Kötet, Fezejet

 1    I,      I|            a csárdából, én kiűzlek téged a világból! – mormogá magában,
 2    I,     IV|                Nem a kutyát, hanem téged.~ ~– Eh bien, * én teljesítém
 3    I,      V|           Adria plaudente onora”. (Téged, új Euterpé, * Adria tapsolva
 4    I,   VIII|           Mit szólnál hozzá, ha én téged még nagyobb úrrá tennélek,
 5    I,      X|          folytatá:~ ~– Mindig csak téged emleget, csak az apját szeretné
 6   II,    XIV|           mosolyköteles rabnőm, ki téged meg sem lát, midőn előtte
 7   II,    XIV|      értesz már a világon. Dejszen téged már férjhez lehet adni.~ ~–
 8   II,    XIV|       férfias alak, s ami legtöbb, téged régóta igazán, híven, forróan
 9   II,    XIV|         akárki előtt megállhat.. s téged mennyire szeret!~ ~– Tudom.
10   II,    XIV|          Ez gyámapai kötelességem, téged szerencséidről tudósítani;
11   II,    XIV|             szerencsének” nevezik. Téged nagy, gazdag úr kér nőül,
12   II,    XIV|             nem bosszúvágy az, ami téged vezet; szerelem viszi előtted
13   II,    XIV|           ámítás az. Szerelem visz téged arra, hogy szerelem nélkül
14   II,     XV|         Azok az emberséges emberek téged sem fognak eltaszítani,
15   II,     XV|      teljesítni. Úgy látszik, hogy téged nagyon szeret. Ezt nem volna
16   II,    XIX|           azt mind végighallgatod, téged tartand a legderekabb hölgynek
17   II,    XIX|        azért nem kell félned, mert téged igazán szeret, s téged soha
18   II,    XIX|        mert téged igazán szeret, s téged soha elárulni, rágalmazni,
19   II,    XXI|                Hát én ne féltselek téged?~ ~Fanny önkénytelenül barátnéjára
20   II,  XXIII|         neje hűtlenségét, csakhogy téged örökségi igényeidtől megfosszon.~ ~–
21   II,   XXIV| Kárpáthynévali barátságodnak, hogy téged is könnyelmű, gyönge, esendő
22   II,   XXIV|            haragszol rám, pedig én téged oly régen és oly nagyon
23   II,    XXV|          Flóra fel fog itt keresni téged; óh, nagyon szeret téged
24   II,    XXV|           téged; óh, nagyon szeret téged ez asszony. De ki is ne
25   II,   XXVI|            ez, Rudolf? Mit érdekel téged ez ügy? – kérdé Kecskerey
26   II,   XXIX|             melynek végrehajtására téged kívántalak felkérni. Elfogadod-e
27   II,   XXIX|         idvezítő Jézus fogadjon be téged testének sebeibe! És nyújtá