Kötet, Fezejet

 1    I,     IV|            míg beszélt, csak akkor mondta meg neki:~ ~– Nagyon érdekes
 2    I,     IV|            önnek könnyű beszélni – mondta a lord –, mert nincs fedetlen
 3    I,   VIII|           a templomban, hallottam, mondta a tisztelendő úr.~ ~– Hát
 4    I,   VIII|        fogok rá.~ ~– Ugyan ugyé? – mondta Márton. – Tán biz azt gondolod,
 5    I,   VIII|       bikát!~ ~– Nem kell félni! – mondta Márton. – Mire ide hajtjuk,
 6    I,     IX|    találkozott hazáig, mindnek azt mondta, hogy most jön a Dunából,
 7    I,     IX|   kimondták; a mi ifjú nemzedékünk mondta, ami nyelvére akadt.~ ~A
 8    I,     IX|         fölséges volt?~ ~– Hát azt mondta, hogy „Én az alsóház indítványát
 9    I,     IX|    indítványát elfogadom.”~ ~– Azt mondta? Milyen elmésség!~ ~ ~ ~
10    I,      X|     bolonddá vélt tenni, midőn azt mondta, hogy leányát nevelőnőnek
11    I,     XI|           el mindent. Senkinek sem mondta meg, hogy ezentúl hol keressék.~ ~ ~ ~
12    I,   XIII|        hallott senki, olyan halkan mondta.~ ~Hiába mondták neki, hogy
13    I,   XIII|          óta; még jó, hogy azt nem mondta, hogy repüljek.~ ~Jancsi
14   II,    XIV|     magához hozzámegyek; akkor azt mondta, hiszen én nagyapád lehetnék,
15   II,     XV|  leszegezték volna, és sem azt nem mondta neki, hogy keljen fel, sem
16   II,     XV|   hagyhatja a házasságot. Erre azt mondta, hogy no jó, ha én nem bízom
17   II,     XV|                De hát mama, igazán mondta azt Abellino, hogy engem
18   II,     XV|           szájat meresztett. Ő nem mondta, hogy el akar innen menni.~ ~–
19   II,    XVI|       mészároslegény.~ ~Ezt Konrád mondta, ki jobban félt, hogy valamelyik
20   II,  XVIII| szeretetnek, maradjon, ahogy elébb mondta.~ ~– Igenis. Azt mondám,
21   II,   XXIV|  gondolkozott, azután határozottan mondta:~ ~– Jól van Rudolf. Én
22   II,    XXV|         suttogó, de szilárd szóval mondta:~ ~– Én most esküszöm Önnek
23   II,   XXXI|          ifjút, és annak nevét sem mondta soha senkinek, a sírba vitte
24   II,   XXXI|          velük, oly komoly orcával mondta el előttük az egyszer hallott
25   II,    Meg|          virágot: egyszer csak azt mondta az államhatalom, hogy „hands