Kötet, Fezejet

 1    I,     II|            beszéltem, hogy perelni fogok.~ ~– Csak maradjon ön csendesen –
 2    I,     II|         hogy nem ülök lóra, és nem fogok kezembe fegyvert.~ ~– Monseigneur!
 3    I,    III|          pedig tudom, hogy ott nem fogok sem hercegi díszágyakat,
 4    I,    III|          Tudom, hogy szegénységgel fogok küzdeni, s ha azt akarom,
 5    I,     IV|              különben egy szót sem fogok szólni.~ ~Megszavaztatott
 6    I,     IV|       hitte, hogy már most majd én fogok városrul városra járni a
 7    I,      V|          jelképe; óh, e napon erős fogok lenni!~ ~Újra csöngettek.~ ~
 8    I,      V|      elhatározva magát –, játszani fogok!~ ~A kihordó sietett vissza
 9    I,    VII|            tőle azonnal! Én utánad fogok menni, és nőül veszlek,
10    I,   VIII|        másodszori futásnál ügyelni fogok rá.~ ~– Ugyan ugyé? – mondta
11    I,   VIII|         szántam, melyet jószágomon fogok építtetni, hol a nyáron
12    I,      X|             én holtom napjáig azon fogok törekedni, hogy őt a jó
13    I,      X|            legfensőbb hatóságokhoz fogok folyamodni, hogy kérelmemet
14    I,     XI|        szellemének valahára eleget fogok tehetni.~ ~Ezzel ismét elment,
15    I,    XII|           hogy miért. Mert nősülni fogok, s egy fiatal polgárleánykát
16   II,    XIV|         nem vagyok, én párbajt nem fogok víni, hanem összetöröm,
17   II,    XIV|           én pedig egy koldusbotot fogok neki ajándékba küldeni,
18   II,    XIV|            e jelenés hiú álom. Meg fogok házasodni, és most hallja
19   II,    XIV| elhallgatunk e dologról, és én nem fogok vele többet alkalmatlankodni.
20   II,     XV|       hangon –, hogy életemben nem fogok erősebb kötelességet ismerni,
21   II,    XXI|      széttekintve.~ ~– Azzal magam fogok menni.~ ~– Hogyan uram?
22   II, XXVIII|       szeretem most is, és sohasem fogok mást szeretni.~ ~– Tehát
23   II,   XXIX|        gondolattal, hogy őmellette fogok alunni a boldog feltámadás
24   II,   XXIX|          kivel nemsokára egyesülni fogok. Másik kincsem, örömem,
25   II,   XXIX|           én is nemsokára nyugodni fogok, örökké boldog legyen és