Kötet, Fezejet

 1    I,      V|          gyűlöletes szerepek és utoljára a sziszegés.~ ~Catalani
 2    I,     VI|        ön monsieur Fennimort? – Utoljára kifogyva a többiből, még
 3    I,     VI|    megalázva, összetörve lássa. Utoljára is töredékeny játékszer
 4    I,   VIII|       hamarább odaérni, mint ő. Utoljára még az is kisült, hogy nem
 5    I,   VIII|       hogy mindezeket elvégezve utoljára Kárpáthy János úr kastélyába
 6    I,   VIII|       amíg csak egy ember marad utoljára az asztalnál, aki rendesen
 7    I,      X|     papa mind összetöré rajtok, utoljára került az asszony. Már annak
 8    I,    XII|    Kárpáthy!”, hogy Boltay uram utoljára rákiáltott a legényekre, „
 9    I,   XIII|  magához Kárpátfalvára, úgyhogy utoljára példabeszéddé vált az úri
10    I,   XIII|         híre, sem hamva. Kérdem utoljára egy ázott kukoricacsősztől,
11    I,   XIII|        ezelőtt fél esztendővel. Utoljára pedig tudósítsa Kutyfalvi
12    I,   XIII| mondásba, kezdje rá az orgonát; utoljára pedig kicserélték az imádságos
13    I,   XIII|      birkásoknak és írnokoknak, utoljára a hajdúk és cselédek közt
14   II,    XIV| legelteté kiránynői termetén.~ ~Utoljára Boltay mester maga is kacagott,
15   II,     XV|       kezeit, azután a térdeit, utoljára a csizmáit csókolva össze
16   II,   XVII| hazament nejével. Megemlegették utoljára a pozsonyi boltosok. Megemlegették
17   II,   XVII|      áldozatul kellett esnie.~ ~Utoljára kerülni kezdték a fráterek
18   II,  XVIII|     könnyei csorogtak bele, sőt utoljára a nagy nevetés miatt egészen
19   II,     XX|       nyomtatandó betű, s ámbár utoljára János úr mindent a maga
20   II,     XX| keresztül, mert Szépkiesdy gróf utoljára beszédébe vágott.~ ~– Hagyja
21   II,     XX|     megrontják nyelvünket, hogy utoljára magunk magunkat sem értjük,
22   II,   XXII|        idegen boldogságot.~ ~És utoljára, ha akarna is, mit érhetne
23   II,   XXIV|      igazságtalan egy emberhez. Utoljára is, mi gondom nekem a világra,
24   II,   XXIX|     hogy be ne lépjek. Ma mégis utoljára látom azt, mert holnap be