Kötet, Fezejet

  1    I,      I|       szántóföldről jött meg lóháton; csak úgy lassan dörmögdél magában,
  2    I,      I|      gazdálkodik, s nála a csaplárság csak szinekúra. *~ ~Míg így háborog
  3    I,      I|             hintó jön ott?~ ~– Hiszen csak az kellene még, hogy most
  4    I,      I|            kiterítni a tűzhely elé, s csak ott dörmögi el a többit. –
  5    I,      I|        akasztva és két pisztoly. Övig csak megjárná a gúnya, de azon
  6    I,      I|           lovai jól tudják az utat, s csak olyankor ébred, ha megrántják
  7    I,      I|            kettő feje jobbra-balra, s csak néha-néha hőköl fel hol
  8    I,      I|        televér ménló van eléje fogva, csak úgy hányja-veti a cifra
  9    I,      I|           meghalt volna, úgyhogy most csak egy eleven hazajáró lélek,
 10    I,      I|               ki eltompul, elfásul, s csak akkor kezd újra élni, ha
 11    I,      I|              s föltette magában, hogy csak azért sem fog bosszankodni.~ ~
 12    I,      I|            támaszkodva. Most tűnt még csak ki, mily rosszul illik arcához
 13    I,      I|             mindennel szolgálok, amit csak parancsolt; csupáncsak azért
 14    I,      I|       Tetszett neki, hogy a kocsmáros csak úgy komázik vele. Ezt nem
 15    I,      I|               Nem az enyimek, mert én csak árendás vagyok a háznál,
 16    I,      I|           kend nekünk egy egeret.~ ~– Csak egyet?~ ~– Hát mi a gutát?
 17    I,      I|            egyet?~ ~– Hát mi a gutát? Csak nem pokol a béle ennyi embernek,
 18    I,      I|        magával a macskákat a kamrába. Csak a mángorló köveit kellett
 19    I,      I|        foghatom, miért irtóznak tőle. Csak olyan, mint a mókus, mint
 20    I,      I|             fűzfáról szakadt, amilyet csak a két hazában * valaha lőni
 21    I,      I|               úr. Nem tetszett nekik. Csak a fejöket csóválták; végre
 22    I,      I|               nagyságos uram! Majd én csak verset írok arra, aki megeszi.~ ~–
 23    I,      I|             Akkor volt az!~ ~– No hát csak szaporán, a tál tisztességéért.~ ~–
 24    I,      I|           székben, nem tudott szólni, csak fuldokolva mutatott feltátott
 25    I,      I|             fuldokolni nem kezdett, s csak akkor ereszték le újra.~ ~
 26    I,      I|               is meg tudok halni.~ ~– Csak halj meg – biztató a poéta –,
 27    I,      I|               arc meg van borotválva, csak két hegyes bajusz ágaskodik
 28    I,      I|              mindig ugyanazok voltak; csak öltönyt, elvet és jellemet
 29    I,      I|               tudnak itt más nyelven, csak magyarul?~ ~– Nem.~ ~– Az
 30    I,      I|               van, hogy az embereknek csak keresztneveik vannak? Eh
 31    I,      I|             szemnek és fülnek, aminőt csak képzelni lehet.~ ~E pillanatban
 32    I,      I|               ajtót senki sem őrizte, csak akkor vették észre, mikor
 33    I,      I|               nem illő alak egyszerre csak a társaság közepében termett,
 34    I,      I|               hogy mit mond. Kárpáthy csak egy van még a hazán kívül,
 35    I,      I|         hozatja a legelső énekesnőket csak azért, hogy neki parasztnótákat
 36    I,      I|              tűrhet ami külföldi, még csak borsot sem enged tenni az
 37    I,      I|           egész élete mind bolondság, csak egyszer tett életében valami
 38    I,      I|              lépjek.~ ~– No hát akkor csak fogassa az úr a lovát a
 39    I,      I|              ha felöltözteti cifrára, csak olyanok, mint a marokkói
 40    I,      I|              szóhoz juthatva. – Hanem csak éppen előlegezést.~ ~– Előlegezést?
 41    I,     II|                s finánctudományát még csak a picpus-i * kollégium diákjain
 42    I,     II|             bosszantotta; úgyhogy még csak le sem törülteté onnan a
 43    I,     II|              kell tartani, arra pedig csak egy mód van: szórni a pénzt,
 44    I,     II|                mert mellesleg mondva, csak a magyar főuraknak van azon
 45    I,     II|       pénzszuverénem? Rossz nem kell, csak azt mondja, mi jó.~ ~– Legjobb
 46    I,     II|               borzolta-e fel –, ha ön csak ilyen jó újságot tud nekem
 47    I,     II|         ötletnek gratulálhasson.~ ~Az csak mosolygott csendesen.~ ~–
 48    I,     II|           prókátorokkal, a parasztság csak két osztályból áll, földmívelő
 49    I,     II|          kezeim között van, én sietek csak átvenni a jószágokat, amidőn
 50    I,     II|               hogy perelni fogok.~ ~– Csak maradjon ön csendesen –
 51    I,     II|              tudná azt, mit én tudok, csak én magam nem. Ez természetes;
 52    I,     II|             föl dühvel Abellino. – Ha csak mint Don juan de Castro,
 53    I,     II|          házasság az elegáns világban csak kaucsuklánc, összetart,
 54    I,     II|             nagy, a világ kétakkora – csak kétszer akkora! – ön úgy
 55    I,     II|          felugorva –, ez reménytelen, csak tréfa volt öntől.~ ~– Haha! –
 56    I,     II|        gyilokrul és méregrül szó, még csak azon sem gondolkozom, hogy
 57    I,     II|           hívnak. Nincs bennök méreg, csak lúdmáj és nyalánkságok.
 58    I,     II|              több pénzt költök el, az csak önnek használ, mert kétszeresen
 59    I,    III|               az arcnak, mely azonban csak pillanatokra jelen meg,
 60    I,    III|            nem – felelt a kézműves. – Csak úgy szoktam ide kijárni
 61    I,    III|            micsoda érzés az. Legyenek csak az urak hét esztendeig távol
 62    I,    III|           monda:~ ~– Látod ezt? Ha ti csak egy századrészét éreznétek
 63    I,    III|               az egész francia földön csak ezt fogom sajnálni, hogy
 64    I,    III|              kis szigetecskével, hová csak najádokat * és tilinkós
 65    I,    III|      magyarnak, mint a vénasszonynak, csak a nyelvében van már minden
 66    I,    III|             hősök, nagy státusférfiak csak ott születtek, hol a nagy
 67    I,    III|            lakja. A faj optimatesei * csak a térképről tudják, merre
 68    I,    III|            hanem az, amit te mondtál, csak fordított része az én állításomnak;
 69    I,    III|        nemzeti színházunk. És mindezt csak akarnunk kell.~ ~– Szép.
 70    I,    III|            megkezdeni? Mert valakinek csak kell példával elöljárulni,
 71    I,    III|            egy nemes társaság, melybe csak oly tagoknak van beléphetése,
 72    I,     IV|           ember –, miután szegény még csak annyira sem ment, hogy a
 73    I,     IV|                 szólt közbe István –, csak nem fördik tán tejben, mint
 74    I,     IV|            lord azt mondá rá, hogy ez csak különcködés, s felrúgta
 75    I,     IV|            nemes lord azt hiszi, hogy csak neki van kiváltsága a különcködésre –
 76    I,     IV|             nem zavarta, míg beszélt, csak akkor mondta meg neki:~ ~–
 77    I,     IV|                 Nagyon érdekes és új. Csak tegnapelőtt olvastam a „
 78    I,     IV|               ég felé állt, a tejárus csak úgy nézett ki a kas alól;
 79    I,     IV|          bocsátania, s Zelmirának még csak a két első felvonása van
 80    I,     IV|        felvonása van betanulva, s így csak az ő eltávozta után fog
 81    I,     IV|             dolognak, mintha Catalani csak szükségben kapta volna meg
 82    I,     IV|     csodálkozás megnémítá az ajkakat, csak egy önkénytelen sóhaj volt
 83    I,     IV|            játszó személy, nézőnek is csak kell maradni – felelt hideg
 84    I,     IV|           társaival a klub termein, s csak a lépcsők végén mondá:~ ~–
 85    I,     IV|            ilyen európai hírű volt. – Csak volt! Most ő is mélyen alszik,
 86    I,      V|        vonásokkal, miken a közéletben csak egy kifejezés volt látható,
 87    I,      V|           egymást megszerették, pedig csak egymás hírébe szerettek.~ ~
 88    I,      V|               neki nem kell meghalni, csak megvénülni; még él, de már
 89    I,      V|            azt könnyen el nem hagyja; csak egyes emberekből ne állna
 90    I,      V|              elvonulhat; ha szüntelen csak férje karján jelen meg,
 91    I,      V|           fogyasztó a rumot, neje még csak annyira sem méltatá, hogy
 92    I,      V|              a játéksorozatból.~ ~Már csak az is nem eléggé bosszantó-e,
 93    I,      V|             valaki, hogy egy művésznő csak azért elvonja magát a színpadtól,
 94    I,      V|      szabadságidejét kéri, mert férje csak úgy gyógyulhat meg, ha fördőkre
 95    I,      V|           bánja, azt is megcselekszi, csak bocsássák; ekkor odaküldik
 96    I,      V|          nyugalom boldogsága látszik. Csak egy gondolatja van, az,
 97    I,      V|         ingerei nem hatnak szívéig, ő csak azt érzi most, hogy férje
 98    I,      V|      mosolyogni kezdnek, hisz az mind csak komédia! A boldogság négy
 99    I,      V|             nyavalyát értettem, hanem csak valami olyan színpadi betegséget.~ ~–
100    I,      V|       Hozzászoktatott már.~ ~– De nem csak hideg, közönyös lesz; nemtetszését
101    I,      V|           tettetve, mintha alunnának, csak azért, hogy kihallgassák,
102    I,      V|           művésznőnek. Tehát ott, hol csak a művészet kéjeit élvezik,
103    I,     VI|               még nincs felöltözve, ő csak két felvonás múlva jön,
104    I,     VI|          Emellett ő minden szerepében csak magát, csak Catalanit játssza,
105    I,     VI|         minden szerepében csak magát, csak Catalanit játssza, a kedves,
106    I,     VI|           megjelentetek? Nagyon szép. Csak kérlek, a mi páholyunkra
107    I,     VI|       fénypontja, hol a mélabús áriát csak egy fuvola, egy hegedű pizzicato *
108    I,     VI|     végigvárta, míg a taps elnémul, s csak akkor folytatá a románcot.~ ~
109    I,     VI|               csend honolt mindenütt, csak egy páholyban fecsegtek
110    I,     VI|       szisszenés sem hallatszott; ezt csak akkor volt szokás megkezdeni,
111    I,     VI|      méltatlanságot a nagylelkűségtől csak egy hártya választja el,
112    I,     VI|   Mainvielle-né mindenre készen volt, csak erre nem; két koszorú hullott
113    I,     VI|              értheti.~ ~– No mert azt csak nem tagadhatod, hogy ily
114    I,     VI|       Megengedem, hogy vannak imádói, csak azt nem értem, hogy miért
115    I,     VI|          tehát ismeritek, hogy ki az. Csak nekem mondjátok meg, hogy
116    I,     VI|               azok az „ők”? Hiszen ha csak egyet ismernék közőlök,
117    I,     VI|               is vége volt, pisszegés csak nem tört elé; hanem a közönség
118    I,     VI|           taps ellen? Szélfúvás, mely csak a tüzet éleszté.~ ~– Fel
119    I,     VI|              akartak megválni tőle.~ ~Csak a loge infernale volt üres.~ ~
120    I,    VII|          teljesíté minden parancsait, csak azután tudatva vele, ki
121    I,    VII|       akárminek lehetvén képviselője, csak valami eszményi tárgynak
122    I,    VII|            fogalmak szerint.~ ~Csupán csak az afgán fogalmakat kell
123    I,    VII|          házasságtörő volna, s az még csak istenes dolog, hogy ezen
124    I,    VII|        Párizsba érkezék, itt mindenki csak róla beszél. Szépsége fölülmúl
125    I,    VII|     Chataquéla férje iránti hűségéről csak következő férje iránti szerelemből
126    I,    VII|              hogy kezével elérheti, s csak ha utánok nyúl, tapasztalja,
127    I,    VII|             de a szív zárva örökké. Ő csak szomjat oszt, de nem enyhítését
128    I,    VII|               Oursine utcák, * melyek csak gyalogok számára látszanak
129    I,    VII|             alá, e szurtos keverékben csak a népség legszegényebb osztálya,
130    I,    VII|             az előfogattalan kocsiban csak nem ülhetek.~ ~Azzal közibe
131    I,    VII|               szabadítani.~ ~– Hiszen csak hozzá lehetne férni azon
132    I,    VII|              bocsátja alá; ha az ifjú csak egy percre gyáva talál lenni,
133    I,    VII|              a kötelet kell tartania, csak nézi csendesen, mint hajlik
134    I,    VII|            tett volna e munka, de így csak badinage, * amin nevetni
135    I,    VII|             megfordítással adták elő, csak azt nem bírták kitudni,
136    I,    VII|              Általános kacaj, melyben csak Rudolf nem vesz részt, ezalatt
137    I,    VII|           bámulatos derék dolog volt, csak az az egy volt benne szomorú
138    I,    VII|               Ez Rudolftól bizonyosan csak kötekedés és feltűnési vágy,
139    I,    VII|            keresni egy alakot, melyet csak egyszer látott, s mely nyomtalanul
140    I,    VII|               ismerte volna, hogy még csak nem is beszélnek róla? Oly
141    I,    VII|          vigyázzon reá; és elfeledett csak egy szót is szólni hozzá,
142    I,    VII|             egy szót is szólni hozzá, csak annyit kérdeni: „Hogy hívják
143    I,    VII|            szőtt indu rokolyát, ahogy csak a keleti kelmeszövők mernek
144    I,    VII|            talán szerelemből vagy tán csak szeszélyből.~ ~A delnő végignézi
145    I,    VII|            nyelvek idomai szerint még csak el sem tud olvasni. A keresztnév
146    I,    VII|               jegy kihullott kezéből, csak ez egyet tevé ölébe.~ ~Hátha
147    I,    VII|           azért imádkozni is lehet, s csak néma vágy vagy csaló varázslat
148    I,    VII|           szólt Hyurmalához. – Csupán csak azt, ki e jegynek tulajdonosa.
149    I,    VII|           attól tartott, hogy ez újra csak álom.~ ~Pedig valóban ott
150    I,    VII|               magamban nevén nevezni, csak arcát láttam magam előtt,
151    I,    VII|               bűbájt sugárzó szemeket csak a szerelmes nő szemei látják
152    I,    VII|              átfonva tartá őt fenn, s csak akkor tért magához, midőn
153    I,    VII|            viseltetni.~ ~Az ifjú gróf csak amúgy az ajtóban állt meg,
154    I,    VII|        megragadó szépségű arc, melyet csak a szerény komolyság őriz,
155    I,    VII|      mulatságok a Jersey szigeten még csak most kezdődnek.~ ~– Nem
156    I,    VII|       szeretne otthon lenni.~ ~Rudolf csak ekkor tekinte figyelmesebben
157    I,    VII|           vannak a honvágyról, ha azt csak a búzavirágok közt látja
158    I,    VII|             német-zsidó kolónia, ahol csak a kőrösi * , kecskeméti
159    I,    VII|              nekem egy bizarr eszmém, csak arra vártam, hogy unokám
160    I,    VII|               koráig, ekkor nyílik ki csak saját szívének világa, ekkor
161    I,    VII|           embert teremtsen.~ ~Valóban csak rendkívül izgatott kedélyének
162    I,    VII|               neki, hogy amit látott, csak álom volt.~ ~Szerencsére
163    I,   VIII|               mögött járó cigányokra; csak amidőn egy-egy tanácsbeli
164    I,   VIII|              oda szokták verni.~ ~Még csak most hangzik a hajnali harangszó,
165    I,   VIII|       vállaira, mint hosszú leányhaj, csak arcát hagyva szabadon, ahol
166    I,   VIII|             nem múlik, nemzetes uram. Csak hatodik esztendeje már,
167    I,   VIII|           tudom, nemzetes uram, nekem csak arra volt gondom, hogy egyből
168    I,   VIII|             meg nem vert.~ ~– Olvassa csak fel neki, jegyző úr, hány
169    I,   VIII|             bevett reggelitől van, ez csak megszokott hetykeség, hol
170    I,   VIII|             végig a sétányon, amilyet csak az. úszóiskolában szokás
171    I,   VIII|        füleiket hegyezve figyelmesen, csak egy-két tapasztalatlanabb
172    I,   VIII|       világosan elhagyta valamennyit, csak egy van még előtte, az idegen
173    I,   VIII|             gyors, mint a szellő. Már csak kétszáz lépés az élet. A
174    I,   VIII|            pünkösdi királyságnak! Már csak száz lépés az élet… Vége
175    I,   VIII|             éred azt hajasan. Most is csak annak köszönd, hogy a lovam
176    I,   VIII|          szent Pál az oláhokat. No de csak gyere másodszor, majd megtanítalak
177    I,   VIII|        megelőzni a másikat. Midőn már csak alig ötven lépésnyire voltak,
178    I,   VIII|            nyargalta be a tért, ahogy csak akkor tud futni a paripa,
179    I,   VIII|              Senki, senki sem ért még csak közel is hozzá, maga Márton
180    I,   VIII|                ehhez a bolond is ért, csak gyors lova legyen; de gyere,
181    I,   VIII|          ameddig a víz szokott járni, csak egy keskeny gát választja
182    I,   VIII|            éjjel ott morgott, bőgött, csak nappal hallgatott el.~ ~
183    I,   VIII|       borjúból felnövekszik, télen át csak elvannak csendesen, legfeljebb,
184    I,   VIII|             csikós, nem is felelt rá, csak a farkával csapkodott a
185    I,   VIII|              ki egy folt bőrt; a bika csak nyögött, de fel nem állt,
186    I,   VIII|       ujjongatása elvevék eszméletét, csak futott; orrán, száján megeredt
187    I,   VIII|         ezúttal a mellékes tárgyakról csak futólag fogunk emlékezni.
188    I,   VIII|                 Mindezek helyett most csak az örök pohár vad mulatságát
189    I,   VIII|         mulatság mindaddig tart, amíg csak egy ember marad utoljára
190    I,   VIII|              előveszik a kártyákat. – Csak kicsiben fognak játszani –
191    I,   VIII|             takarodjék ki a szobából, csak ők maradjanak egymással
192    I,   VIII|         nagyobb úrnak fognak tartani, csak a szemérmetesség az, amiről
193    I,   VIII|              rá lehet ismerni.~ ~– Ha csak ez kell, én kész vagyok
194    I,   VIII|             paraszt vagy; s az urakat csak a kölyök neveiken szólítsd,
195    I,   VIII|              míg ez az egész világgal csak úgy komázva bánik. Most
196    I,   VIII|             mint a bomlott óra, s még csak egy arcvonással sem mutatott
197    I,   VIII|            ember nem érzi a bor ízét, csak a szédelgő ingert, mely
198    I,   VIII|              kísérlethez; egy darabig csak ment is az ének, de akkor
199    I,   VIII|              magát az asztal alatt.~ ~Csak Kis Miska nem mozdult meg
200    I,   VIII|        ellenében is rendesen sikerül, csak az ember ne restelljen egypár
201    I,   VIII|       ajtókból visszatekintő cimborák csak egy nagy zuhanást hallottak,
202    I,   VIII|       hajdúitól és parasztleányaitól. Csak Miskától nem bírt megválni.
203    I,   VIII|               Lehet azonban, hogy ezt csak mulatságból tevé, miszerint
204    I,   VIII|          mindig van elég.~ ~Jancsi úr csak titkon nevetett magában,
205    I,   VIII|           előszobában, s Jancsi úrhoz csak akkor bocsáttassék be.~ ~–
206    I,   VIII|              ravaszsággal –, kelj fel csak onnan a székrül, s gyújtsd
207    I,   VIII|              arra?~ ~– Ej ej, gondolj csak rá, hogy háromnegyed négyre
208    I,   VIII|          szokás nyerni és veszteni.~ ~Csak egyet nem értett még az
209    I,   VIII|        világot, komolyan elfoglalva a csak tréfából neki szánt szerepet.~ ~ ~ ~
210    I,     IX|          hazafiak is, mert hiszen még csak nem is ismerik az idegen
211    I,     IX|               idegen nyelven beszélt, csak közönségesebb cselédjeikkel
212    I,     IX| visszautasíttatik, mert ezt a nyelvet csak a szolgálók irányában volt
213    I,     IX|             ha semmit sem tud; a fiak csak abban az esetben vetették
214    I,     IX|             homokja közt arany terem, csak mívelni kell.~ ~Voltak magas
215    I,     IX|              a magyar népről, hogy ez csak a kardforgatáshoz ért, sőt
216    I,     IX|         hazaidézett mindenkit, akiben csak egy csepp büszkeség volt.
217    I,     IX|         nemzeti büszkeséget érték. Ez csak magánybüszkeségre volt értve.~ ~
218    I,     IX|               hosszabb beszédet pedig csak latinul tud elmondani.~ ~
219    I,     IX|              Magyarhonba visszajönni, csak azért visszatért volna,
220    I,     IX|               beszédét, anélkül, hogy csak félre is tekintene – míg
221    I,     IX|       Pozsonyban, a többiek hihetőleg csak most érkeztek, mert szörnyen
222    I,     IX|               ellen szólani? Pedig az csak szolgabíró. Ez, barátim,
223    I,     IX|             csodálkozni.~ ~– Nézzétek csak, hogy nem tetszik neki,
224    I,     IX|    indítványnak néznek.~ ~-– Nézzétek csak, most ketten is fölkeltek,
225    I,     IX|            kételkedni akarnak. Hiszen csak kerüljön beszédre a dolog,
226    I,     IX|                Mindeniknek van szíve, csak kulcsot kell találni hozzá.~ ~–
227    I,     IX|           hajlék, egy üvegház, de még csak egy spárgatakaró sem találtatott,
228    I,     IX|            tartott reggeli hat óráig, csak ekkor szabadult ki Fennimor
229    I,     IX|           kérdés fölött.~ ~– Nézzétek csak – szólt a jurátusi notabilitás
230    I,     IX|                Majd éljenezzünk neki! Csak jó nagyokat kiáltsatok!~ ~
231    I,     IX|           szép polgárlyány alakja, ki csak nehány percig időzött ott,
232    I,      X|             gazdasszony volt, amilyet csak képzelni lehet. Maga semmihez
233    I,      X|           akarják egymást nevettetni, csak azt kérdik, „Nem megyünk
234    I,      X|        hivatását követni. Előbb ugyan csak mint kardalnoknő szerződtetett,
235    I,      X|               jobb lesz nem beszélni. Csak ebéd idején találkozott
236    I,      X|            amire jutnak mindazok, kik csak új ruhában tudnak csinosak
237    I,      X|              is sokat törődött velők; csak vasárnap délutánonként,
238    I,      X|                Mayer úr maga az eddig csak vasárnap élvezett messzely
239    I,      X|            ami moarénak * látszik, az csak habos tafota, * aztán nem
240    I,      X|             míg egyet szólt. Mayer úr csak várta, hogy mikor fogja
241    I,      X|             bérkocsin, hintóban ülni, csak ön maga az az ostoba, ki
242    I,      X|             ha azt hinném, hogy önnek csak sejtelme is volt e fertelmességről,
243    I,      X|             szólnának valamit felőle, csak hogy ő visszautasíthassa
244    I,      X|             kérdezősködjék felőle, de csak visszafojtotta a szókat,
245    I,      X|           hangon folytatá:~ ~– Mindig csak téged emleget, csak az apját
246    I,      X|            Mindig csak téged emleget, csak az apját szeretné látni,
247    I,      X|              az apját szeretné látni, csak még egyszer óhajtaná megcsókolni
248    I,      X|             hagyja azt el már, tudom, csak mikor a koporsóba teszik.~ ~–
249    I,      X|             csipkéit és selyemkendőit csak nem itta be mind orvosságban
250    I,      X|        hódolni, s az nem csábítás, az csak tisztelet, kitüntetés, méltó
251    I,      X|          ilyen dolgokat mondtak neki, csak mosolyogni szokott rá.~ ~–
252    I,      X|             gondolatnak nem volt ura. Csak azután kezde magához térni,
253    I,      X|           maradt, akkor kezdődött még csak rá a Teréz elleni kifakadás;
254    I,      X|               alatt egyre mosolygott, csak néha figyelmezteté Mayer
255    I,      X|              exceptívákat * látott, s csak akkor volt megengesztelődve,
256    I,      X|               barát” szónak, pedig ez csak szójárás volt az asszesszor
257    I,      X|            lélek, nem tudott felelni, csak a szája mozgott, mint egy
258    I,      X|    fiatalságnak, akinek a nevét, ahol csak kicsapongó fiak és elbúsúlt
259    I,      X|                Senkire sem tekintett, csak Fannyhoz szólt.~ ~– Vedd
260    I,      X|        használt volna e megintés; így csak fájdalmat okozott.~ ~Mayer
261    I,      X|           alatt egy szót sem szólt, ő csak dühét elégítette ki, mint
262    I,     XI|             megvették pénzen? Nem. Ez csak a szegény emberek leányainak
263    I,     XI|          rende azt kívánja, hogy esni csak lefelé lehet, de fölfelé
264    I,     XI|           Teréz nem válaszolt semmit, csak érzékenyen szorítá keblére
265    I,     XI|             is a jó erkölcsöt, amerre csak lehetett.~ ~A Mayer leányokat
266    I,     XI|           számára tartogatják, ki még csak istenről és gyermeteg vigalmakról
267    I,     XI|          lehetne azok iránt gyanús.~ ~Csak miután a küldeményt hozó
268    I,     XI|                 E tisztességes kudarc csak magasabbra szítá a vadászok
269    I,     XI|          vénasszonyok által – ezt már csak „esprit du corps” * sem
270    I,     XI|             hangzott ajkairól, mintha csak őt magát hallanám. Éppen
271    I,     XI|               szerezhetni magának. Én csak egy föltételt kötöttem e
272    I,     XI|             el. Minden újabb kísérlet csak újabb csalódás.~ ~Itt ismét
273    I,     XI|       szeretne, de átall kérdezni. De csak mégis erőt vett magán.~ ~–
274    I,     XI|          sorsban, soha a véteknek még csak árnyéka sem lehetne őrajta.~ ~–
275    I,     XI|           adom ingyen, nem ajándékba, csak kölcsön; majd ha gazdag
276    I,     XI|            azt, csakhogy az égből. Én csak egyet követelek; azt, hogy
277    I,     XI|           akarja anélkül, hogy valaha csak látni is szándékoznék, aki
278    I,     XI|              hírének ártani, hogy még csak nevét sem mondja meg?~ ~
279    I,     XI|            azt, ki soha nem mosolyog, csak midőn jót tesz, szelíd tekintete
280    I,     XI|       Krammnét, hogy mutassa meg neki csak egyszer a távolból azon
281    I,     XI|        lehetne-e valahol az urát, bár csak egy percre is, valami nyilvános
282    I,     XI|         veendi őket észre, s az egész csak nehány percig tartand.~ ~
283    I,    XII|          szívéből; nem ismeri őt, még csak nevét sem tudja, de szeretni
284    I,    XII|               valakivel összevesszen, csak aziránt tett parancsokat,
285    I,    XII|               idegen.~ ~Boltay uramat csak az almáriom tartotta, hogy
286    I,    XII|             után az ajtót eltávozott. Csak midőn hintajában ült, akkor
287    I,    XII|              asztalosmestert? Ez lesz csak a furcsa.~ ~Hátha nem megy
288    I,    XII|               nem akarom önt bántani; csak van önnek valami neve?~ ~–
289    I,    XII|       emlékezett hasonló esetekre, de csak nemesemberek között.~ ~–
290    I,    XII|              Konrád –, amit ön ajánl, csak nemesemberek közt szokásos.~ ~–
291    I,    XII|          egyes golyóval lelőtte.~ ~Ez csak az ellenfél remegtetéséért
292    I,    XII|       ellenfelök makacssága. Most már csak azért is meg kell őt kínozni.~ ~
293    I,    XII|               rák eshetik bele.~ ~Még csak az kellene, hogy a golyókivevőt
294    I,    XII|              többször párbajsegédnek, csak egy ekkora gyereket kell
295    I,   XIII|               elmulasztották. Ez alól csak a halál volt okszerű mentség.~ ~
296    I,   XIII|             embernek mutatni magát, s csak úgy apródonkint hordják
297    I,   XIII|            közellétében; az ember még csak el sem meri rikkantani magát.~ ~
298    I,   XIII|         talált, ismerőit, vagy akiket csak név szerint ismert, hítta,
299    I,   XIII|         összeveszett, egy harmadiknak csak ezt kellett mondania, hogy
300    I,   XIII|             lemondani tudott; a bukás csak újabb inger volt reá nézve,
301    I,   XIII|           lett volna annak, aki ebből csak egy követ is meg mert volna
302    I,   XIII|            kis földszinti házat, mely csak akkora volt, hogy maga elfért
303    I,   XIII|           közeledő szemébe, még midőn csak messziről látja a kárpátfalvi
304    I,   XIII|       gyümölcseivel.~ ~Kárpáthy Dalia csak egy kerek termet építtete
305    I,   XIII|               veretett rajta, amilyen csak dukált.~ ~Ez esettől azonban
306    I,   XIII|               vagy elnézi, ha lopják, csak fizetésnagyobbításért ne
307    I,   XIII|            hogy lopni nem tud, de még csak meg nem szolgált ajándékokat
308    I,   XIII|               lenyomni egy székre, de csak megint felkelt róla, s állva
309    I,   XIII|               hárman, s Palkó most is csak úgy bánik a nagyságos úrral,
310    I,   XIII|     lerajzolhatná egy ügyesebb festő, csak a színével gyűlne meg a
311    I,   XIII|         Énvelem beszélsz így? Mármost csak azért is végignézem az egész
312    I,   XIII|             markát bajuszos ajkára, s csak úgy azt öt ujja közül morogta:~ ~–
313    I,   XIII|             Majd máskor másképp lesz. Csak bízza kegyelmed azt reám.~ ~–
314    I,   XIII|            nem vitte volna el.~ ~– No csak bízza azt kegyelmed rám!
315    I,   XIII|       tekintse holmi világi repcénél? Csak hagyja azt kegyelmed énrám.~ ~–
316    I,   XIII|          szegények nem tehetnek róla; csak bízza azt kegyelmed rám.~ ~–
317    I,   XIII|              csináljon szegény ember? Csak élni is kell neki. Hat gyermeke
318    I,   XIII|           leányokra vetnék szemeiket. Csak bízza kegyelmed azt rám!~ ~–
319    I,   XIII|          bízza kegyelmed azt rám!~ ~– Csak bízza kegyelmed a tarcsai
320    I,   XIII|             mulatságokban; közügyekre csak ott áldozott, hol neve dicsőítteték,
321    I,   XIII|             követelése van? Már akkor csak inkább maradjon annál, aki
322    I,   XIII|        indítvány jöhetett volna létre csak azon hulladékokból, melyek
323    I,   XIII|         tisztviselőt asztalához, hová csak előkelő vendég vagy szolgálattevő
324    I,   XIII|     társaságában megjelennem, majd én csak holnapután reggel fogom
325    I,   XIII|         nevetett tán? Nem. Neki ez is csak olyan bolond volt, mint
326    I,   XIII|              is bolond, mint többi, s csak arra van rendeltetve, hogy
327    I,   XIII|          felelt vissza a vén hajdú. – Csak nem ugorhatok egyszerre,
328    I,   XIII|            többi közé illett.~ ~Éppen csak akkora képe volt az emberséges
329    I,   XIII|             tollal szokna írni, hanem csak azokat mártogatná a kalamárisba.~ ~
330    I,   XIII|          nagyon is sordidus * bolond, csak olyankor veszik elő mulatság
331    I,   XIII|          szilvórium helyett, egyébkor csak prózai dolgokra használtatik;
332    I,   XIII|              neki, mert nem érti meg, csak syntaxist * végzett), írja
333    I,   XIII|             nézett ki az udvarra; még csak akkor hajnalodott, az ég
334    I,   XIII|             készületeket tesz, aminők csak esztendőben egyszer szoktak
335    I,   XIII|            van egy szikra is, hisz én csak egy kótyomfitty * hajdú
336    I,   XIII|           urak ügyeibe beleavatkozni. Csak tessék kibékülni vele! Mit
337    I,   XIII|             úrnak az kedvére van, hát csak tessék!~ ~– No, ne bolondulj,
338    I,   XIII|          akkordbul Jancsi úr. – Mondd csak, ki van még itt!~ ~– A csőcselékbül
339    I,   XIII|          meglepetést készít estefelé, csak aztán megint fel ne gyújtsa
340    I,   XIII|          Kicsiny az nekik.~ ~– Hiszen csak öten vannak.~ ~– Igen, de
341    I,   XIII|               oly csekélynek látná!… „Csak még egy esztendőt adjon
342    I,   XIII|          onnan felyül ilyen év? Jön-e csak egy új hold, csak egy új
343    I,   XIII|               Jön-e csak egy új hold, csak egy új nap is még a mai
344    I,   XIII|               hagyá el a templomot, s csak vendégei gratulációira kezde
345    I,   XIII|               ő is, mint a lokomotív, csak a síkon tudott haladni;
346    I,   XIII|             vezetve szarvánál, melyet csak éppen e napra hizlaltak,
347    I,   XIII|            lehullott fejéről; ahányan csak vannak a mennyei cselédségből,
348    I,   XIII|              válaszolá:~ ~– Már akkor csak mégis inkább a Marcihoz
349    I,   XIII|           indult névnapot köszönteni; csak azért jött le Pozsonybul,
350    I,   XIII|            ahány vendég volt, hogy ne csak elférjenek a tisztelgők,
351    I,   XIII|         iszonyat lezárt minden ajkat, csak egy fájdalomkiáltás volt
352    I,   XIII|            még valamit mondani, de az csak egy hosszú, kínos hörgés
353    I,   XIII|               vették le az asztalról; csak ketten ültek némán az asztal
354    I,   XIII|        Kutyfalvi azt hivé, hogy abból csak egy gonosz tréfa lesz, mely
355    I,   XIII|            megbántást s megcsúfolást, csak a rémületet, mely e szavakra
356    I,   XIII|         rémület szállt vendégül abba, csak a tűzi játék röppentyűi
357    I,   XIII|         biztosabb híreket várni be, s csak a temetés hírére jelenni
358    I,   XIII|   fenyegetődzött, hogy azt agyonlövi, csak hagyják nála a borbélyt,
359    I,   XIII|             is megszökött. Gyárfásnak csak „János” helyett „Bélát”
360    I,   XIII|             rágalmazta a jámbort, aki csak beszélhetett, a teremben
361    I,   XIII|               találtak, mármost annál csak maradjanak meg, és őhozzá
362    I,   XIII|      tartottak vadkörtével, s hogy ne csak magát érje ez örvendetes
363   II,    XIV|               A meghiúsult kísérletek csak növelték az ingert, s minthogy
364   II,    XIV|     gondolkozva, hogy felelet helyett csak a fejével bólintott.~ ~–
365   II,    XIV|             én vagyok Kárpáthy János… Csak tessék bátran fennhangon
366   II,    XIV|              ön türelmetlen; az a bot csak embléma. Nekem, mint mondám,
367   II,    XIV|             uram?~ ~– Nem szükség. Ön csak hallgassa, amit én beszélek.~ ~–
368   II,    XIV|             rá mondani a kézműves. Az csak fejével bólintott rá, mintha
369   II,    XIV|             történt, a szigorúbb évek csak elnyomák, de el nem feledteték
370   II,    XIV|          megölni; azon körben, melybe csak a vak szerencse emelte,
371   II,    XIV|               Eredj no, mit beszélsz, csak nem akarsz nőtlen maradni
372   II,    XIV|             lehetett?~ ~Boltay mester csak víg képet csinált ez ideig,
373   II,    XIV|           idejéig nem jött a szobába, csak akkor jelent meg egy percre
374   II,    XIV|             édes gyámapám, ez ugyebár csak tréfa volt? Vagy ha komoly
375   II,    XIV|             ragyogványát akkor, midőn csak kezét kellene kinyújtani,
376   II,    XIV|         földre köröskörül lehajlik.~ ~Csak egy eszme, egy gondolat
377   II,    XIV|             szeretne meghalni bele.~ ~Csak egy könnyű karcolás a szíven,
378   II,    XIV|          lehullani, sírba dőlni, hogy csak akkor tudhatná meg, mint
379   II,    XIV|             delejhez…?~ ~Hiszen őneki csak egy szavába kerülne, hogy
380   II,    XIV|             Visszataszítá e gondolat. Csak egy percig tartott az lelkében,
381   II,    XIV|               keresztül, a többi mind csak ámulat.~ ~Hitesd el magaddal,
382   II,     XV|            szokva ilyen tragédiákhoz, csak állt ott, mintha leszegezték
383   II,     XV|             látja uram, az anya szíve csak mindig érez, még ha rosszak
384   II,     XV|               rosszak is a gyermekei, csak szereti őket, csak azt hiszi,
385   II,     XV|         gyermekei, csak szereti őket, csak azt hiszi, hogy majd megjavulnak;
386   II,     XV|               mindent mi vettünk!” Én csak elszörnyedtem, uram. Hát
387   II,     XV|          zokogást a beszélő, de azért csak folytatta az előadást.)
388   II,     XV|          szájától elvontam a falatot, csak hogy tinektek legyen, hogy
389   II,     XV|           piszokban, rongyban jártam, csak hogy titeket felcifrázhassalak,
390   II,     XV|              magam voltam a szolgáló, csak hogy ti kisasszonyok lehessetek!
391   II,     XV|          koldulni pedig nem tudok, én csak azt tudom, hogy elébb-utóbb
392   II,     XV|            különben is, mint a madár, csak annyit tesz az én evésem
393   II,     XV|             így megvénülve,… legalább csak én láthatnám őt még egyszer –
394   II,     XV|               hogy vele beszélhessek, csak hogy valahol, ablakon keresztül,
395   II,     XV|          szolgáló, mint konyhacseléd, csak hogy leányom, egyetlenegy
396   II,     XV|            Van énnekem cselédem elég, csak nem fogom gyámleányom anyját
397   II,     XV|            nagyon valószínű; ő bizony csak azt tartá szemei előtt,
398   II,     XV|                míg valaki megtartja – csak akkor van, ba eladja: –
399   II,     XV|          megjavított asszonyságot, de csak mégis szégyellt mellette
400   II,     XV|             akará mondani a göröggel, csak tessék azért a házához hajttatni,
401   II,     XV|              sem akart szállni, hanem csak úgy leesni a szekérből,
402   II,     XV|             csókolta ahol érte. Fanny csak állta, csak tartotta, anélkül,
403   II,     XV|               érte. Fanny csak állta, csak tartotta, anélkül, hogy
404   II,     XV|         szobában lakásra érdemesítik, csak egy akkorka kis szobácskát
405   II,     XV|        nagyobbat, mint egy pincegége, csak hogy a leányát láthassa
406   II,     XV|        emberére talált; Boltay mester csak arra kért engedelmet, hogy
407   II,     XV|         rendbe hozni. A jó asszonyság csak azon könyörgött, hogy olyan
408   II,     XV|              testvéreim életmódját, s csak az alkalmat leste, hogy
409   II,     XV|         vannak.~ ~Boltay megígérte, s csak a főúr búcsúvétele után
410   II,     XV|              Azt hinnék, hogy mindazt csak tettetésből cselekszi; hisz
411   II,     XV|     szánalomra méltó önzés. Ha leánya csak felpillantott, már kérdezé,
412   II,     XV|               hosszú selyemhajat, még csak a tükörbe sem néz, hogy
413   II,     XV|             és behunyta szemeit.~ ~És csak azután lassan merte azokat
414   II,     XV|            isten amazokat tőlem, hogy csak te maradtál volna, akkor
415   II,     XV|          kerültél; mindened van, amit csak megkívánsz. Itt már csak
416   II,     XV|              csak megkívánsz. Itt már csak nyugodtan ellehetsz, amíg
417   II,     XV|              büszkesége. Hiába, a vér csak a vérhez szít, ki-ki azt
418   II,     XV|         szerencsétlenség történt, még csak ránk sem néztek többé, sőt
419   II,     XV|            idén el fogja venni Rézit; csak arra vár, míg az anyja meghal,
420   II,     XV|              hogy irigykednek. Az meg csak neveti őket a kastélyából.
421   II,     XV|           volna vele a szerencsétlen. Csak hiába, sokszor jót akarnak
422   II,     XV|             úr azt mondja, elvesz; az csak bolonddá akar tenni, ez
423   II,     XV|            ragad ebből semmi, mert ez csak szegény emberek bűne. Legalább
424   II,     XV|          melyből számatokra többnyire csak az őszi alkonyat deres fénye
425   II,     XV|            megbocsátó kart tár eléje, csak azért, hogy annak legféltettebb
426   II,     XV|             azokrul nem beszélnek.)~ ~Csak tovább.~ ~– Azt sem tudtam
427   II,     XV|              egészen odalett. Egyszer csak eltűntél a városból. Már
428   II,     XV|              hogy férjhez ment.” Erre csak elsápadt az ember, s leveté
429   II,     XV|          szándéka volt veled. Mikor ő csak arra várt, hogy nagybátyja
430   II,     XV|          gyűlölettel és undorodással. Csak a késő hajnal hozott végre
431   II,     XV|               azzal ment ki a mezőre. Csak a hangján érzett meg egy
432   II,     XV|               az ily kérdést téve még csak el sem pirul, hanem hideg,
433   II,     XV|    jövedelemre szert tesz.~ ~– Mondja csak mama, volt a papának annyi
434   II,     XV|            forintra felment, ez annak csak egynegyed része. Úgy van,
435   II,     XV|              firkálni, de azért ők is csak azt nézik, hogy mi fán terem
436   II,     XV|               pénz. Ma az egész világ csak pénz után jár, akinek pénze
437   II,     XV|     keresztvíz nem érte volna. Minden csak e világból való. A vallás
438   II,     XV|               világból való. A vallás csak poézis.~ ~– Sőt tíz esztendeig
439   II,     XV|              az idegen szavaktól.~ ~– Csak írd le, jobb lesz. Mert
440   II,     XV|         kocsisnak megparancsolá, hogy csak vigye Mayernét, ahova parancsolni
441   II,     XV|              De nem, most nem ért rá. Csak gyorsan. Mit végzett?~ ~
442   II,     XV|         bizonyára nőül veendi őt, hát csak mindig azt mondja neki.~ ~
443   II,     XV|             magát észre, hogy egyszer csak Fannyt is karjai közt tartá.
444   II,     XV|           gourmand * öregurak, kiknek csak a szeme és a szája élvez
445   II,     XV|     terjengetik; őrült poéták, kiknek csak inteni kell, hogy rögtön
446   II,     XV|              anyag az ő szerzemények, csak a művészi kezelés a házigazdáé. –
447   II,     XV|             aranyas fogadást, a többi csak mellékes dolog.~ ~Hivatalos
448   II,     XV|               hajnalban elmentek, s ő csak pár óra múlva távozott el
449   II,     XV|              ez a leány? Talán bizony csak ki akarja az anyját játszani,
450   II,     XV|            nyereséges üzlet után? Tán csak nem világosította fel valaki,
451   II,     XV|               Mindegy, mindegy, azért csak mégis az ő érdeme, az ő
452   II,     XV|        vesztette volna minden pénzét, csak e leány el ne maradna most.~ ~
453   II,     XV|               komornyik, kit Abellino csak a tükörből lát, s szaloni
454   II,     XV|         használatba vette nevemet. No csak tessék neki, ha ez mulattatja.
455   II,     XV|                 ön megházasodott?~ ~– Csak balkézre – viszonza Abellino
456   II,     XV|         kötekedő szóval: mintha éppen csak azt érdekelné a dolog:~ ~–
457   II,     XV|            veszt valaki, kacagnak. Ez csak ürügy, hogy legyen, min
458   II,     XV|                    Valóban te. Hiszen csak nem állítod még most is,
459   II,     XV|               Abellino fizet neki, de csak kétszeresen.~ ~– Ohó barátom,
460   II,    XVI|        kívánatának sem tettek eleget; csak vívjanak görbe kardokkal.~ ~
461   II,    XVI|                 Ah uraim, hisz ez így csak tréfa! – dühönge szokatlan
462   II,    XVI|  rikácsolásával Fennimor. – Hisz önök csak játszani hívtak bennünket
463   II,    XVI|              egyedül itt maradni!~ ~– Csak hadd legyenek egyszer azok
464   II,    XVI|              gondolta, amit Abellino. Csak egyszer szemközt álljanak,
465   II,    XVI|             erőt a vágásokhoz, inkább csak cselvágásokkal iparkodtak
466   II,    XVI|                kifeszített karjaikban csak a vékony villogó acél forgott,
467   II,    XVI|           Abellino fejének, melyet az csak nagy bajjal bírt elhárítani,
468   II,    XVI|           mennének, s jobbnak találta csak itt helyben végezni el a
469   II,    XVI|           közte és Fennimor között.~ ~Csak a düh legmagasabb foka,
470   II,    XVI|               halál, a rögtöni halál; csak a szívén keresztülütött
471   II,   XVII|       rábízhat mindent. Hogy is híják csak?~ ~Boltaynak szinte torkán
472   II,   XVII|               No de kegyed, jó Teréz, csak óhajtani fogja meglátni
473   II,   XVII|            fogja meglátni unokahúgát? Csak eljön megnézni, nem érte-e
474   II,   XVII|              él, azt felelte rá, majd csak elélődöm egyik vagy másik
475   II,   XVII|        viselnie.~ ~– Akkor leszek még csak nagy bolond – monda erre
476   II,   XVII|           portáján megcsapassa, hanem csak mégis okosabbat gondolt
477   II,   XVII|              miknek sikamlós értelmét csak most kezdé még felfogni.~ ~
478   II,   XVII|             földesúr egyszer életében csak egy kölyökagárnak az árát
479   II,   XVII|         magyar akadémia kérdésével, s csak akkor engedé át annak az
480   II,   XVII|             elvitatni, hogy ezek majd csak megélnek azért valahogy,
481   II,   XVII|             bármire vezeté figyelmét, csak a névtelen kép állt mindig
482   II,  XVIII|           kész ragadománynak hiszi.~ ~Csak hadd jelenjen meg azokban
483   II,  XVIII|               képeket vág, s amellett csak úgy iszik és kártyázik,
484   II,  XVIII|           asszony iránti szerelmében, csak azt nem tudja, hogy mi fán
485   II,  XVIII|          Mennyi idegen név, akikről ő csak annyit tud, hogy azok mind
486   II,  XVIII|               kérek! – tisztelet…~ ~– Csak hagyja szeretetnek, maradjon,
487   II,  XVIII|            helyesen, édes barátom. Ön csak azokat ismerteti meg velem,
488   II,  XVIII|               megbökve tartott, ismét csak mást gondolt, s jónak találá
489   II,  XVIII|                de azoknak voltaképpen csak a szegények testi szükségeire
490   II,  XVIII|              bátorkodom beszélni.~ ~– Csak folytassa! – inte Kárpáthyné
491   II,  XVIII|          legjobb példát; én valójában csak egy úrnőt ismerek, akit
492   II,  XVIII|          bejelentett vendégét. Mintha csak jelszóra érkezett volna,
493   II,  XVIII|              S ezen tekintetben tehát csak annyiban nem hasonlít az
494   II,  XVIII|        csalánhoz, amennyiben a csalán csak azokat csípi meg, akik hozzáérnek,
495   II,  XVIII|               az aggodalmam, hogy önt csak egyedül látom, Rudolf nélkül.
496   II,  XVIII|            mellett, olyan férj, aminő csak csodára születik egy században
497   II,  XVIII|            kell, de e jótét nagyságát csak én tudom, csak én érzem.~ ~
498   II,  XVIII|              nagyságát csak én tudom, csak én érzem.~ ~Az indulat beszédessé
499   II,  XVIII|               te is engem Flórának!~ ~Csak a legnagyobb elővigyázattal
500   II,  XVIII|            benne.~ ~(Értsétek: csupán csak a te családod kellett még
501   II,  XVIII|                   Bagatell, nagynéni. Csak egy hétig!~ ~– Csak egy
502   II,  XVIII|         nagynéni. Csak egy hétig!~ ~– Csak egy hétig! – szörnyedt el
503   II,  XVIII|               el Marion kisasszony. – Csak egy hétig?~ ~– Ha ugyan
504   II,  XVIII|            János úr. – Engem uccse én csak a kocsikerekeket szoktam
505   II,  XVIII|               egy agárra?~ ~Már ekkor csak egy lépést kellett tennie
506   II,  XVIII|         elegyednék, ha volna kivel, s csak az esik neki nehezen, hogy
507   II,    XIX|         tetszék, mintha János úr maga csak most kezdené felfogni, mit
508   II,    XIX|           akkor Fanny barátnéjától. Ő csak hallgatott, ő csak nézte
509   II,    XIX|    barátnéjától. Ő csak hallgatott, ő csak nézte e finom beszédes ajkakat,
510   II,    XIX|              alkudott meg velem, hogy csak azokat fogja velem megismertetni,
511   II,    XIX|              figyelmezzen rá, kérdést csak azért intéz hozzád, hogy
512   II,    XIX|             felkelsz helyedről, midőn csak meg kellene magadat hajtanod,
513   II,    XIX|                de nem nemesembert még csak irnokai közt sem szível.
514   II,    XIX|            dohányú volta felől, kiket csak egy regényíró is munkájából
515   II,    XIX|             Szentirmayné nevetve.~ ~– Csak visszaemlékezés a mulatságosan
516   II,    XIX|              tehát ismerősök, s talán csak Flóra nem vette észre őt,
517   II,    XIX|               e tiszta szép szemekben csak tiszta szép lélek lakhatik,
518   II,    XIX|            meg a hölgyeket.~ ~– Úgyis csak kölcsönbe esik.~ ~– Persze,
519   II,    XIX|            esik.~ ~– Persze, aztán mi csak igazat mondunk róluk.~ ~–
520   II,    XIX|             az nem emberszólás, és mi csak egymás előtt beszélünk,
521   II,    XIX|               mintha nem is szólnánk, csak gondolkodnánk. No, lesz
522   II,    XIX|            teremtés a világon, aminőt csak kívánni lehet, s igen könnyű
523   II,    XIX|         azontúl aztán ne félj tőle, s csak te magad ne adj ellenkezőre
524   II,    XIX|                 Azt ugyan jól teszed! Csak én tudnék úgy az emberekre
525   II,    XIX|               hogy milyen.~ ~– Vénülj csak meg, mint én.~ ~Ezen természetesen
526   II,    XIX|      Őrizkedjél tőle. Örökké hízeleg, csak azért, hogy valami titkot,
527   II,    XIX|           Mindenkinek ellensége, akit csak ismer, de ha összejön vele,
528   II,     XX|              ezüst rajtok, ami másutt csak réz. Ezek a nagyságos és
529   II,     XX|           hoznának, miután az egészen csak két ülés van, egyik a kocsis,
530   II,     XX|               megismerkedtek volna, s csak úgy meredeznek egymásra,
531   II,     XX|             magátviselete nyerte meg, csak a villásreggeli hiányzott
532   II,     XX|      jegyzőkönyvileg beiktattatott.~ ~Csak ezután került a sor a tárgy
533   II,     XX|             Nincs! senki!) Ismerünk-e csak egy nevezetesebb magyar
534   II,     XX|          előre megküldték a koporsót, csak egypár hű barátom nem hagyott
535   II,     XX|          hírlapokat írni, őt is pedig csak jelenlevő gyönyörű neje
536   II,     XX|              súgá Fannynak:~ ~– Volna csak itt Rudolf, majd megfelelne
537   II,     XX|           szabad marakodniok, idebenn csak nekünk.~ ~E rendre igazítás
538   II,     XX|               s Málnay Georges, kivel csak találkozott, mindenkinek
539   II,     XX|             elfordítja tőle arcát, ez csak annál erősebb ok volt az
540   II,     XX|         komolyan haragszom.~ ~– Annak csak örülni tudok – felelt a
541   II,     XX|      másodszor azért, mert az ilyenek csak természetben mulattatók,
542   II,    XXI|              még egy félórácskában, s csak egy kicsi kis álmocskát
543   II,    XXI|            kalappal az elegáns ifjúk, csak a bohó Gergely gróf volt
544   II,    XXI|               kettő, három? Pedig aki csak látja, mindenki megszámlálja:
545   II,    XXI|            mely nyakig fedé termetét, csak a szép karcsú nyak volt
546   II,    XXI|               a hölgyeknek, aki eddig csak szerelmes volt beléjük,
547   II,    XXI|               be lehete látni, melyen csak itt-ott látszott egy-egy
548   II,    XXI|             között, másutt a berekből csak a lovaglók feje látszik
549   II,    XXI|          erkélyről tapsolnak nekik.~ ~Csak Kárpáthy nyughatatlan. Nem
550   II,    XXI|               gondolt, ha most Rudolf csak egyszerre szemközt jönne,
551   II,    XXI|               keresztülugrik rajta, s csak húsz lépésnyire futtában
552   II,    XXI|               mögötte.~ ~Most áll még csak elő Matyi, az ordas, a szóló
553   II,    XXI|            villám, s azon pillanatban csak azt látni, hogy a róka bukfencet
554   II,    XXI|        társaság szájáról.~ ~E kiáltás csak arra buzdítá Matyit, hogy
555   II,    XXI|               már nem is védte magát, csak futott előre, sántítva,
556   II,    XXI|             nem bírják megközelíteni, csak Rudolf ér vele.~ ~Most a
557   II,   XXII|         Kárpáthyné meghimlőzött.~ ~Ha csak ez volna a szegény nő baja,
558   II,   XXII|          hozzájok hasonlók, mert azok csak idegen erszényeket halásznak,
559   II,   XXII|               hihetné, hogy Rudolf is csak olyan, mint a többi lengeteg
560   II,   XXII|               századrésznyit sem bír, csak azért, mert amaz már ismerős,
561   II,   XXII|               menni nincs többé út.~ ~Csak élni, élni, egyik nap a
562   II,   XXII|           férj, a jó öreg?~ ~Kárpáthy csak most érzé, mennyire szereti
563   II,   XXII|            Fanny nem szólt rá semmit. Csak kezét húzá végig homlokán,
564   II,   XXII|              engedékeny, mert ezáltal csak arra kényszerít, hogy még
565   II,   XXII|         kívánságaidnak. Hidd el, hogy csak akkor vagyok boldogtalan,
566   II,   XXII|             gondolkozott. – Akárhová! Csak messze, messze innen! El
567   II,  XXIII|     kelepcében vagy most.~ ~– Amilyet csak képzelni lehet.~ ~– Nagybátyád
568   II,   XXIV|       tapasztalja, hogy az ideálok is csak úgy küzdenek az élet apró
569   II,   XXIV|       Rudolfnak a székvárosba, honnan csak a beiktatás előtti napon
570   II,   XXIV|              egyszerre ez új férfiút, csak később kezdett, egy csomó
571   II,   XXIV|             Nem, nem árulta el magát. Csak annyit mondott:~ ~– Én nem
572   II,   XXIV|            minden hölgy eltávozott, s csak a vidám fiatalság maradt
573   II,   XXIV|              hagyta magát csókolni, s csak azután jutott eszébe, hogy
574   II,   XXIV|               akar tartani. Pedig azt csak azért sem fogja elérni;
575   II,   XXIV|            hogy nem félünk tőle, hogy csak annyiba vesszük, mint azelőtt,
576   II,   XXIV|         komolyan beszélni.~ ~– Hát ez csak tréfa volt? – vágott közbe
577   II,   XXIV|            hogy itt a büntetést ismét csak a megbántott fél fogja viselni.~ ~–
578   II,   XXIV|               kezde; de azután megint csak azt felelte:~ ~– Ne beszéljünk
579   II,   XXIV|                 No maradj hát, hiszen csak tréfáltam – szólt, enyelegve
580   II,   XXIV|              s magad légy tanúm, hogy csak szigorú inkvizícióra álltam
581   II,   XXIV|            Akármi egyebet várt volna, csak ezt nem… Ez valóban meglepő! –
582   II,   XXIV|          meglepő! – Más férj legalább csak férfiaktól félti nejét,
583   II,   XXIV|           Tenmagad előtt ez szívednek csak becsületére válik, de nem
584   II,   XXIV|             eladva, elölve ne legyen, csak jobb rokonai erélye menté
585   II,   XXIV|               nőnek Kárpáthyné miatt, csak te ne tarts annak; a többivel
586   II,    XXV|           Veszélyes kísérlet~ ~Másnap csak ebédnél, számos társaság
587   II,    XXV|              a meghódolás ezen szavát csak akkor mondaná ki, ha már
588   II,    XXV|              azután nincs szüksége.~ ~Csak egyszer valami bizonyítványa
589   II,    XXV|              neki, visszatiltani. Íme csak egy szó, csak egy tekintet
590   II,    XXV|      visszatiltani. Íme csak egy szó, csak egy tekintet kellene még,
591   II,    XXV|             más feleségét elcsábítsa, csak azért, hogy ezáltal saját
592   II,    XXV|             bohó vagy te. Hisz azt is csak neked kell elfogadni, hiszen
593   II,    XXV|           férfiak együtt tölték el, s csak ebéd felett találkozának
594   II,    XXV|            akar szakadni a szíve, hát csak szakadjon meg.~ ~Az az őrjöngő
595   II,    XXV|            miszerint szebbet ez ideig csak Schönbrunnban * látott.~ ~
596   II,    XXV|               De önmaga előtt. Hiszen csak karöltve sétált Rudolffal
597   II,    XXV|            hagyá egy percre vendégét. Csak egy percre; nem tetszett
598   II,    XXV|       elkomolyodott. Szíve elszorult. Csak most gondolt reá, hogy minő
599   II,    XXV|               elvonta figyelmét, hogy csak akkor vevé észre a visszatérő
600   II,    XXV|            volt férfi képe szívemben, csak az öné. De el volt az temetve
601   II,    XXV|               ha szán. Nem szerelmet, csak szánalmat koldulok. Valahogy
602   II,    XXV|            volna, hogy boldog legyen. Csak egy percig volt boldog életében.
603   II,   XXVI|              mutathatjuk azt be, ahol csak igen jeles és kitűnő gavallérokkal
604   II,   XXVI|         szóval koldussá van avatva.~ ~Csak Kecskerey nem szánta. Ő
605   II,   XXVI|               aki szerencsétlen; neki csak boldog emberekhez van köze.~ ~–
606   II,  XXVII|             János örömét leírja? Amit csak remélni, csak képzelni mert
607   II,  XXVII|            leírja? Amit csak remélni, csak képzelni mert magában, legmerészebb,
608   II,  XXVII|               nevét milliók áldani!~ ~Csak addig élhetne még, míg őt
609   II,  XXVII|      kihallatszott a szobából; hiszen csak még egyszer megkaphassa,
610   II,  XXVII|        megmondani önnek, hogy számára csak órák, csak percek vannak
611   II,  XXVII|               hogy számára csak órák, csak percek vannak még hátra,
612   II,  XXVII|           senkit, nem hallott semmit, csak őt látta ott fekünni halványan,
613   II,  XXVII|             lát ő, nem hall ő semmit. Csak a haldoklóra néz némán,
614   II,  XXVII|         eszmél reá, mit mondott neki, csak mind a két kezében tartja
615   II,  XXVII|             bírja egy helyen tartani. Csak egyes zavart szavakat rebeg
616   II,  XXVII|           Flóra nem tud felelni neki, csak fejével int. Hang nem jön
617   II, XXVIII|              összeér, és éjszaka van. Csak a sík hófehérsége tart némi
618   II, XXVIII|        két-három ablakban ég világ, s csak a kémények kék füstje mutatja,
619   II, XXVIII|           elszakította magát, hogy az csak nyugvó porában látogathatja
620   II, XXVIII|             hogy ő meghalt, és én még csak közel sem lehettem hozzá.
621   II,   XXIX|            felé, mintha senkitől sem, csak általa látott kedves lényt
622   II,   XXIX|         meghalni, ami szép és ami jó, csak mi élünk sokáig – vén bűnösök.~ ~
623   II,   XXIX|          csend uralkodott a teremben, csak a papíron nyargaló toll
624   II,   XXIX|          verve szépen ezüstszegekkel, csak az évszámot kell majd utána
625   II,   XXIX|              betűket, melyeket leírt… Csak János arcán nem volt szomorúság.~ ~
626   II,   XXIX|     múzeumomban, tegyék az övé mellé. Csak az évszám hiányzik itt is.
627   II,   XXIX|              sorok vannak vésve: „Élt csak egy esztendőt, álmodta a
628   II,   XXIX|         hazafi legyen, s nemessége ne csak címerére, hanem szívébe
629   II,   XXIX|          rossz rokon, rossz hazafi, s csak bolondsága menti rosszaságát.
630   II,   XXIX|      Barátaimat könnyű felszámítanom, csak hármat ismerek, kit valóban
631   II,   XXIX|            nemesebb, eszesebb kor. Én csak annyi jót tehetek, hogy
632   II,    XXX|          jókor lefeküdt a kastélyban, csak Rudolf maradt fenn sokáig.
633   II,    XXX|           róla a gyarló szenvedélyek, csak az ős eredeti jelleg látszott
634   II,    XXX|           vele egy szobában aludt, és csak midőn a nagy nesztelenség
635   II,    XXX|              már vége volt mindennek, csak a ravatalra volt szükség.~ ~
636   II,    XXX|           atyja koporsóját. De az még csak félesztendős, azt ölben
637   II,    XXX|            vigasztalni kellett volna, csak az téríté magához, midőn
638   II,   XXXI|           azért megbocsát a világ, az csak érdekesebbé teszi az embert;
639   II,   XXXI|           neki. Ő e pillanattól fogva csak nevetség tárgya lehet. Vajon
640   II,   XXXI|               A liberális Darvay Jenő csak annyit szeretett volna megtudni,
641   II,   XXXI|              a cigányokra hagyta.~ ~– Csak az a kár – szakítá félbe
642   II,   XXXI|      bormérést valamennyi domíniumán, csak a patikában szabad ezentúl
643   II,   XXXI| templomajtóban!~ ~– De az unokaöccsét csak nem merte kitagadni.~ ~–
644   II,   XXXI|           azért változott úgy meg; ha csak koporsót emlegettek előtte,
645   II,   XXXI|             angyalokat az égből, hogy csak ne haljon meg. Mindenét
646   II,   XXXI|        szemtelen pofával –, élt volna csak még sokáig a menyecske,
647   II,   XXXI|             eldöntésre vár.) – Mondja csak monsieur, igaz-e, hogy Abellino
648   II,   XXXI|             Jánosné asszonyságtól még csak egy cipőszalagot sem bír,
649   II,   XXXI|              egyetlenegy unokáját még csak nem is láthatta, ha még
650   II,   XXXI|               nem is láthatta, ha még csak álmodni sem képes felőle.
651   II,   XXXI|               kell is odáig csúsznia, csak hogy egy pillanatig láthassa
652   II,   XXXI|               fenyegetéstől.~ ~Hiszen csak az kellene még a világ nyelvének,
653   II,   XXXI|         kirándulni kőhalmi jószágára, csak néhány hétre, amíg az új
654   II,   XXXI|              a másik után jött. Teréz csak mindig ott maradt a háznál,
655   II,   XXXI|           pedig egészen elmúlt onnan, csak néha-néha vetődött be ismét,
656   II,   XXXI|          pedig árnyékban voltak – még csak féltékennyé sem lehet tenni.)
657   II,   XXXI|            ezüstből, azonban operákat csak hallótülkön keresztül képes
658   II,   XXXI|             tartja, s a főbb körökben csak azért is szívesen látják,
659   II,    Veg|             és erősebbek társaságában csak egy lépésnyi haladásra is
660   II,    Veg|               visszamenni. Amonnét ma csak a valódi míveltséget s az
661   II,    Veg|        míveltséget s az ősszokásokból csak a valódi honfiúságot látjuk
662   II,    Veg|         Minerva * nélkül; a különbség csak az, hogy rólok csipán valót
663   II,    Meg|               az élő virágot: egyszer csak azt mondta az államhatalom,
664   II,    Meg|       háromszor is megpróbáltam, amíg csak tökéletesen nem hasonlított