Kötet, Fezejet

 1    I,     II|          ön azon szándékkal jött hozzám, hogy nekem egészen más
 2    I,     II|  tizenkét óra után elküldheti ön hozzám jegyzőjét, kész iratokkal,
 3    I,    III|          száz mérföldnyire * van hozzám, és én nem lehetek közöttük,
 4    I,     IV|         örvénél fogva odavezette hozzám, s vigyorogva mondá: „Ezzel
 5    I,    VII|         Senkit se bocsássatok be hozzám! – szólt Hyurmalához. –
 6    I,   VIII|         az úri gúnyát, s beállva hozzám hajdúk hadnagyának, felveszed
 7    I,   VIII|     szabolcsi rokonaira, s hozta hozzám különféle nemesi leveleit;
 8    I,      X|       osztozni, hanem még idejön hozzám azzal dicsekedni.~ ~– Mit!
 9    I,      X|      magát. Ha ez ideig a leányt hozzám el nem fogja hozni, legállhatatosabb
10    I,   XIII|        Aki játszani akar, jöjjön hozzám, itt színház is van, enni
11   II,    XIV|        gyámleányát akarata ellen hozzám nőül adja, sem hogy biztassa
12   II,    XIV| szeretlek, el tudlak tartani; ha hozzám jössz, semmiben sem lesz
13   II,     XV|       kapok, s azért csatlakozik hozzám, tudva, hogy én majd magammal
14   II,     XV|        vittek valahova. Úgy jött hozzám, mint az őrült. Kérdezte,
15   II,  XVIII|      mint atyámat. Miért volt ön hozzám olyan jó, olyan kedves?~ ~
16   II,   XXIV|      arra sem érdemesített, hogy hozzám szóljon, én mindig készakarva
17   II,  XXVII|          azt máshová…. eljössz-e hozzám, ha meghalok? Ha meghalok,
18   II,  XXVII|         Ha meghalok, szabad lesz hozzám eljönnöd….”~ ~János érzi
19   II, XXVIII|       Köszönöm, uram. Ön igen jó hozzám. De még ez órában fordulok
20   II,   XXIX|    örömkönny volt.~ ~– Ne legyen hozzám semmiben hasonlatos; legyen
21   II,   XXIX|         őseim és azok mind, akik hozzám hasonló életet éltek. Mutassa
22   II,    Meg|           Lisznyai Kálmán odajön hozzám, s beavat a legmélyebb titkába.~ ~–
23   II,    Meg|         Rövid időn ismét odajött hozzám a palóc dalok költője.~ ~–