Kötet, Fezejet

 1    I,      X|       hogy ránézett volna.~ ~– A leányom vette születésem napjára.
 2    I,      X|      dicsekedni.~ ~– Mit! Melyik leányom? – kiálta fel Mayer.~ ~Hirtelen
 3    I,      X|     zokogva felelt:~ ~– Meghal a leányom.~ ~– Persze! – monda a férj
 4    I,      X|        Szegény Fáni!~ ~– Szegény leányom!~ ~– Szegény öcsénk!~ ~A
 5    I,   XIII|         a te fogadra szántam. No leányom. válassz ízibe ennyi derék
 6   II,    XIV| nyugalommal szólt:~ ~– Kelj fel, leányom. A szívet erőtetni nem lehet,
 7   II,    XIV|  elhagyjam.~ ~– Mégis, mégis, jó leányom. Ez gyámapai kötelességem,
 8   II,     XV|        úr kitilt a házából, ha a leányom nem akar látni, az utcán
 9   II,     XV|   mennyből leszállt angyal. De a leányom, óh a leányom nem fog engemet
10   II,     XV|       angyal. De a leányom, óh a leányom nem fog engemet szerethetni
11   II,     XV|          konyhacseléd, csak hogy leányom, egyetlenegy leányom körül
12   II,     XV|        hogy leányom, egyetlenegy leányom körül lehessek.~ ~– Ugyan
13   II,     XV|   elpirul.~ ~– Óh, óh, lelkem jó leányom, édes szép leányom te –
14   II,     XV|     lelkem jó leányom, édes szép leányom te – így kezdé a beszédet
15   II,     XV|           bár ne lett volna több leányom, mint te, vagy bár vette
16   II,     XV|         Attól őrizkedjél ám édes leányom; hogy ha valamely nagy úr
17   II,     XV|          Óh, te kedves, egyetlen leányom. Jaj be boldog vagyok én,
18   II,     XV|   gyorsan!)~ ~– Nagyon sok, édes leányom, annak háromezer hatszáz
19   II,     XV|      jövedelme?~ ~– Dehogy volt, leányom. Neki sok volt, amikor kilencszáz
20   II,     XV|      tenni magát. Ez az én igazi leányom.” – gondolá magában Mayerné,
21   II,     XV|         Most lehet ütni.~ ~– Hja leányom, biz az ábrándozás szép
22   II,  XVIII|         érzek. Nekem is volt egy leányom. Régen, nagyon régen. Éppen
23   II,  XVIII| képzeltem, hogy rég megboldogult leányom áll mellettem, most már