Kötet, Fezejet

 1    I,    III|   megszólítja őket.~ ~– Ah, uraim, önök magyarul beszélnek, én is
 2    I,    III|    Megbocsássanak, uraim, hogy így önök közé tolakodom, de amióta
 3    I,    III|    atelier-jében, * ha azon járnak önök, ne restelljék megtekinteni
 4    I,    III|     rejthette el meglepetését.~ ~– Önök is a jegenyefák szigetére
 5    I,    III|            igen örülök rajta, hogy önök is megemlékeztek róla; az
 6    I,     IV|           szólt Debry. – Hallották önök legközelebb a Théâtre de
 7    I,     IV|         beszédembe!~ ~Tehát tudják önök, hogy ez a makacs, önfejű
 8    I,     IV|        pudlikutya képében. Ismerik önök uraim azt a legújabb divatban
 9    I,    VII|            fordulva. – Nem hallják önök ezt a sírást? Hát nincs
10    I,    VII|        pedig mindkettő megtörtént, önök bizonyosan látni fogják,
11    I,    XII|          én vagyok a kihívó, hanem önök.~ ~Erre nem lehetett mit
12    I,    XII| földönfutóvá tenni, hanem legyenek önök szívesek saját becses körükből
13    I,    XII|     azokkal a pisztolyokkal fognak önök lőni, hanem a mieinkkel,
14   II,    XIV|           tudom szeretni azt, akit önök szeretnek? De hálatlanabb
15   II,    XIV|         bizonyosan ő volna, ő, kit önök is szeretnek, s akit annyi
16   II,    XIV|           senkit atyám! – Engedjék önök, hogy ne hagyjam el önöket
17   II,     XV|   becsületére válni. Most legyenek önök mind a hárman szívesek nehány
18   II,     XV|     jelenléte által. – Mesdames, * önök kegyesek voltak nem feledkezni
19   II,    XVI|    rikácsolásával Fennimor. – Hisz önök csak játszani hívtak bennünket
20   II,    XVI|         jobb lesz, hogy hívassanak önök egy borbélyt, s amelyikünk
21   II,  XVIII|          Nagyon örülök rajta, hogy önök oly egyszerre megszerették
22   II,     XX|          hiszem uraim, nem szükség önök előtt említenem, s hiszem
23   II,   XXVI|         Rudolf volt az.~ ~– Uraim! Önök nem veszik észre, hogy helytelen
24   II,   XXIX|            hazánkat. Ha meghallják önök, hogy beteg vagyok, ne tartsanak