Kötet, Fezejet

 1    I,      V|           E hölgy neve volt Fodor Jozefine. Nagybátyja, Fodor Károly,
 2    I,      V|           E házasságból született Jozefine; gyermeki szépsége bizonyító,
 3    I,      V|           köztük Mainvielle-t is, Jozefine nem tartozott férjét követni,
 4    I,      V|  Hamburgot; operájok nem volt, és Jozefine játszott drámai szerepeket.
 5    I,      V|   megengedé sok utánjárásra, hogy Jozefine felléphessen benne. E nap
 6    I,      V|      tudjuk meg sajátunk értékét. Jozefine visszatért. Éppen azon időben
 7    I,      V|        kitörülték a repertoárból. Jozefine megismerkedett a művel,
 8    I,      V|        sem nagyobb művésznő, mint Jozefine, de volt egy talizmánja,
 9    I,      V|        életveszélyen kívül van.~ ~Jozefine ott ül ágya mellett, halvány,
10    I,      V|          papucsával rágázolni; de Jozefine nem haragszik, a színpadi
11    I,      V|         be mademoiselle Jeanette, Jozefine legrégibb kedves cselédje,
12    I,      V|          Jeanette? – kérdé halkan Jozefine kezével intve, hogy zörejt
13    I,      V|         önt kifogják pisszegni…~ ~Jozefine egy percre halavány lett,
14    I,      V|        önt meg fogják gyalázni.~ ~Jozefine nyugodtan emelé fel e szóra
15    I,      V|          kezét kinyújtva, megfogá Jozefine sima fehér kezét, s odavoná
16    I,      V| körülöttük… Hát ide jutottunk!…~ ~Jozefine lehajolt hozzá, és megcsókolá
17    I,      V|       Tharaud – szólt hidegvérrel Jozefine. – Ez indulatoskodás neked
18    I,      V|           Bamboche-é * a vásár!~ ~Jozefine hasztalan kérlelé heveskedő
19    I,      V|        Mainvielle úr is hallja.~ ~Jozefine kezébe vevé a levelet, s
20    I,      V|         Bárminő izenettel – szólt Jozefine, erős szívvel. – Ma nem
21    I,      V|           végzetes föllépéstől.~ ~Jozefine arca kigyulladt, ajkai remegtek,
22    I,      V|           parancsolá emelt hangon Jozefine társalkodónéjának, hogy
23    I,     VI|     illető a lámpák elé lépett.~ ~Jozefine jól tudta azt, hogy ez ama
24    I,     VI|     koszorút ezüsttálcára teendő. Jozefine annyit mondott neki súgva,
25    I,     VI|         vegyült hang kíséré végig Jozefine első énekét, melyben nem