Kötet, Fezejet

 1    I,    VII|     nyakán egy forró ajk égetését érzé. – Erre felszökött, s kezeit
 2    I,    VII|      kezde térni, e hír által nem érzé magát kellemetlenül meghatva,
 3    I,    VII|        erőszakolni nem lehet; úgy érzé magát, mint ki gazdag örökséget
 4    I,    VII|     magasabb szellemek közellétét érzé maga körül; érzé, hogy ő
 5    I,    VII|       közellétét érzé maga körül; érzé, hogy ő itt e magányban
 6    I,    VII|        elpirulás ifjúkori melegét érzé elömleni. Új érzések, új
 7    I,    XII|        tréfát nem értő ember, úgy érzé, mintha az egész támadással
 8    I,    XII|   elmondani társai előtt, annyira érzé, hogy bárminő verzió szerint
 9    I,   XIII|   könnyülten sóhajta fel. Sohasem érzé magát boldogabb embernek,
10    I,   XIII| elzsibbadt bele minden tagja, nem érzé a megbántást s megcsúfolást,
11   II,    XIV|        egészen urává tette magát. Érzé, hogy ha utána vész is,
12   II,    XIV|        járkálni. Mit cselekedjék? Érzé magában, hogy Kárpáthy igazat
13   II,    XVI|    megsérteni, Fennimor gyöngülni érzé karját, s emiatt hátrálni
14   II,   XVII|        Fanny oly kínos helyzetben érzé már magát, hogy szinte nagyot
15   II,  XVIII|     jelentősége által megerősödve érzé szívét a jó öreg, s még
16   II,  XVIII|       nőre nézve.~ ~Fanny szemeit érzé kiégni; nem rejté el, arca
17   II,     XX|      elrendezés fölött, senki sem érzé magát feszesen, senkinek
18   II,   XXII|        öreg?~ ~Kárpáthy csak most érzé, mennyire szereti az asszonyt!
19   II,   XXII|            Kárpáthy oly boldognak érzé magát e percben.~ ~Félrefordult,
20   II,   XXIV|  Egyszóval Fanny sokkal kisebbnek érzé a veszélyt, midőn szemei
21   II,    XXV|         Fanny összerezzent. János érzé a rántást karján.~ ~– El
22   II,    XXV|        táncol, forog körülötte.~ ~Érzé, hogy egy meleg kéz szorítása
23   II,    XXV|          azon szegény nő könnyeit érzé kezein, arcán, szívében