Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         rendkívüli eszme, vágy, gondolat felébreszti lelki tetszhalálából.~ ~
 2    I,     II|     istenszobrok, mikre igen jó gondolat volt gobalákat futtatni
 3    I,      V|      miket a költő kedv nélkül, gondolat nélkül szerze, s a művészre
 4    I,      V|         nincs. Én istenem, minő gondolat; önnek mellette Italianában
 5    I,     IX|     országgyűlésre annyira azon gondolat, hogy ott a legnagyobb fényben
 6    I,     XI|    szívébe be volt ültetve azon gondolat, hogy ő magában oly kincset
 7    I,    XII|  megmenteni. Fájt volna nekik a gondolat, hogy e nemes érzelmű fiú
 8    I,   XIII|       mind e változást egyetlen gondolat okozta; azt hivé, hogy öccse,
 9   II,    XIV|     alatt is üldözni fogna azon gondolat, hogy őseim vagyonát, melyért
10   II,    XIV|        És mégis ezt tartá mentő gondolat gyanánt.~ ~Kárpáthy ajánlatát
11   II,    XIV| lehajlik.~ ~Csak egy eszme, egy gondolat élt most is szívében. Azon
12   II,    XIV|     soha?~ ~Soha?~ ~Egy különös gondolat szállta meg egyszerre lelkét.~ ~
13   II,    XIV| emelkedhetik.~ ~Visszataszítá e gondolat. Csak egy percig tartott
14   II,     XV|    menni a menyasszonyért. Azon gondolat, hogy a tündér szépségű
15   II,   XVII|         előtte, és követte azon gondolat, hogy milyen jó volna meghalni.~ ~ ~ ~
16   II,     XX|         És ez valóban nem rossz gondolat a terített asztaltól járulni
17   II,   XXII|     amiket a csöndes, hallgatag gondolat a szív fenekére zár? Az
18   II,  XXIII|     Tudniillik, hogy jó tőled a gondolat; de nem az említett mesterség.
19   II,   XXIV|       bálványozott nejére; és e gondolat felháborította.~ ~Miért
20   II,   XXIV|         tudott elaludni.~ ~Az a gondolat, hogy ő most egy könnyeden
21   II,   XXVI|    jutott volna eszébe az igazi gondolat, ha véletlenül egy pár gyorsabb
22   II, XXVIII|   megölt, álomkórossá tett az a gondolat, hogy ő meghalt, és én még
23   II,   XXXI|        őt vissza riasztani azon gondolat, hogy Teréz is ott lesz,