Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         ülnek szépen.~ ~Így halad végig a zimankós éjben a bizarr
 2    I,     IV|          fejét, és hallgatva ment végig társaival a klub termein,
 3    I,      V|          szerep hangjegyei, miken végig fut, hogy visszaemlékezzék,
 4    I,     VI| elégültségből vegyült hang kíséré végig Jozefine első énekét, melyben
 5    I,    VII|   tűzoltógép mennydörögve gördült végig a kövezeten a Mouffetard
 6    I,   VIII|    városban, oly kosztümben járni végig a sétányon, amilyet csak
 7    I,   VIII|       ujjongva, vivátozva kísérte végig az utcákon az új pünkösdi
 8    I,      X|         szájába dugta, s úgy ment végig a városon Teréz lakásáig.~ ~
 9    I,      X|         magával Terézhez. A leány végig sírt az utcán.~ ~A megvert
10    I,   XIII|   vezettek.~ ~A pompás nagy terem végig volt terítve hosszú asztalokkal,
11   II,    XIV|           leül mellém, és megérti végig; így ni. Én azt akarom,
12   II,    XIV|       büszkén felegyenesedve járt végig a szobában; a két öreg örömtől
13   II,    XIV|           hideg szellő futott tán végig gyöngéd tagjain?~ ~E cél
14   II,     XV|           egy varázsfátyol ömlött végig szép fehér alakján, természetes
15   II,     XV|           Lesz-e bátorsága végtől végig lejátszani rettentő szerepét?
16   II,     XV|           hátul, nyargalva vágtat végig az országúton. Két óra alatt
17   II,     XV|         semmi baja sincs, lejtett végig a társalgási termen, s nem
18   II,   XVII|       széltében karonfogva mentek végig az utcán, elfogva azt az
19   II,   XVII|          a hintó kerekei robogtak végig a kövezeten.~ ~Alig múlt
20   II,  XVIII|     prozopopeával kísérteté magát végig a lépcsőn, s minthogy rangján
21   II,    XXI|        kapott fel, s azon nyargal végig, túlnan hatölnyi mélységben
22   II,   XXII|           sima kéz érintése vonul végig, Flóra az, ki ott virraszt
23   II,   XXII|           semmit. Csak kezét húzá végig homlokán, mintha el akarná
24   II,   XXII|        vállára támaszkodva sétált végig a szobákon; napról napra
25   II,   XXIV|         kellemetlen érzés futotta végig lelkét. Mindig arra gondolt:~ ~–
26   II,   XXXI|        gyermek komolyan hallgatta végig, s midőn hazavitték, összegyűjté