Kötet, Fezejet

 1    I,      I|    kényelmesen számíthatá meg, mennyi pénzt kapott ez illuminációért. *
 2    I,      X|        tó – gondolá magában –, mennyi rossz leányt bele lehetne
 3    I,     XI|      mint a szegény emberek!~ ~Mennyi bűn van, amibe a szegény
 4    I,    XII|       hogy hová, sem azt, hogy mennyi időre – és így nincs uraságtoknak
 5    I,   XIII|     kalamárist nem látandók.~ ~Mennyi nemzeti intézet, mennyi
 6    I,   XIII|        Mennyi nemzeti intézet, mennyi emberbaráti vállalat, mennyi
 7    I,   XIII|   mennyi emberbaráti vállalat, mennyi közhasznú indítvány jöhetett
 8   II,    XIV|  összeg azon ember kezére jut, mennyi rosszat lesz hatalma elkövetni!
 9   II,    XIV|  képzeld el, hogy oly állásban mennyi jót fogsz majd tehetni szükséget
10   II,     XV|      olajat töltöttek.~ ~– Óh, mennyi bohóságot elkövetett ez
11   II,  XVIII|     azt. Szíve elszorult bele. Mennyi idegen név, akikről ő csak
12   II,  XVIII|        leszünk, majd meglátod, mennyi tréfa lesz azzal, mennyit
13   II,    XIX|        s volt idő beszélgetni, mennyi szépet, mennyi okosat hallott
14   II,    XIX|    beszélgetni, mennyi szépet, mennyi okosat hallott akkor Fanny
15   II,     XX|     meg, hogy a részvények ára mennyi legyen. Én magam elvállalok
16   II,     XX|      utóbb maga sem tudta már, mennyi hiányzik belőle.~ ~És Fanny
17   II,    XXI| kalapra kötött fátyol által.~ ~Mennyi új bájt, eddig ismeretlen
18   II,    XXV|   ismét kettecskén maradtak.~ ~Mennyi gyöngédség van ebben a szóban „
19   II,  XXVII|      minőben ősei részesültek! Mennyi boldogság, mennyi nagyság
20   II,  XXVII| részesültek! Mennyi boldogság, mennyi nagyság vár majd egykor
21   II, XXVIII|      is élne, és boldog volna. Mennyi nemesség, mennyi önzéstelen
22   II, XXVIII|        volna. Mennyi nemesség, mennyi önzéstelen szerelem fogadta
23   II,   XXIX|    menjünk fiamhoz.~ ~Fiamhoz! Mennyi érzés, mennyi indulat van
24   II,   XXIX|         Fiamhoz! Mennyi érzés, mennyi indulat van ez egy szóban: