Kötet, Fezejet

 1    I,      I|      zavarodva. Jancsi úr kiejté kezéből a vonót, mert szerette bár
 2    I,     II|          voná ki karját a bankár kezéből. – Ön mégiscsak uzsorás.~ ~
 3    I,     IV|      fogva egyik színház a másik kezéből ragadta ki az elhirhedt
 4    I,      V|         a fal, szerepe kihullott kezéből, feje alácsüggedt, s szemeiben
 5    I,      V|      kiragadja a pálmát Catalani kezéből. Ah, milyen keresztvonás
 6    I,    VII|           A többi jegy kihullott kezéből, csak ez egyet tevé ölébe.~ ~
 7    I,    VII|        hatalom, mely egy életunt kezéből kifacsarja a saját maga
 8    I,   VIII|      hirtelen kikapta Varju uram kezéből a zászlót, s diadalmasan
 9    I,   VIII|       úgy kikapta azt Varju uram kezéből, hogy maga Varju uram is
10    I,      X|            Egyik testvér a másik kezéből kapta ki a legkisebb leányt,
11    I,     XI|     látott volna meg, elejté azt kezéből, és sírva futott át Krammnéhoz,
12    I,   XIII|          erre a szóra, s letette kezéből a bársonykefét, mellyel
13   II,     XV|       gyeplőt és ostort a kocsis kezéből, s úgy elhajtott a városból,
14   II,     XV|    ölelkezésben; Teréz is letevé kezéből azt a perpetuum mobilét,
15   II,    XVI|         a karddal, verjétek ki a kezéből!~ ~Egyszerre mind a négy
16   II,  XVIII|          percig sem bocsátott el kezéből, mintha attól tartana, hogy
17   II,    XIX|     kocsis rosszul hajt, kiveszi kezéből az ostort, s a nyelével
18   II,   XXII|       nem bocsátá el férje kezét kezéből. Kárpáthy a nap felét ott
19   II,    XXV|        találva, hogy azt az ifjú kezéből az ő kezébe kellett áttölteni,
20   II,  XXVII|           s kivették őt János úr kezéből, visszavitték anyjához,
21   II,  XXVII| megkaphassa, sohasem teszi őt le kezéből!~ ~Dél felé ismét kijött
22   II,   XXIX|     ősöket, kiknek midőn lankadt kezéből kihullott a buzogány és
23   II,   XXIX|          maga érdemelte, s Isten kezéből vette ki ez ostort, hogy