Kötet, Fezejet

 1    I,    III|        közepén kis szigetecskével, hová csak najádokat * és tilinkós
 2    I,    III|         szerepét, s oda fog térni, hová elődei: a hunok, avarok
 3    I,      X| leültesse-e a tisztes kisasszonyt. Hová? Oda valamelyik merveilleux
 4    I,      X|     ijedtében azt kérdezte – hogy „Hová?”~ ~Az asszesszort egy percre
 5    I,      X|           talált rá feleletet.~ ~– Hová? Azon esetben, ha az úrnak
 6    I,      X|       Miért?”~ ~– Jössz velem.~ ~– Hová papa?~ ~– Terézhez.~ ~Mindenki
 7    I,      X|           fogva eltűnt Pozsonyból. Hová lett, mivé lett, sohasem
 8    I,     XI|         elhordva. Senki sem tudta, hová ment, éjszaka jutott eszébe
 9    I,    XII|         Saldirt (ki van fizetve)~ ~Hová tűnt el Fanny oly rögtön,
10    I,    XII|          nem mondani sem azt, hogy hová, sem azt, hogy mennyi időre –
11    I,   XIII|           tisztviselőt asztalához, hová csak előkelő vendég vagy
12    I,   XIII|            futott volna, ha lehete hová, de a háromszáz parasztkölyök
13   II,    XIV|            megtudta Abellino, hogy hová rejték előle a leányt, s
14   II,     XV|             az anyja miért beszél, hová céloz, mit kísértget, mit
15   II,     XV|           az őrült. Kérdezte, hogy hová lettél. „Én nem tudom uram –
16   II,     XV|           Szívesen, felelt Boltay, hová parancsolja?~ ~– Haza akar
17   II,     XV|            úr! Hol van a János úr, hová lett az öreg nábob? Ismeri
18   II,   XVII|   parasztleányok hazaküldettek, ki hová való volt, a maga falujába.~ ~
19   II,   XXII|      fördőkre szeretnék menni.~ ~– Hová? Parancsolj, hol fogod magadat
20   II,   XXIV|            Rudolf kérdé tőle, hogy hová megy.~ ~– Átvonulok kőhalmi
21   II,    XXV|           mondja meg nejének, hogy hová.~ ~Kárpáthyék most nagykunmadarasi
22   II,    XXV|      akarná magának jegyezni, hogy hová esett az.~ ~– Most tekintse
23   II,   XXIX|           nincs testének, lelkének hová lenni. Magát meg nem öli