Kötet, Fezejet

 1    I,      I|           nem abból él, hogy bort ad el, hanem gazdálkodik, s
 2    I,     II|       szarvas * alakú pofaszakáll ad új idomot az arcnak, a haj
 3    I,     II|      komolyan véve a dolgot –, ön ad nekem egy milliót, én adok
 4    I,     IV|           Herceg, amit a jobb kéz ad, ne tudja a bal – szólt
 5    I,    VII|          mely egészen más szabást ad az akkori kurta derekú,
 6    I,      X|          Balgatag ember! Kenyeret ad a patkányoknak, hogy éjszaka
 7    I,      X|          vagyok, aki rossz példát ad gyermekeinek, hogy a hatóságok
 8    I,    XII|       hanem inkább magyarázatokat ad, azazhogy bocsánatot kér,
 9   II,    XIV|   Álmodjatok! Az álom jó tanácsot ad.~ ~Te lásd magadat boldog
10   II,    XIV|     másikban. Az álom jó tanácsot ad.~ ~Másnap reggel különös
11   II,     XV|        hogy nem vesz el, de pénzt ad; az okosság, arra hallgass.
12   II,     XV| ábrándképeket, de jó ötleteket is ad. Ilyenkor lát az álmodó
13   II,     XV|          hogy az álom jó tanácsot ad. S midőn reggel felébredünk,
14   II,     XV|       esztendő alatt vége van. Ki ad teneked azért valamit, hogy
15   II,     XV|       egymást. A poétának lapokat ad, melyekben tulajdon munkáit
16   II,  XVIII|          hősi, amazoni tekintetet ad alakjának; neveli e hatást
17   II,  XVIII|   zúgolódni, gáncsot keresni.~ ~– Ad vocem * pörölni! – vágott
18   II,    XIX|      Utasítást pedig senkinek sem ad afelől, hogy neki mi tetszik
19   II,     XX|        Egészen más ízt, más fényt ad ez a komoly férfiak tanácskozmányainak;
20   II,    XXI|         eddig ismeretlen varázsat ad egy ily lovagviselet a hölgyeknek,
21   II,    XXI|           a lovon; ez szabadságot ad neki megjegyezhetni, miszerint
22   II,    XXI|        ijedten Flóra, s korbácsot ad lovának, hogy őt utolérje.~ ~
23   II,  XXIII| mindenféle gorombaságot vissza is ad.~ ~– Azonban jer, ülj ide
24   II,  XXIII|          azért elvégzi azokat, és ad feleletet.~ ~– Bánom is
25   II,   XXVI| bizonyosan nem csekély lendületet ad a fővárosnak.~ ~Szentirmayék
26   II,   XXXI|       történetében. Ha Isten erőt ad lelkemnek, egykor megkísérlendem
27   II,     Sz|         saját falkája széttépte~ ~ad vocem – a szóhoz (ti. kapcsolódva),