Kötet, Fezejet

 1    I,      I|        én már éppen az utolsón voltam, és semmi sem segíthetett
 2    I,    III|  megmagyarázni. Csaknem gyerek voltam még, mikor hazulról elszakadtam,
 3    I,    III|   magammal nem vihetem. Ma már voltam ott egyszer, de szívesen
 4    I,      V|   madame, hogy e levelet bátor voltam felbontani, de miután átadója
 5    I,   VIII|    nemzetes uram, tegnap én is voltam a templomban, hallottam,
 6    I,   VIII|        két hétig a minap távol voltam, azalatt egy dunántúli megyében
 7    I,    XII| kiáltott.~ ~– Tud ön víni?~ ~– Voltam Waterloo alatt, és kaptam
 8    I,   XIII|      néminémű összekoccanásban voltam az idén, tudósítván őket
 9   II,    XIV|    arcát megláttam, már készen voltam ezen feleletére. Ön bizonyosan
10   II,     XV|  cselédet nem tartottam, magam voltam a szolgáló, csak hogy ti
11   II,   XVII|       egy látogatással. Én már voltam az ön jószágán odakinn,
12   II,  XVIII|      őróla szegényről beszélni voltam bátor.~ ~– Úgy, úgy, majd
13   II,  XVIII|        hogy midőn hagymázbeteg voltam, legnehezebb óráimban egy
14   II,  XVIII|       már, még én akkor fiatal voltam, alig gyermek, haha. Tanácsolták,
15   II,  XVIII|     Kárpáthyhoz, de még fiatal voltam, csaknem gyermek, haha,
16   II,  XVIII|    volt, mikor én a te idődben voltam, de én nem adtam el magamat
17   II,  XVIII|  mondhatni kicsiny kis gyermek voltam.~ ~János úr karját nyújtó
18   II,  XVIII|       az, én még akkor gyermek voltam!”~ ~A két fiatal hölgy pedig,
19   II,     XX|        ez; midőn halálos beteg voltam, cselédeim, barátaim elhagyának,
20   II,   XXIV|     táncolnom, uram. Nagybeteg voltam…~ ~El kelle hinni, amit
21   II,   XXIV|        s Abellino ellenének én voltam a segédje.~ ~– Ah ça, ez
22   II,   XXIV|  Tudja-e ön, hogy én kénytelen voltam önre igen sok elméncséget
23   II,   XXIV|       bűnömet; három óráig nem voltam hozzád közel, három napig
24   II,   XXIV|    akartál elküldeni, mert nem voltam kívánatodra elég komoly.~ ~–
25   II,   XXIX|      fiam jobb legyen, mint én voltam. Talán az ő erényeiért megbocsátja
26   II,   XXIX|      Én bírtam mindezt, és nem voltam boldog. Lelke legyen gazdag.
27   II,    Veg|  mondhatnám, hogy annyira bele voltam merülve azon kor tanulmányozásába,