Kötet, Fezejet

 1    I,    VII|     felé hajolni; a férfi jól látja, hogy felé fog esni, alant
 2    I,    VII|       vissza, s István grófot látja belépni.~ ~Még az a bosszúság
 3    I,    VII|       csak a búzavirágok közt látja érni; mi Magyarországon
 4    I,    VII|      használhatnának odahaza! Látja, én politikához nem értek,
 5    I,   VIII|      úr?~ ~– Ejnye, majd alig látja kend kimondani a szedtevettét.
 6    I,      X|     maga az az ostoba, ki nem látja a fejére tett lámpást, amit
 7    I,     XI|      legelőször megjutalmazva látja; az a büszke öntudat, hogy
 8    I,    XII|    alatt; eladva, lekötelezve látja magát iránta, és fél, retteg
 9    I,    XII|    száz év haladó boldogságát látja maga előtt – és abból egy
10    I,   XIII|      még midőn csak messziről látja a kárpátfalvi templom tornyát,
11    I,   XIII|      konfidens * hajdú. – Nem látja, hogy nyújtogatja az első
12    I,   XIII|  olyan nagyon már no! Hát nem látja, hogy a családi billikom
13    I,   XIII|    pedig újra megdicséré:~ ~– Látja kend, hogy mégis jó szíve
14   II,     XV| utánaugrottam volna akkor! De látja uram, az anya szíve csak
15   II,     XV|  anyjára, szégyenli magát, ha látja. Talán rám sem ismerne már?
16   II,     XV|    utolsó patyolat öltöny. Ki látja azt? Nő – egy nő, ki neki
17   II,     XV|   fedett ablakon át senki sem látja őket, az öt sárkány-paripa,
18   II,     XV|       lelke, ha őt mosolyogni látja.~ ~Így mosolygott most,
19   II,     XV|        És egyre veszt.~ ~Alig látja már, mit raknak. – Fennimor
20   II,  XVIII|     vált, és ha valaki együtt látja őket, hinni fogja, hogy
21   II,  XVIII|       sír, hogy őt mosolyogni látja.~ ~– Mondja ön – szólt édes
22   II,    XIX|     előtte, görcsöket kap, ha látja; senkije felől ne tudakozódjál,
23   II,    XXI|  kettő, három? Pedig aki csak látja, mindenki megszámlálja:
24   II,    XXI| egészen mellé jutott. Először látja életében e nőt. Mit tudhatja
25   II,   XXIV| mindennapi ügyekkel vesződni; látja, mint esznek, isznak, mint
26   II,   XXIV|      isznak, mint unatkoznak; látja őket be nem fejezett toalettel,
27   II,    XXV|     amint föltekint, Rudolfot látja szemközt jőni.~ ~Ha véletlenül