Kötet, Fezejet

 1    I,     IV|           óriások közé vegyült.~ ~Nemsokára visszaérkezett az alispáni
 2    I,      V|        fizetéssel szerződtesse.~ ~Nemsokára a közönség kedvence lett.
 3    I,    VII|           híreket eltörlé azonban nemsokára egy név, mely amilyen különösen
 4    I,    VII| Chataquéla hintajába behajolva –, nemsokára a Saint Médard templomba
 5    I,    VII|     magában a munkás, s elsietve, nemsokára társaival egy hosszú lábtót
 6    I,   VIII|          és az mind borba megy.~ ~Nemsokára a kertek alól támadó porfelleg
 7    I,   VIII|          rohan a pályázók felé, s nemsokára a két esküdt elé érve megáll,
 8    I,     IX|   figyelmeztessen bennünket, hogy nemsokára beszélni fog. Majd éljenezzünk
 9    I,     XI|    ezáltal is meg van gyalázva.~ ~Nemsokára hazaérkezék Teréz is, s
10    I,   XIII|        ünnepélyes előkészület az. Nemsokára jönni fognak az üdvözlő
11    I,   XIII|        akkor ugrott le a lováról. Nemsokára agyba-főbe ölelgeték egymást.~ ~–
12   II,     XV|       hazatalál gyalog.~ ~Mayerné nemsokára ismét szerettei körében
13   II,    XVI|        elutazott Kárpátfalvára.~ ~Nemsokára látjuk őket, vagy hallunk
14   II,   XVII|    biztossággal várhatjuk, hogy a nemsokára tartandó alapító gyűlés
15   II,     XX|           ellen biztosítva van.~ ~Nemsokára ebédre csengettek; a társaság
16   II,    XXI|      venni, hogy futása lassúdik, nemsokára körül lesz fogva.~ ~– Hajrá
17   II,   XXII|          egészen magamhoz jöttem. Nemsokára fölkelhetek. Nem haragszik
18   II,    XXV|         férje homlokán észrevett, nemsokára elűzte napfényes örömével.
19   II, XXVIII|        XXVIII. Titkos látogatók~ ~Nemsokára eljött a tél; korán beálltak
20   II, XXVIII|           fordulok vissza. A hold nemsokára feljő, az út elég látható.
21   II, XXVIII|       őhozzá e magas úr.~ ~A szán nemsokára eltűnt az éjhomályban, azon
22   II, XXVIII|           vadaskert szélében, azt nemsokára utolérte, s félóra múlva
23   II,   XXIX|           van a föld alatt, kivel nemsokára egyesülni fogok. Másik kincsem,
24   II,   XXIX|       nyugszanak, s melyben én is nemsokára nyugodni fogok, örökké boldog
25   II,   XXIX|           mondá a lelkésznek:~ ~– Nemsokára színről színre fogom látni