Kötet, Fezejet

 1    I,      I|        alusznak is; líg-lóg mind a kettő feje jobbra-balra, s csak
 2    I,      I|       egyik, hol másik, hol mind a kettő, aszerint, amint a lőcsbe
 3    I,      I|       cafrangot mindegyik a fején; kettő a rúd mellett, három ló
 4    I,    III|           s tudni fogjuk, hogy ama kettő, ki szélrül megy, Magyarországból
 5    I,    III|           arcvonásokkal bír mind a kettő. Az elsőt különösen jellemzik
 6    I,     IV|          telivér mén, mégpedig nem kettő elöl, kettő hátul, ahogy
 7    I,     IV|           mégpedig nem kettő elöl, kettő hátul, ahogy szokás, hanem
 8    I,     VI|        foglalatosságban járnak; ha kettő összetalálkozik, nagy, gondos
 9    I,    VII|          gyermekeit. Már az utolsó kettő is emberkezek közt van.
10    I,     IX|       gyűlölni, de tiszteli mind a kettő.~ ~Miklós nem jár többé
11    I,     IX|         kerüljön beszédre a dolog, kettő is kevés lesz a kisujjára…~ ~– …
12    I,      X|        istenáldás öt szép gyermek! Kettő a lyányok közül már 1818-
13    I,   XIII|        gondolkozni akart.~ ~– Egy, kettő, három! Ne sokat hányja-vesse
14   II,     XV| sárkány-paripa, három előre fogva, kettő hátul, nyargalva vágtat
15   II,    XVI|             Négyen voltak a tanúk, kettő Fennimoré: Livius és Kalácsi (
16   II,    XVI|            mind a kettőnek.~ ~Egy, kettő, három! En garde! * ~ ~Egyszerre,
17   II,    XVI|            Azután összerogy mind a kettő.~ ~– ~ ~Akik a legközelebb
18   II,   XVII|       szeretett volna sírni mind a kettő, de az nem illett. Most
19   II,    XIX|        győzelemre; s miután mind a kettő a másikra iparkodott hárítani
20   II,    XXI|          valaki megszámlálni: egy, kettő, három? Pedig aki csak látja,
21   II,    XXI|        mindenki megszámlálja: egy, kettő, három.~ ~Fanny egyszerűen
22   II,    XXI|            átszökellt rajta mind a kettő.~ ~E pillanatban egy lovagot
23   II,   XXIV|            milyen szép volt mind a kettő! Midőn egymásra mosolyogtak,
24   II,    Meg|           hogy „brütet * ”. S ez a kettő az írói működésnél együtt
25   II,    Meg|          nevezek. Akkor még mind a kettő élő alak volt, s én nem
26   II,    Meg|       szerepeltetni. Ma már mind a kettő a múlté; bátran megnevezhetem