Kötet, Fezejet

 1   II,   XVII|         jókedvéből az ajkán, míg Szentirmayné előtt az ember sem szólni,
 2   II,  XVIII|          önzésből teszem – monda Szentirmayné óvást teve mindennemű hála
 3   II,  XVIII|      jóízűn nem nevetett.~ ~Ez a Szentirmayné egy valóságos kis bohó,
 4   II,  XVIII|        innen – viszonza tréfásan Szentirmayné, amiből az lett, hogy Fanny
 5   II,    XIX|                 XIX. A barátné~ ~Szentirmayné célt ért.~ ~Egy heti ott
 6   II,    XIX|          lett azon nő felől, kit Szentirmayné barátságában részesíte.
 7   II,    XIX|       divatárusnőknél a ruhákat. Szentirmayné jelenléte a legnagyobb biztosíték
 8   II,    XIX| mértékben szintén igénybe vették Szentirmayné figyelmét, különben nagyobbrészint
 9   II,    XIX|      arra, amit mondtam? – kérdé Szentirmayné nevetve.~ ~– Csak visszaemlékezés
10   II,    XIX|          háladatosan szorítá meg Szentirmayné kezét. Nélküle mennyit kellett
11   II,     XX|      ifjú delnője: Kárpáthyné és Szentirmayné; ha török poéta volnék,
12   II,     XX|          írja azt! Pestről írta. Szentirmayné engedelmet kért, hogy félrevonulhasson
13   II,    XXI|          vigyázok én rá! – monda Szentirmayné, erős hangnyomatékot vetve
14   II,    XXI|          Most egy árokhoz érnek. Szentirmayné merészen nekivágtat, és
15   II,   XXII|          az ápolásban.~ ~Azonban Szentirmayné mégsem akart addig eltávozni,
16   II,   XXII|      volt a nő minden veszélyen. Szentirmayné elbúcsúzott, szívére kötve
17   II,   XXII|   észrevenni a szándékot is.~ ~– Szentirmayné üdvözöl, most távozott el.~ ~
18   II,   XXIV|        fogja vele, mint osztotta Szentirmayné az övéit az agarászegylet
19   II,   XXIV|         sohasem remélte volna.~ ~Szentirmayné sokkal finomabb érzésű nő
20   II,   XXIV|    megyei székvárosba utazott le Szentirmayné Kárpáthynéval, hol férje
21   II,    XXX|         azt ölben kellett vinni. Szentirmayné vitte keblén. És mindenki,
22   II,   XXXI|          s a többi, s a többi.~ ~Szentirmayné igazán megdöbbent e fenyegetéstől.~ ~
23   II,   XXXI|     közszemlére legyen kitéve.~ ~Szentirmayné okos nő volt, s kedélyének