Kötet, Fezejet

 1    I,      I|    változtattak, néha ugyan még nevet is, mint ez egy hazánkfiával
 2    I,      I|       neveztetni? Viselni olyan nevet, melyet harminckét ős hagyott
 3    I,     II|    gazdája felől, hallott olyan nevet, mely ismeretlen volt előtte.~ ~
 4    I,     II| Kárpáthy János holta után még e nevet kívülem viseli.~ ~– Azt
 5    I,     II|       nincsenek ideáljai. Ezt a nevet sem ismeri. Egyébiránt is
 6    I,      V|        Mainvielle, mint a Fodor nevet, s nem kellett új szóhoz
 7    I,    VII|        beszélő műszerein, míg e nevet ki tudja mondani:~ ~„Chataquéla.”~ ~
 8    I,    VII|         tárgynak nem.~ ~Pedig e nevet a legszebb hölgyek egyike
 9    I,    VII|        Tán hallotta ön valaha e nevet: „Chataquéla”?~ ~Rudolf
10    I,    XII|         Úgy, de hogy lehetett e nevet kitudni? Fanny maga sem
11    I,    XII|         közé, minden eszköz egy nevet látszott ismételni fülébe.
12    I,    XII|         nagy zaj lett, a kitett nevet minden magasabb körben jól
13    I,    XII|     hangzott el ajkairól.~ ~Két nevet olvasott egymás alá írva,
14    I,    XII|        egymás alá írva, két oly nevet, melyek a legnagyobb tiszteletben
15   II,    XIV|         nem egészen jó hangzású nevet mondjak ki: én vagyok Kárpáthy
16   II,     XV|       megsúgta neki a kérdezett nevet:~ ~„Kárpáthy Abellino.”~ ~–
17   II,  XVIII| gazdagságot és egy roppant nagy nevet kapott. Mindkettő nagyobb
18   II,  XVIII|         Fanny olvasá a mutatott nevet.~ ~– „Szentirmay Eszéki
19   II,  XVIII|      másikat szól, és akkor meg nevet.~ ~Fannynak eközben nagy
20   II,  XVIII|           János úr arca ragyog, nevet, vidám; elgondolja magában,
21   II,    XIX|      amourette. – Kihagytam egy nevet. Pedig nagyon érdekes név.
22   II,    XXI|       érdemeiken felül nagyokat nevet rajtok.~ ~– János úr, János
23   II, XXVIII|      emléken.~ ~És olvasá azt a nevet…. Mint a kísértethívás,
24   II,    Veg|        helyeslik, hogy két nagy nevet beleszőttem e regénybe,