Kötet, Fezejet

 1    I,    III|           álljon Tempe * völgye, s íme látunk itt egy kákával és
 2    I,     IV|     respektusod legyen előtte, hát íme, nézz ide! Azzal kivontam
 3    I,    VII|         vonást igazíta a képen, és íme az arc most tökéletesen
 4    I,     IX|     rászedték. Azzal menni akar, s íme az ajtót, melyen bejött,
 5    I,     XI|            derék asszonyságot.~ ~– Íme, asszonyom, én meggyőződtem
 6    I,   XIII|           keresett lajstromra.~ ~– Íme itt a kakadi * jószágról
 7    I,   XIII|             ez a rezultátum. *~ ~– Íme így van az, mikor tudósok
 8    I,   XIII|            tetejét, galamb helyett íme körmös állatok ugrottak
 9    I,     Sz|             kölnivíz~ ~Ecco ce ! – Íme itt!~ ~échauffíroz – felhevít,
10    I,     Sz|           és a dörgés~ ~Le voilà – Íme az~ ~liaison – itt: szerelmi
11    I,     Sz|          lapuról van szó~ ~voilà – íme~ ~volant – fodor~ ~vulgivaga –
12   II,    XIV|            Nyomorult deszkafaragó! Íme, akit te bálványképül tartogattál
13   II,    XIV| felkeressék, és ellopják azt tőle. Íme, én nem kívánom, hogy gyámleányát
14   II,    XIV|         gazdag úrnak elmondhatni: „Íme te másfél milliót ígértél
15   II,     XV|             ha előre megsiratná!~ ~Íme elmondá leánya előtt a férjhez
16   II,  XVIII|          szárad, mint egy tőkehal; íme, ezekből áll az új télikert,
17   II,  XVIII|          szeretetébe ajánlhat.~ ~– Íme nagyságos asszonyom! – szól
18   II,     XX|       meghonosulva ne volnának? És íme, eddigelé senkinek sem jutott
19   II,    XXI|       keble úgy hullámzik. Itt van íme a perc, midőn mellette lovagol
20   II,   XXIV|           szereti, hanem imádja!~ ~Íme azonban egyszer kezdi észrevenni,
21   II,    XXV|         adott neki, visszatiltani. Íme csak egy szó, csak egy tekintet
22   II,    XXV|            előle, amerre lát. Most íme szemközt állnak.~ ~Az ifju
23   II,    XXV|            Rudolf az útfélről.~ ~– Íme, itt egy boldog család.
24   II,   XXVI|      akármi történt Abellinóval.~ ~Íme most lép be! Most is az
25   II,   XXVI|           is annak tartotta magát, íme néhány szóval koldussá van