Kötet, Fezejet

 1    I,    III|         visszamegyek hazámba.~ ~– Haza Magyarországba? Tán rossz
 2    I,     IV| kedélyének.~ ~– Hát viszed-e őket haza? – kérdé Rudolf hallgató
 3    I,    VII|          és az – ha nem egyéb – a haza.~ ~Tíz nap múlt Chataquéla
 4    I,   VIII|       azalatt meghagyta, hogy míg haza nem megy, aratáshoz, kaszáláshoz
 5    I,   VIII|         beszélni ott, hol ismét a haza atyjai hallgattak többet:
 6    I,     IX|        mint a színházba, s este a haza atyjai a színházba nagyobb
 7    I,      X|           s évek múlva is hordták haza a hírt távoli utasok, kik
 8    I,     XI|      Tehát főfő úr ő is. Egyike a haza atyjainak, ki éjjel-nappal
 9    I,     XI|         és csalódott szívvel tért haza.~ ~Otthon mindent kivallott
10    I,    XII|        gyűlölni?~ ~Sándor sietett haza felfedezésével.~ ~Ezen a
11    I,   XIII|         elkártyázva szállingózván haza.~ ~János úr ő maga annyira
12    I,   XIII|          vérben-fagyban szállíták haza cselédei négy óra járásnyira
13    I,     Sz|           mai V. kerületben~ ~két haza – Magyarország és Erdély~ ~
14   II,    XIV|           kaputja zsebjében viszi haza a szerelmeslevelet; minden
15   II,    XIV|        szeretek, mint sokan, akik haza atyjainak nevezik magukat,
16   II,     XV|     Boltay, hová parancsolja?~ ~– Haza akar menni leányaihoz (Mayerné
17   II,     XV|          hogy menjenek mindketten haza. Reggel elintézendik az
18   II,     XV|     egymásba szerelmesedve oszlik haza; s otthon mindenki a furcsa
19   II,   XVII|       János úr még Pozsonyból írt haza Varga Péter uramnak, hogy
20   II,   XVII|         megjelenni. Vannak, kik a haza boldogabb napjait látják
21   II,  XVIII|           mi is úgy fogunk sietni haza.~ ~Marion kisasszony nem
22   II,     XX|         Körösön keresztül szökött haza Püspökladányba.~ ~„– Végül
23   II,     XX|        indítvánnyal járulni a két haza minden agárkedvelői elé,
24   II,   XXIX|           az Isten, megbocsátja a haza, amit ellene vétettünk,
25   II,   XXIX|           vétkeit, miket Isten, a haza és énellenem elkövetett.
26   II,   XXIX|        meg azokat neki Isten és a haza, miként én is megbocsátom!