Kötet, Fezejet

 1    I,     IV|         No már ki ne látná itt megint a világos malíciát? Hát
 2    I,     VI|        legközelebbi ruládig, * megint rákezdték a tapsot és a
 3    I,     VI|   hozzáfogott a dalhoz, a taps megint félbeszakasztá, ami végre
 4    I,   VIII|  Márton – szól hozzá a bíró –, megint itt van piros pünkösd napja.~ ~–
 5    I,   VIII|      múlva levetnek?~ ~– Akkor megint visszamegyek csikósnak Nádudvarra,
 6    I,   XIII|     elesett is, tizenegyedszer megint megrohanta volna.~ ~Egy
 7    I,   XIII|  összes személyzetnek, s azért megint kár volna, mert szegények
 8    I,   XIII|   lenyomni egy székre, de csak megint felkelt róla, s állva maradt
 9    I,   XIII|        a hátul álló Palkó.~ ~– Megint beszél kend?~ ~– Én? Egy
10    I,   XIII|  mosdjék meg, azután jöjjön be megint.~ ~A fiskális szót fogadott,
11    I,   XIII|    készít estefelé, csak aztán megint fel ne gyújtsa az asztagot,
12    I,   XIII|    hiszen éppen azon nevettem. Megint itt van az a Lokodi ötödmagával:
13   II,     XV|     elolvasá. Boltayra nézett. Megint elolvasá. Harmadszor is
14   II,     XV| szerelmet nem szerez. – Az már megint másik személy dolga. – S
15   II,     XV|    látszott rajta örülni.~ ~Ez megint megnyugtatá egy kicsint,
16   II,  XVIII|       ne dicsérje nagyon, mert megint zavarba jön, s elfeledi,
17   II,    XIX|        hogy tüskés gentleman. (Megint nonszensz.)~ ~– Most jön
18   II,    XIX|        összeveszni, holnap már megint úgy tesz, mintha semmi sem
19   II,     XX|      szitkozódik magában, hogy megint akadt valakire, aki őt óriásnak
20   II,    XXI|    elhajította, hadd szaladjon megint egy kicsinyt.~ ~– Brávó
21   II,   XXIV|   gondolkozni kezde; de azután megint csak azt felelte:~ ~– Ne
22   II,  XXVII|      megértjük mi! Mit mondtál megint?~ ~Az orvos azonban és a
23   II,    Meg|   megköltése~ ~„Megköltés”: ez megint új szó. Én csináltam. Azért