Kötet, Fezejet

 1    I,     IV|               s meg nem zavarta, míg beszélt, csak akkor mondta meg neki:~ ~–
 2    I,     IV|              vált nála, annak akivel beszélt, nyakkendőjét igazgatva –,
 3    I,      V|          világ minden mívelt nyelvén beszélt, a hazai édes barbár nyelvet
 4    I,      V|             A hír éppen annyi dicsőt beszélt Mainvielle-ről, mint Jozefine-ről.
 5    I,    VII|          szeptember elején senki sem beszélt egyébről, mint a csodás
 6    I,     IX|          gyermekeivel idegen nyelven beszélt, csak közönségesebb cselédjeikkel
 7    I,     IX|      hazaérkező társaitól. – Hát mit beszélt Kárpáthy? Ugye dicső volt?
 8    I,      X|          egészen igaz az, amit Teréz beszélt felőle.~ ~Meglehet, hogy
 9    I,      X| udvariasságokat jöttem ide mondani – beszélt száraz hangon Teréz –, s
10    I,      X|          magát a vendégeivel.~ ~Amit beszélt, az végtére is nagy hatást
11    I,      X|                 Mayer úr azalatt míg beszélt, sohasem szokott annak a
12    I,     XI|             a fiatal kézművessel sem beszélt többé oly szívesen; gyakran
13    I,    XII|         tudta e titkot, de senki sem beszélt felőle. A két öreg sokat
14    I,    XII|           Hallotta-e a lyány, amit ő beszélt?~ ~A mester ezalatt készen
15    I,    XII|         Szokott elfogulatlan hangján beszélt velők a legközönyösebb tárgyakról,
16    I,   XIII|         azzal álmodott, hogy Bélával beszélt, mellette ült, vele barátságos
17    I,   XIII|      hálálkodás; ezekkel nagy kurtán beszélt, s megértve tőlök, hogy
18   II,     XV|         Mayerné, hogy elaludt, s nem beszélt volna többé.~ ~– Haragszol
19   II,   XXII|              Sokáig magánkívül volt, beszélt érthetlen dolgokat, mint
20   II,   XXII|        életet, eszméletet; többé nem beszélt értetlen, idegen dolgokat;
21   II,   XXII|          szívéről több jót és szépet beszélt a világ, mint mennyit ő
22   II,   XXIV|         egyre őróla álmodott, látta, beszélt, sétált és táncolt vele…
23   II, XXVIII|        egykor a jázminlugas alatt, s beszélt előtte gyermeteg örömmel,
24   II,   XXIX|           nem volt szomorúság.~ ~Úgy beszélt, mint aki vőlegényi szobáját