Kötet, Fezejet

 1    I,     II|         meg kell önnek mindezt hallani, ha meg akarja érteni, amit
 2    I,      V|       az, egyetlen szisszenést hallani ezer taps között, melyet
 3    I,      V|     fontak körüle. Idáig fogom hallani a sziszegést, mintha poharamból
 4    I,      V|        Semiramide-ben * akarná hallani, ez utóbbi dalmű vétessék
 5    I,    VII|       a szőke Tisza után, újra hallani a malmok csendes kelepelését
 6    I,    VII|       készítenek dorombot, * s hallani vasárnaponkint a tiszteletes
 7    I,    VII|  hetivásárok alatt magyar szót hallani.~ ~– Legyen úgy, uram. Eggyel
 8    I,    VII|        lesznek velünk, akiktől hallani fogják. Rég volt nekem egy
 9    I,    VII|  magyar szót, magyar zenét fog hallani, s elkívánja tőlünk. Vagy
10    I,   VIII|        már, s itt-ott lehetett hallani, mint kérdezős ködnek gondos
11    I,     IX|  tollának sercegését meg lehet hallani.~ ~Fölkel azonban egy hosszadalmasságáról
12    I,     IX| úgyhogy éppen semmit sem lehet hallani.~ ~A beszélő szónokot mindez
13    I,      X|        volt és kérlelhetetlen, hallani sem akart elátkozott leánya
14    I,      X|        illetlen szót nem lehet hallani, kik kezet csókolnak a mamának,
15    I,      X|      Ez nem elég. Ő azt akarta hallani, hogy Teréznek azt nem lehet,
16    I,      X|     lehetett Mayer úr lépéseit hallani a lépcsőkön.~ ~A kalappal
17    I,    XII|     egész életén át nagyot fog hallani.~ ~Nagyothallani! A legprózaibb
18    I,   XIII|      mondókát, amit szerteszét hallani az országban, ahol akad
19   II,    XIV|  kiknek szabad látni az arcot, hallani a hangot, mely imádott bálványaé,
20   II,     XV|        ránéznek, s még most is hallani vélte: „Milyen szép vagy
21   II,     XV|   szólt a leány. Kíváncsi volt hallani, mi következik még. Van
22   II,    XVI|   Kecskerey.~ ~A felek eleinte hallani sem akartak a kardról, hanem
23   II,   XVII|       nyugtalanító vállalatról hallani, megtámadtaték mind a négy
24   II,  XXIII|   Juszuf, s Kecskerey úr kezdi hallani, mint beszél az érkezettel
25   II,   XXIV|   lehetett őt másként látni és hallani, mint szüntelen körülvéve
26   II,   XXIV|        őt nem látni így és nem hallani. Most már nemcsak szereti,