Kötet, Fezejet

 1    I,      I|       lószőr bokrétával, derekukon piros dolmány sárga zsinórral,
 2    I,     II|            fehér, arca még egészen piros és simára levén borotválva,
 3    I,    III|      leheletétől a fehér chylus, * piros vérré válik bennünk; ha
 4    I,     VI|         legyen; a gazdagon hímzett piros öv úgy van kötve karcsú
 5    I,    VII|       sétál, valahova lép, zöld és piros lesz a táj, s elhagyja,
 6    I,    VII|            különben igen jól illik piros, egészséges matronális *
 7    I,   VIII|            szegény Magyarhonban.~ ~Piros pünkösd hajnala van, igazán
 8    I,   VIII|        pünkösd hajnala van, igazán piros hajnal. Nagykunmadaras utcáin
 9    I,   VIII| selyempuszlija * ezüstgombos, képe piros, bajusza hegyes, csizmája
10    I,   VIII|           a bíró –, megint itt van piros pünkösd napja.~ ~– Tudom,
11    I,   VIII|            s lyukat hasított annak piros lebernyegén. Hasztalan düh.
12    I,   VIII|           hadnagyának, felveszed a piros mentét, s szolgálod azokat
13    I,   VIII|            hanem férfias előnyeit, piros arcát, karcsú termetét,
14    I,   VIII|      titkon nevetett magában, mert piros pünkösd napja már közeledék,
15    I,   VIII|     legmulatságosabb nap. Itt volt piros pünkösd napja.~ ~Kárpáthy
16    I,   VIII|         öcsém, tudod-e hogy ma van piros pünkösd napja?~ ~– Tudja
17    I,     XI|           fekete szemekkel, mélyen piros teli arccal, mely még a
18    I,   XIII|         kulacsa mindig tele legyen piros egri borral, s valahányszor
19   II,    XIV|             s megcsókolva gömbölyű piros ajkaival annak borostás
20   II,     XV|          volt többé halvány, hanem piros, mint a hajnal, kinyílt,
21   II,    XXI|         gróf volt angolnak öltözve piros, kurta farkú frakkban, s
22   II,    XXI|            a szép karcsú nyak volt piros szalaggal átkötve, mely
23   II,  XXVII|          fiú volt az, mint egy kis piros képű angyal, hogy apró kezecskéinél
24   II,  XXVII|     bajuszával összevissza csókolá piros két orcáját, még mosolyogni