Kötet, Fezejet

 1    I,     II|             a bankár. – Mindenki azt hiszi, amit ön mond. Csupán nekem
 2    I,     IV|                Lám, a nemes lord azt hiszi, hogy csak neki van kiváltsága
 3    I,     IV|               mint nevez ön pénznek? Hiszi, hogy én nem tudom megadni
 4    I,      V|         koszorúkat hányni.~ ~– S azt hiszi ön Jeanette, hogy az nekem
 5    I,    VII|           látszó virágok, mikről azt hiszi az ember, hogy kezével elérheti,
 6    I,    VII|           elkívánja tőlünk. Vagy azt hiszi ön, hogy nem sikerülend
 7    I,    VII|          mikor az évek végén már azt hiszi, hogy lábaival feneket ért
 8    I,   VIII|           pálya közepén mindenki azt hiszi, hogy ő leend a nyertes;
 9    I,      X|            az a rossz leány.~ ~– Azt hiszi, hogy a te átkod fogott
10   II,    XIV|       figurát elképzelni? Mindig azt hiszi, hogy rászedik, és éppen
11   II,    XIV|           akkor szedik rá, mikor nem hiszi; sem éjjele, sem nappala,
12   II,    XIV|              az ablakredőny, már azt hiszi, a szerelmes csábító mászik
13   II,    XIV|             most már alkalmasint nem hiszi, mert valaki tudtára adta,
14   II,    XIV|              az ég felé, melyről azt hiszi a gyermek, hogy az a földre
15   II,     XV|          csak szereti őket, csak azt hiszi, hogy majd megjavulnak;
16   II,     XV|            úr! – mondám neki. – Majd hiszi azt valaki az úrnak, szokták
17   II,  XVIII|          Mindenki kész ragadománynak hiszi.~ ~Csak hadd jelenjen meg
18   II,  XVIII|        orráig ereszti, s maga is azt hiszi magáról, hogy különös ember.~ ~
19   II,    XIX|  valamelyikre haragszik, s akkor azt hiszi, hogy kiszámított álnokságból
20   II,    XXI|             sipkát tesz, s azzal azt hiszi, hogy ez mármost őt feljogosítja
21   II,    XXI|              keresztül; mindenki azt hiszi, hogy elragadta a mén. Flóra,
22   II,   XXVI|   végigolvasott, maga magáról is azt hiszi, hogy gyilkos. Ajánlom ezt
23   II,   XXXI|      megjegyezni, miszerint ezt alig hiszi jogosan kivihető esetnek.~ ~–
24   II,   XXXI| körülrajongva, kiknek mindegyike azt hiszi Zoltánról, hogy az nekik
25   II,   XXXI|             Hanem ő azért mindig azt hiszi, hogy most is azon szeretetre
26   II,   XXXI|        minden fiatal leánynak, s azt hiszi, hogy azok őrjöngnek utána,
27   II,   XXXI|           utána, s ha kinevetik, azt hiszi, örömükben nevetnek, hogy