Kötet, Fezejet

 1    I,      I|            Bús Péter uram híres volt arról, hogy nála nem sokat kellett
 2    I,     II|               mint amiben szenved, s arról gyógyíttatja magát; azonban
 3    I,     II|               S teljesen bizonyos ön arról, hogy a törvényes örökös
 4    I,     II|      használnám én? Ellenkezőleg; én arról akarom magamat biztosítani,
 5    I,     VI|            hangzott ugyan egypár, de arról nem lehete tudni, vajon
 6    I,    VII|             a házasság megköttetett. Arról azután, ha a hölgy valamely
 7    I,    VII|             a háztetőre mászott fel, arról verve le a tetőt.~ ~Chataquéla
 8    I,   VIII|         hajlós fűzfavesszőt metszve, arról lehántá a leveleket, s karikását
 9    I,   VIII|               hogy lova leveti, mert arról szó sem volt, hanem hogy
10    I,     IX|         nagybátyával szemközt ülvén, arról egy furcsa torzképet rajzolt;
11    I,      X|           művészet iránti tisztelet, arról pedig, hogy az ifjú leányzó
12    I,   XIII|              az ifjú úrra raktak, az arról menten lepergett, hulladékai
13    I,   XIII|          amikor parádézik.~ ~Most is arról látjuk őt leszállni a kastély
14    I,   XIII|             Hát te mikor adsz számot arról a száz forintról, amit a
15   II,    XIV|      gondolkoznám?~ ~– No teszem föl arról, hogy holnapután már mester
16   II,    XIV|             már mester leendesz.~ ~– Arról bizonyos vagyok.~ ~– Hát
17   II,    XIV|             Bizonyára sejtelme sincs arról, hogy egy szív titokban,
18   II,     XV|          eljönni. Pedig már mindenki arról beszél, az estély is azért
19   II,   XVII|    Kárpáthyné előtt, az egészen más. Arról tudja az ember, hogy nem
20   II,  XVIII|             nem az igaziakat értve), arról világos sejtelmei vannak.~ ~
21   II,  XVIII|             a delnő arcára meggyőzte arról, miszerint ő sokkal jobban
22   II,     XX|       haragusznak, az bizonyos lehet arról, hogy szeretni fogják.~ ~–
23   II,     XX|             delnő, és Fanny álmodott arról a szép mosolygó arcról,
24   II,   XXIV|             gyanúja ne legyen másnak arról, amit érez.~ ~Óh, mennyivel
25   II,   XXIX|              menti rosszaságát. Nem! Arról meg akarok nyugodva lenni,
26   II,   XXIX|                 Most emlékezzünk meg arról, aki életemnek legkeserűbb
27   II,   XXXI| elajándékozni holta után.~ ~– De már arról magam is felelek! – szól