Kötet, Fezejet

 1    I,      I|           Kárpáthy Abellinót.~ ~S ezzel pálcája sípján fütyörészve,
 2    I,      I|      szúrni, sértegetni tudnak. S ezzel nyakát kravátlijában nagy
 3    I,      I|         én még fiatal vagyok.~ ~S ezzel elkezdett valami vaudeville-ből *
 4    I,     IV|      hozzám, s vigyorogva mondá: „Ezzel ugyan jó vásárt csinált
 5    I,     VI|         át a szerepet.~ ~Abellino ezzel visszatért az oroszlánbarlangba
 6    I,    VII|           a bosszúság hozzá, hogy ezzel össze sem lehetett neki
 7    I,      X|          legyen önnel mindenha.~ ~Ezzel megfordult az éltes kisasszony,
 8    I,      X|     gyermeket egész megvadították ezzel a sok sopánkodással, végre
 9    I,     XI|           eleget fogok tehetni.~ ~Ezzel ismét elment, s Krammnét
10    I,    XII|        valami jeles komédiát kell ezzel a fickóval játszani, ki
11    I,    XII|          annyira meg van elégedve ezzel a párbajjal, hogy zsivány
12    I,   XIII|           legyen az áttekintés.~ ~Ezzel inte Pálnak, hogy tegye
13    I,   XIII|         miatt hallatlanul kormos. Ezzel egybehangzó, boglyas, tüskés
14    I,     Sz|       diákok, s gyakorolhatják az ezzel járó jogokat; sétabot viselés,
15   II,    XIV|           embere van, Kiss Miska, ezzel jár minden nyilvános helyre;
16   II,    XIV|         hogy jöjjek érte magam.~ ~Ezzel fölkelt a főúr, s barátságosan
17   II,     XV| szenvedéseidet a mennyei felség.” Ezzel jöttem ide, uram. Így vagyok,
18   II,     XV|     Boltay mester sohasem szokott ezzel az idegen ország termesztette
19   II,    XVI|       párbajnak vége.~ ~A segédek ezzel Abellinót fogták körül,
20   II,   XVII|      kedves rokonait ölelhesse, s ezzel bezárja a levelet.~ ~Szívről,
21   II,    XIX|      megharagszik, és éhen marad. Ezzel legkevesebb baj van.~ ~–
22   II,   XXIV|         az övét fogadta el. Hanem ezzel én világért sem akarok semmi
23   II,   XXIV|           meg. Te akarsz hazudni? Ezzel a tiszta, őszinte arccal
24   II,    XXV|        senki, hogy szeresselek.~ ~Ezzel csókot vetett feléje kezével
25   II,    XXV|        mind boldog szerelmesek.~ ~Ezzel elveté az íriszt, s egy
26   II,     Sz|     Aphroditének ítélte az almát; ezzel maga és honfitársai fejére