Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         és kezébe fogta, s nagy csendes hidegvérrel viszonza:~ ~–
 2    I,      I|   arcvonásain lassanként valami csendes szomorúság kezdett elvonulni.~ ~–
 3    I,     II|       fehér hattyúk úszkáltak a csendes habtükrökön, melyek nem
 4    I,    III|      affektáció nélkül, beszéde csendes, egymásból folyó, egyik
 5    I,     VI|         a merő taps miatt ezt a csendes áriát el nem énekelheti,
 6    I,     VI|   kezdődik Semiramide * áriája. Csendes, álomszerű ábránd, melynek
 7    I,     VI|  ébredni mindegyik szavára.~ ~E csendes, méla ária közepett, a halk
 8    I,    VII|     után, újra hallani a malmok csendes kelepelését a tiszaváradi *
 9    I,    VII|     regényes tájék rajza a Duna csendes partjain, egy ép színben
10    I,   XIII|      színeiben égett, körül még csendes volt a vidék, a mezőkön
11   II,    XIV|   számára, kinek karján az élet csendes ösvényén végigvándoroljon;
12   II,    XIV|        mint hogy egy nyugalmas, csendes házi boldogságot el ne lehessen
13   II,    XIV|    ábrándozók csillaga, a vidék csendes volt, a lég lanyha; olyan
14   II,    XIV|       szeretve, és azután ott a csendes hant alatt hallgatni a lágy
15   II,    XIV|  örömapának, te álmodjál zárdai csendes nyugalomról, te pedig álmodd
16   II,     XV|    szöveget, ami Boltay mestert csendes szemlélődéseiben éppen nem
17   II,     XV|         utat, ami Boltay mester csendes hajtásával jó négy óra járás.~ ~
18   II,   XVII|         a mindig zöld fagyöngy; csendes volt már a város, bátran
19   II,   XVII|       ismét visszavette szokott csendes, békességes alakját, s a
20   II,    XIX|      van még Szépkiesdyné neve. Csendes, hallgatag asszonyság, akit
21   II,   XXII| megvédték minden veszély ellen, csendes, békés menedéket készítének
22   II,   XXII|        és ülne most is otthon a csendes, nyugalmas mezei lakban,
23   II,    XXX|          Azután levitték őt ama csendes szobákba, mikben a halottak