Kötet, Fezejet

 1    I,     II|         mesterséges vízfolyással, melyen mindenféle hidak vezettek
 2    I,    III|   átellenben van egy jókora domb, melyen valami régi templomforma
 3    I,    III|           ő. Végre kitűnt a domb, melyen a Montaigne tiszteletére
 4    I,    III|     versírás és a könyvnyomtatás, melyen naggyá lehet lenni?~ ~–
 5    I,     IV|      művészi festményű plafonnal, melyen Lebrun ecsetje remekelt.~ ~
 6    I,     IV|           Nemrég bankettet adánk, melyen csupa művésznők és műbarátok
 7    I,   VIII|        viadal egy szérűnyi téren, melyen úgy felkapálják a füvet,
 8    I,     IX|     hallott volt előttük a nyelv, melyen őseik beszéltek; idegen
 9    I,     IX|       menni akar, s íme az ajtót, melyen bejött, zárva találja. Gondolkozik,
10    I,      X|          Alig talált ki az ajtón, melyen bejött, s tántorogva ért
11    I,    XII|    ekkorra nyílt a túlsó ajtó is, melyen Boltay uram jött az előterembe
12    I,    XII|           mester ugyanazon téren, melyen a sértő nyilatkozatot tevé,
13    I,   XIII|       ócska csézára tegyen szert, melyen két, csikóbul nevelt ló
14   II,    XIV|       most visszaborzad az úttól, melyen azt el lehet érni, de majd
15   II,    XIV|          annyira zárva minden út, melyen odajutni lehet, hogy az
16   II,     XV|      pamlagra, amit te hímzettél, melyen két csókolódó galamb van
17   II,     XV|      elzöldül; felkapja a széket, melyen ül, s Kárpáthyra akar rohanni.
18   II,    XIX|          miért; egy levélboríték, melyen Louis helyett Lajosnak van
19   II,     XX|          rettentő társzekeret is, melyen Horhi Miska utazott ide
20   II,     XX|         előtt itt, azon a helyen, melyen most ül, minő iszonyú jelenet
21   II,    XXI|         síkságot be lehete látni, melyen csak itt-ott látszott egy-egy
22   II,    XXI|          terült a vadászok előtt, melyen még rajta állottak a sorba
23   II, XXVIII| éjhomályban, azon az úton vissza, melyen idejött. Rudolf csendesen
24   II,   XXIX|          Minden évben azon napon, melyen felejthetlen nőmmel megesküvénk,
25   II,   XXIX|        pap odaállt az asztal elé, melyen a bor és a kenyér volt.