Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         vendégnemszerető hajlék felé.~ ~Ama szerencsétlenül járt hintó
 2    I,     II|            helyzetbe hozni, hogy dacára ama vastag könyv tartalomgazdagságának,
 3    I,    III|      Griffard-nál, s tudni fogjuk, hogy ama kettő, ki szélrül megy,
 4    I,    III|                 izmos ifjú neve Miklós, ama sötét szemöldűé István,
 5    I,    III|             Üdvözlünk honfitárs – szólt ama dörgő hangú ifjú, barátságosan
 6    I,      V|              azon hideg éghajlat alatt, ama barbár emberek, kikről mi
 7    I,     VI|         Jozefine jól tudta azt, hogy ez ama veszélyes helynél szokott
 8    I,     VI|            éppen azért oly becses, mint ama nemes érc, s többet jelent
 9    I,    VII|              mit gondoltam akkor, midőn ama vészes órában életét reám
10    I,    VII| csillagkeresztes hölgy.”~ ~– És ki volt ama híres férfi és nő? – kérdé
11    I,    VII|               napok benyomásait, melyek ama bűbájos hölgy emlékével
12    I,    XII|              tövis benn van a lélekben! Ama másik, amaz ideálkép, bár
13    I,   XIII|              kinek lába marjult; * mert ama furfangos Horhi Miska, amíg
14    I,   XIII|              nagyságos urat, ne hagyják ama mennyei szekeresek sokáig
15    I,   XIII|           vigyék be nagy trombitaszóval ama mennyei pitvarba, ahol Ábrahám,
16   II,    XIV|              legtöbb keserűségeinket, ő ama templombeli kísértő nagybátyja;
17   II,  XVIII|          megbántani. Tudja ön már, hogy ama nagy agarászgyűlésen ön
18   II,     XX|               sem a betegektől, sőt még ama kukacoktól sem, melyek a
19   II,   XXVI|             említett nagy hasonlatosság ama históriai képhez.)~ ~Ez
20   II, XXVIII|                öt betűt.... éppen, mint ama másik ifjú…~ ~Azzal lovára
21   II,   XXIX|               legutoljára nevetni – ott ama széken feledé sálját, most
22   II,   XXIX|             eszébe juttatá a reánézőnek ama rég elhunyt ősöket, kiknek
23   II,   XXIX|              színről színre fogom látni ama boldogabb hazánkat. Ha meghallják
24   II,    XXX|                a koporsótól úgy, miként ama névünnepén.~ ~Úgy történt
25   II,    XXX|            veszen.~ ~Azután levitték őt ama csendes szobákba, mikben
26   II,   XXXI|                 mossa; egyik fülére még ama jeles párbaj óta nagyothall,