Kötet, Fezejet

 1    I,     II|            igen sok nagy úr divatnak tartá mellfájásban szenvedni,
 2    I,     IV|            amint István gomblyukában tartá ujját, tréfásan monda:~ ~–
 3    I,     VI|      szövegét rendesen fölöslegesnek tartá megtanulni, s ez amint egyrészről
 4    I,    VII|         keresztülkötött fehér szalag tartá hátra, a hosszú halványsárga
 5    I,    VII|            derekát karjaival átfonva tartá őt fenn, s csak akkor tért
 6    I,    VII|         felszökött, s kezeit védőleg tartá maga elé.~ ~– Mit tevél! –
 7    I,    VII|            az indu nő kötelességének tartá utána meghalni.~ ~Megelőzte
 8    I,    VII|             oly szánalomra méltóknak tartá az eszméket, hogy szégyenlé
 9    I,    VII|          midőn készen volt, s messzi tartá azt magától, hogy lássa,
10    I,     XI|     szememből.~ ~És kendőjét szemére tartá az érzékeny ifjú.~ ~Vajon
11    I,    XII|   felvilágosult, becsületes embernek tartá: – Rudolf és – Miklós.~ ~
12    I,   XIII|            útját állta, s acélkézzel tartá fogva. Senki sem merte magát
13    I,   XIII|         kövével kifelé. Kiss kezében tartá az aranyserleget, melyet
14   II,    XIV| reménytelenül szeret.~ ~És mégis ezt tartá mentő gondolat gyanánt.~ ~
15   II,     XV|         valószínű; ő bizony csak azt tartá szemei előtt, hogy minden
16   II,     XV|           csak Fannyt is karjai közt tartá. A leány szelíden simult
17   II,   XVII|           ittas, itt verekedett, itt tartá szeretőit.” Minden nyom
18   II,  XVIII|      minthogy rangján alóli dolognak tartá a lába alá nézni, a tornácban
19   II,    XIX| pamlagvánkosra vetve magát, maga elé tartá azt kiterjesztve s onnan
20   II,    XXI|          keblén elöl három rubingomb tartá össze a sűrű csipkefodrozatot.
21   II,    XXV|         örömtől, s kezeit összefonva tartá Flóra körül, mintha örökké
22   II,   XXXI|                Abellinóról senki sem tartá érdemesnek tovább beszélni.~ ~
23   II,   XXXI|           természetesen örökre távol tartá adrága nagymamát, aki a
24   II,    Veg|           amidőn a gazdag magyar nem tartá magát a magyar nemzet tagjának.