Kötet, Fezejet

 1    I,      I|        s megnyugtató legyintést téve felé kezével, vigasztalódottan
 2    I,      I|       lehet, mert úgy el vannak téve gubákba, fejökre levén húzva
 3    I,      I|  különben halálozásokra, csúffá téve önmagában a költő szép nevét.
 4    I,      I|       szájába zöld petrezselyem téve, ahogy egy bizonyos más
 5    I,      I|         s tenyereit két térdére téve, úgy bámult a jövevényre,
 6    I,    III|     szólt Rudolf kezét feje alá téve s egy leszakított fűszálat
 7    I,     VI| Mainvielle-néhez azon ajánlatot téve, hogy 14 ezer frankot fog
 8    I,   VIII|        koszorú, mely fejére van téve. Ezt az ifjú leányok fonták
 9    I,   VIII|        három nekidühödt szökést téve, egy egész fejjel előzte
10    I,     XI|     mentek lefeküdni, fejük alá téve a kulcsokat, és örvendve
11    I,     XI|      magát, büszke önbizalommal téve fogadást akármely összegre,
12   II,    XIV|       szép rendben az éléstárba téve, milyen szép len termett,
13   II,     XV|    kezei már régen össze voltak téve reszkető keblén, sietett,
14   II,     XV|   idegen szobában, ahol be volt téve minden ablaktábla, s reggel
15   II,     XV| megláthatá, hogy az ily kérdést téve még csak el sem pirul, hanem
16   II,     XV|      kezét ünnepélyesen mellére téve:~ ~– Kisasszony, engem az
17   II,     XV|            inte kicsiny ajkaira téve mutatóujját Fanny.~ ~– Hajts
18   II,    XVI|     illem kívánatainak elég van téve, a sérelmes kérdés eltemettetik,
19   II,    XIX|          ha a kés a villára van téve, le nem ül az asztalhoz;
20   II,     XX|               Az alapkő le volt téve, a nagy és nevezetes társulat
21   II,   XXVI|       ismerősökkel, figyelmessé téve, hogy ha Abellinóval beszélgetni
22   II,   XXIX|    asztalon mindenki elé vannak téve, hogy észrevételeit jegyezhesse.~ ~
23   II,   XXIX|   szavakat, kedves nőd karjaira téve fiát: „Légy anyja gyermekemnek!”
24   II,   XXXI|         abba kis hallócsiga van téve ezüstből, azonban operákat