Kötet, Fezejet

 1    I,      I|            Hagyja az ilyenfajta beszédet, édes uramöcsém, nem szeretem
 2    I,    III|       magányban kissé hangosabb beszédet engednek maguknak; az ermenonville-i
 3    I,     IX|       az akadályokkal, hosszabb beszédet pedig csak latinul tud elmondani.~ ~
 4    I,     IX| legkedveltebb szónokok tartanak beszédet, s lesz éljenzaj és pisszegés.~ ~
 5    I,     IX|         nélkül megtanulni azt a beszédet, amit Abellino tartott.~ ~–
 6    I,      X|    egyszerre félbeszakasztják a beszédet, s ha kérdezi, miről beszéltek,
 7    I,      X|      hogy ő visszautasíthassa a beszédet, de nem lőn mit visszautasítani.~ ~
 8    I,      X|    elment…~ ~Itt közbeszakítá a beszédet az általános siralom ismét.~ ~–
 9    I,     XI|         Itt ismét abbanhagyja a beszédet, s engedé Krammné asszonyt
10    I,   XIII|         mondott is hozzá valami beszédet, de abból egy szót sem hallott
11   II,     XV|          semmi nem zavarhatja a beszédet, nem lehet előle elmenni
12   II,     XV|        leányom te – így kezdé a beszédet Mayerné –, de nem hittem
13   II,     XV|     ásított, azután kezdett más beszédet.~ ~– Te ugyan boldog vagy
14   II,     XV|        egyszerre, újra kezdve a beszédet –, alszol már?~ ~– Nem! –
15   II,     XV|       járulván, ilyen szokatlan beszédet ne ejtsen, kezét ünnepélyesen
16   II,     XV|          Miért nem folytatják a beszédet? Fennimor mit erőszakolja
17   II,  XVIII|      kezét, s mintha ugyanazt a beszédet folytatná, monda:~ ~– Való.
18   II,     XX|          szomszédjaikkal kezdve beszédet, s nem törődtek vele, hogy
19   II,     XX|   Szépkiesdy tartott egy hosszú beszédet, melybe igen szépen bele
20   II,     XX|          voltak, akik már ezt a beszédet negyedszer hallották, egyszer
21   II,   XXXI|        nábob halála, s ha e sok beszédet mind összeszedjük, azt is
22   II,   XXXI|    folytatva egy régen nyújtott beszédet. – Egész nap zsoltárt énekelt,
23   II,   XXXI|        éppen egy ragyogó, elmés beszédet tartott; a gyermek komolyan
24   II,   XXXI|      előttük az egyszer hallott beszédet és oly gyermeteg lelkesüléssel,