő pipáját szortyogtatva elmélkedik
 2    I,      I|          Tizenkét lóhátas ember jön égő fáklyákkal, egy hintót s
 3    I,      I|            az asztalra, körülrakták égő gyertyákkal, mint valami
 4    I,     II|            igazi múmiákkal s örökké égő lámpával, melybe minden
 5    I,      V|      elkéssék, hűs kezével lohasztá égő homlokát, s biztató suttogásával
 6    I,      V|    vánkosára, forró ajkait csókolá, égő fejét keblére fekteté, gondolva,
 7    I,    VII|    lelövöldözni a fákról; persze az égő ház ablakáig sem bírtak
 8    I,    VII|             a vízsugarat a felettük égő tetőre.~ ~A hatás rögtön
 9    I,    VII|            ég már, hacsak valaki az égő házak tetején keresztül
10    I,    VII|            lesz oly merész, hogy ez égő háztetőre másszék?~ ~– Leszek
11    I,    VII|             lábtót nekitámaszták az égő háznak, a kötelet dereka
12    I,    VII|             felfelé. Már az ifjú az égő tetőhöz ért. Kezével int
13    I,    VII|      maradjon kissé hátra. Neki egy égő gerenda alatt kell elébb
14    I,    VII|           irányzott vízsugár éri az égő gerendát, s a hirtelen eloltott
15    I,    VII|             eközben egy feje fölött égő gerenda lassankint elkezd
16    I,    VII|      csendesen, mint hajlik felé az égő szálfa. Többen mentésére
17    I,    VII|            robajjal omlott össze az égő ház féloldala. Ha tíz perccel
18    I,    VII|         egész bűvpalackot egyszerre égő rózsafény derengi át! –
19    I,    VII|         tanácslá, hogy menjen be az égő házba, ha nem maradt-e ott
20    I,   VIII|        feléjök hosszú póznára szúrt égő taplóval, s megbántva vele
21    I,   XIII|             a maga lován, annak meg égő taplót dugott a fülébe a
22    I,   XIII|             még a magasba, s óriási égő betűkkel kiírva ragyogott
23   II,     XV|        testén tépett sebeket, mikbe égő olajat töltöttek.~ ~– Óh,
24   II,     XV| halványpiros, istennői tekintet, ez égő fekete szemek, teli szenvedéllyel,
25   II,     XV|          sziklavárban őriznék, vagy égő karddal vigyáznának rá bosszús
26   II,   XXII|            boldogtalan!”~ ~A forró, égő, homlokon lágy, sima kéz
27   II,   XXII|           Azon eszmék, mik az őrült égő agyában fogamzanak, vagy
28   II,   XXXI|        mindegyik betűje, mintha egy égő szem volna, mely könnyezve