Kötet, Fezejet

 1    I,      I|      amilyet csak a két hazában * valaha lőni lehetett.~ ~Mindig
 2    I,     II|          mindenféle törvény, amit valaha barbárok hoztak, még az
 3    I,     IV|         arra sincs születve, hogy valaha esze által tegye magát szerencsétlenné;
 4    I,    VII|     hölgyek egyike viselte, kiket valaha a trópikusok égalja szült.~ ~
 5    I,    VII|   Chataquéla mindazok közt, kiket valaha a Dhavalagiri * bércei neveltek.~ ~
 6    I,    VII|          egy fiziognóm, hogy ezek valaha keserű ellenségei lesznek
 7    I,    VII|          elfásult szívvel, aki őt valaha megtanítsa élni és érezni?”~ ~
 8    I,    VII|           lakott. Tán hallotta ön valaha e nevet: „Chataquéla”?~ ~
 9    I,      X|       szemeim fényével? Hallott-e valaha valamelyik egy rossz szót
10    I,     XI|  boldogítani akarja anélkül, hogy valaha csak látni is szándékoznék,
11    I,    XII|     zsivány legyen a neve, ha még valaha egyben is részt fog venni~ ~–
12    I,   XIII|      volna készpénzen.~ ~Hallotta valaha a festő csülleng * hírét,
13    I,   XIII|       Nyakravalója, mely lehetett valaha fehér is, hátul van megkötve,
14   II,     XV|         az enyim, hallott-e ilyet valaha ember? Nem. A szívem megreped,
15   II,     XV|       minden jóságainál az, ha én valaha az én lelkem Fanny lányomnak
16   II,     XV|         még olyan boldog lehessek valaha, hogy teveled egy szobában
17   II,     XV|      szószegő volna, hogy tégedet valaha elhagyna, veszítse azt el.
18   II,  XVIII|      azért mégis tagadja, hogy ha valaha egy vetélytársa megelőzte
19   II,    XIX|         oly szerepet, mely minden valaha színpadra kerültek között
20   II,    XIX|           azon reményről, hogy őt valaha lássa, s iparkodott barátnéja
21   II,    XIX|           is udvarol mindenkinek. Valaha nagy szépségnek tartották,
22   II,    XXV|          még kedvesebb volt, mint valaha. Soha annyi elmésség, gyöngéd
23   II,    XXV|           vett-e észre, sejtett-e valaha e titokból valamit? Angyalarca
24   II,   XXIX|     álljon ott oly magányosan; ha valaha kiszárad a fa, vagy valami
25   II,   XXXI| mindenesetre legnagyobb bűne, ami valaha terhelé. Ölhetett akárhány
26   II,   XXXI|           ő nagyon restellené, ha valaha a világ megtudná, miszerint