Kötet, Fezejet

 1    I,     IV|       hanem Mainvielle-nének.~ ~– Ugyanazon Mainvielle-né ez – kérdezé
 2    I,     IV|       mondám, tehát adatni fogjuk ugyanazon este Zelmira két első felvonását
 3    I,     IV|          arrangement * tökéletes. Ugyanazon este a diadal és a bukás,
 4    I,    VII|        leereszti az udvarba, s ez ugyanazon kötélen egyenként felhúzza
 5    I,    VII|    rosszakkal van szövetségben!~ ~Ugyanazon vízsugár, az alant álló
 6    I,      X|        négy leányának egymás után ugyanazon életpályát választá. Nem
 7    I,    XII|          ideált, kit jóltevőjével ugyanazon alaknak hitt, kinek jósága,
 8    I,    XII|        kell fizetni mentül elébb, ugyanazon pénzben, forintot forintért,
 9    I,    XII|     szándéka; 2. ha Boltay mester ugyanazon téren, melyen a sértő nyilatkozatot
10    I,   XIII|           névnapja ez, s minthogy ugyanazon napon születék, melyre kereszteltetett,
11   II,     XV|    gondolataiba, töprenkedéseibe, ugyanazon képeket átveszi az álom,
12   II,     XV|          várták, midőn betoppant. Ugyanazon öltönyben volt, melyet Boltay
13   II,     XV|         két különböző kifejezés – ugyanazon dologra?~ ~Kecskerey úrnál
14   II,     XV|            bérkocsiba ült Mayerné ugyanazon öltözetben, melyet Boltay
15   II,   XXVI|              Kecskerey úr maga is ugyanazon érdekes alak, s midőn délesti
16   II,   XXIX|   évszámot kell majd utána tenni. Ugyanazon teremben akarok kitéve lenni,
17   II,   XXIX|          melyben ő volt. Felettem ugyanazon lelkész mondjon imát, aki
18   II,   XXIX|      ahogy az ő temetésekor volt. Ugyanazon éneklő diákok jöjjenek el
19   II,   XXIX| Debrecenből, s énekeljék fölöttem ugyanazon énekeket, egyet se mást.
20   II,   XXIX|          ugyanazt, amit őfölötte, ugyanazon ifjak. Nekem oly szép volt
21   II,    XXX|       minden, ahogy megrendelé.~ ~Ugyanazon szobában állíták fel ravatalát,
22   II,    XXX|          úgy tevék a koporsóba.~ ~Ugyanazon énekes ifjakat hívták meg,
23   II,    XXX|         öreg nábobot elbúcsúztatá ugyanazon lelkész, kinek szavai oly
24   II,   XXXI|        Griffard, a gazdag bankár, ugyanazon sima, mosolygó képpel, amilyennel