Kötet, Fezejet

 1    I,      I|              és jellemet változtattak, néha ugyan még nevet is, mint
 2    I,     II|                ismét minden papiros.~ ~Néha ő egyedül egymaga maradt
 3    I,     II|              minden négyszegölet ezer, néha ezerkétszáz frankon szoktak
 4    I,     II|               meglátnak, legyen az bár néha konyhaszolgáló, kezeikkel
 5    I,     IV|          valami kedves kalandot mesél, néha a beszéd a suttogásig alászáll,
 6    I,      V|             férje meg fog gyógyulni.~ ~Néha elkomorodik arca, ha élte
 7    I,     VI|                ma csupa kedély, elmés, néha csípős ötletei mindenkit
 8    I,    VII|               szűzies szépsége felett. Néha egypár év alatt ideállá
 9    I,   VIII|          birtok gazdája, ki át szokott néha rándulni egy szóra a szomszédba (
10    I,   VIII|                az ő hajdúja fog lenni; néha az ágyban felült kacagni,
11    I,     IX|                robot ideje volt, akkor néha találkoztunk vele, meg az
12    I,      X|                 törte is rajta a fejét néha egész éjszakákon át, hogy
13    I,      X|             lőn mit visszautasítani.~ ~Néha már a nyelvén lebegett,
14    I,      X|           alatt egyre mosolygott, csak néha figyelmezteté Mayer urat,
15    I,    XII|                mely családi gyűlésekbe néha Sándort is meghívták, kinek
16   II,    XIV|         szenvedély, a vér követelései, néha az elkeseredés, egy önfeledő
17   II,     XV|              különös, az ember úgy van néha, hogy semmit sem tud érezni;
18   II,     XV|                a valót a költészettel, néha annyira belebonyolódott
19   II,     XV|       egymástól való tartózkodás, hogy néha az egész ebéd felett senki
20   II,     XV|        következik még. Van az emberben néha olyan merész kíváncsiság;
21   II,     XV|              sötétben úgy félt.~ ~Vagy néha mélyen belemerülve gondolataiba,
22   II,     XV|               Fennimor, és egyre nyer, néha bennhagyja az egész tételt
23   II,  XVIII| észrevételekkel nem kísérni.~ ~Hm, hm. Néha már megállt a neveket kísérő
24   II,   XXII|               el nem fogadott magánál. Néha megengedték neki az orvosok,
25   II,    XXV|           semmi, uram – szólt Fanny –, néha szédülök, s azzal kezét