Kötet, Fezejet

 1    I,      I|      gubákba, fejökre levén húzva azoknak kámzsája, hogy semmi emberi
 2    I,      I|        két fiatal pórleányt, hogy azoknak életerős magnetizmusa kölcsönözzön
 3    I,     II| emigráltak kastélyait megvásárlá, azoknak komornyikjait is magához
 4    I,    III|       emberei, s úgy hiszem, hogy azoknak a születése után már nem
 5    I,     IV|  húzogassák a palackokból, míg ők azoknak tartalmát ürítik. Tehát
 6    I,      V|        Hálátlan szerep az, egyike azoknak, mikben a művész kiadja
 7    I,     VI|        nem értem, hogy miért kell azoknak gazdagoknak lenni?~ ~– Ah,
 8    I,    VII|        akik a földben halnak meg, azoknak ott várni kell sokáig, még
 9    I,      X|          anyjára s testvéreire, s azoknak biztató tekintetével találkozva
10    I,     XI|           ki figyelmét, miszerint azoknak még egy ötödik testvérök
11    I,     XI|          asszonyom, és mondja meg azoknak, kik a lyánka felügyelői,
12    I,   XIII|    sírkövet állíttatna neki, mint azoknak: a cigánynak, a poétának,
13   II,     XV| érdekelteken kívül felőle semmit, azoknak pedig természetökben feküdt
14   II,   XVII|       zöld ág vagy szalag volt is azoknak jelvénye, s nevezték légyen
15   II,  XVIII| tiszteletlen érintéssel megbántsa azoknak tulajdonosait.~ ~Hm, hm.
16   II,  XVIII|        tesznek a szegényekkel, de azoknak voltaképpen csak a szegények
17   II,  XVIII|           de legalább nem is volt azoknak sem élök, sem hegyök, hogy
18   II,  XVIII|  átugrotta az imént, mint egyikét azoknak, kik sok jó tulajdonságaik
19   II,    XXI|           vadászok felé, hogy ott azoknak szeme láttára labdázhasson
20   II,    XXI|          az országúton, egyenesen azoknak iramodik.~ ~A vadászoknak
21   II,  XXIII|     ezentúl Pesten lakjék, s most azoknak a kedvéért mások és mások
22   II,  XXIII|      titkaiba befúrja magát, hogy azoknak árulója legyen? Minő föltétel
23   II,   XXIV|          annyira más alakot adott azoknak a gyönyörű keleti köntös
24   II,   XXXI| sardonicus * mosolygással –, hogy azoknak nem hagyományozott semmit,
25   II,    Veg|       tudományos műszavakat s nem azoknak alkotóit értettem, mert