Kötet, Fezejet

 1    I,     IV|         madame Mainvielle-t, ki már régen itt van, s ami több: férjhez
 2    I,      V|            régóta játszik, hogy már régen él; éveit megszámlálják;
 3    I,    VII|            az életet, mert magam is régen élek. A mi fajtánk férfiai
 4    I,     IX|              kik közül az egyik már régen itt van Pozsonyban, a többiek
 5    I,     IX|           együtt énekelni.~ ~– Mind régen tudom én azt. Nekem is mondták,
 6    I,      X| tanácsadására sokat lehete építeni. Régen nem látta ugyan már őket,
 7    I,     XI|            János. E gazdag kézműves régen, régen! mikor még új mester
 8    I,     XI|            E gazdag kézműves régen, régen! mikor még új mester volt –
 9    I,    XII|             városban találtam, akit régen keresek, egy lyánkát, ki
10   II,     XV|        elmondani magában, kezei már régen össze voltak téve reszkető
11   II,     XV|        gyerek nem volna a nyakukon, régen el is váltak volna; az ember
12   II,     XV|            hogy azok nála nélkül is régen ismerik már egymást. A poétának
13   II,    XVI|         Adtatok volna vítőrt, ezóta régen vége volna mindennek! Én
14   II,  XVIII|          Nekem is volt egy leányom. Régen, nagyon régen. Éppen ilyen
15   II,  XVIII|          egy leányom. Régen, nagyon régen. Éppen ilyen idős, mint
16   II,  XVIII|            volt, nagyon jó. Meghalt régen, fiatalon. És az nagyon
17   II,  XVIII|             fülébe súghatni:~ ~– Én régen óhajtottam kegyeddel találkozhatni,
18   II,  XVIII|             úr miatt. Óh, kérem! az régen volt, nagyon régen, még
19   II,  XVIII|        kérem! az régen volt, nagyon régen, még én akkor igen fiatal,
20   II,  XVIII|        bizonyosan azt mondja, hogy „Régen volt már az, én még akkor
21   II,   XXIV|             rám, pedig én téged oly régen és oly nagyon szeretlek!”~ ~ ~ ~
22   II,   XXXI|           Horhi Miska folytatva egy régen nyújtott beszédet. – Egész
23   II,    Veg|       mutassa be, kénytelen értök a régen múlt időkbe visszamenni.