Kötet, Fezejet

 1    I,     IV|      szabadságidejére, mert férje beteg, s fürdőkre kell vele menni.
 2    I,     IV|        azt vetve okul, hogy férje beteg, azt kell ápolnia. Ah madame!
 3    I,      V|          művészetének, ő lehetett beteg bátran, lelhette a sárgahideg,
 4    I,      V|          a színpadtól, mert férje beteg? Isten neki, hát hivasson
 5    I,      V|     énekelni, midőn férje halálos beteg, s ő, ha egy percre eltávozik
 6    I,      V|           éjszakákon át ott ült a beteg ágya szélén, leste ajkainak
 7    I,      V|         többet? – szólt keserűn a beteg színész. – Én, aki tudom,
 8    I,      V| indulatoskodás neked nem használ. Beteg embertől senki sem fél.
 9    I,     VI|          neki súgva, hogy siessen beteg férjét a látottak ról tudósítani –
10    I,    VII|         Chataquélához, mert aznap beteg volt, talán szerelemből
11    I,    VII|           is ott volt. Chataquéla beteg volt az epekedés miatt,
12    I,   XIII|         csakugyan nem jöhet, mert beteg; hanem amit óhajtott, a
13   II,     XV|      megtudtam, ha egészséges, ha beteg vagy. Óh, az az ember egészen
14   II,     XX|   tapasztalásom ez; midőn halálos beteg voltam, cselédeim, barátaim
15   II,   XXII| Kárpáthyné ez eset után igen nagy beteg lett, sokáig kétséges volt
16   II,   XXII|    Rémeket, iszonyatot lát az ily beteg mindenütt, ahol semmi sincs,
17   II,   XXII|       Flóra az, ki ott virraszt a beteg ágya mellett éjről éjre,
18   II,   XXII|        szemekkel állt meg a nehéz beteg ágyánál, megcsókolá kitett
19   II,   XXII|               Igen jól – felelt a beteg, és iparkodott mosolyogni.~ ~
20   II,   XXII|         között hallgatva a kedves beteg apró kívánatait, s boldog
21   II,   XXVI|           magát. Hanem a nagynéni beteg, nagyon beteg, és alkalmasint
22   II,   XXVI|          a nagynéni beteg, nagyon beteg, és alkalmasint még betegebb
23   II,  XXVII|     keblén csendesen elaludt.~ ~A beteg felemeli törtvilágú szemeit
24   II,  XXVII|        küzdés után elcsöndesült a beteg lázas küzdése, vérerei nem
25   II,  XXVII|          Azután Flórához fordul a beteg. Kérő tekintetét megérti
26   II,  XXVII|      tartott kisdedét odatartja a beteg ajkához.~ ~Fanny hevesen,
27   II,  XXVII|            Ekkor elvonja kezeit a beteg, és összetéve keblén, elrebegi
28   II,   XXIX|          Ha meghallják önök, hogy beteg vagyok, ne tartsanak imát